Évekig éltem a XI. kerületben, úgyhogy volt időnk összeismerkedni. A két leghangsúlyosabb dolog, ami eszembe jut erről a környékről, hogy nagyon sok a zöld (ezt imádtam), és nagyon kevés a normális hely. Ez alatt mondjuk azt értem, hogy délben vagy este is meg lehet beszélni találkozót oda, és egy kellemes, hangulatos környezetben hoznak megbízható minőségű kaját, ha úgy hozza a sors.

A helyzet sokáig nem javult. Eleinte csak az Erzsi mama ugrott be az itt lakóknak, ami aranyos, eldugott kis menüztető hely, sokat nem lehet várni tőle, viszont hangulatos a kertje. Nemrég átköltözött a kerületbe Magic Burger, meg ott van már a Hai Nam vietnami büfé az Allee mellett, de ezek tipikusan odamegyek-megeszem egységek. Nem csoda, hogy a Hadik-Szatyor páros is vonzza a népeket, az még jó menedékhely esténként.

Ebbe a környezetbe robbant be a Semmi Extra, ami hirtelen óriási ugrást hozott. Jó áron kínál jó kaját, ötletesen kitalált a belső tér, a felszolgálók kedvesek. Belépve balra a nyitott konyha, jobbra pedig néhány asztal fogad, de a lényeg ezen túl van. Körben egy lépcső vezet le az alsó részbe, ahol már sokkal szellősebb a helyzet - főleg hogy a tükör miatt kétszer akkorának látjuk a helyet.

Ha az elrendezésből és az asztaloknál elhelyezett székekből nem jöttünk volna rá: ez az épület volt egykor a Bartók mozi, és a Semmi Extra ez előtt tiszteleg. Nagyon eltalálták, kicsit úgy éreztem magam, mint John Travolta és Uma Thurman egy miniatűr, budai Jack Rabbit Slim's-ben.

Délben a kötelező menüztetés folyik 300-500-as levesekkel és 625 forintos főételekkel, egyébként meg hamburgerek, tészták, saláták vannak az étlapon. Álljunk is meg a burgereknél, és folytassuk mindjárt a hely egyik legfontosabb ficsörével: a kacsaburgerrel. Többen is írtatok nekem, hogy ezt nem lehet kihagyni, a pincér is mosolyogva bólintott a rendelésen, így természetesen kitartottam e mellett.

Újra Budapest adja a helyszínt egy menő reklámfilmben. Ezúttal a Toyota az elkövető. Két videót készítettek, ezek egymással párhuzamosan nézhetőek az autómárka japán weboldalán.

Itt meg külön-külön:

Köszönjük a tippet Péternek, akinek meg egy japán barátja küldte a linkeket.

További Budapest-reklámfilmeket itt találtok.

Fázik a bokám, na. Nem tehetek róla.

Tényleg. A kezeim egész télen tűzforróak, nem szokott fázni a fejem sem (pedig jóformán haj sincs rajta), kellő mennyiségű tartalékot tárolok a felsőtestemen, hogy jól érezzem magam, de a bokám, az ilyenkor kikészít.

Ha otthon dolgozom, szinte egész nap hősugárzó fújja a meleg levegőt a lábamra. Ha meg elmegyek valahová dolgozni, mindig ugyanaz a vége: hiába fűtik be a helyet, alulról mégis elkezdenek felfelé kúszni a tél kopói, és fél óra után már szenvedek.

Ezt azért meséltem el, hogy tudjátok, így az első hidegebb napok beköszöntével mi foglalkoztat: egy hely felkutatása, ahol nyugodtan dolgozhatok. A hagyományos jelöltjeim, a Goamama, a Wenckheim-palota (Szabó Ervin Könyvtár) ilyenkor mind kilőve, az Almáriumban is hideg van, és idén kétségbeesetten kezdtem keresgélni egy új helyszínt, ami a leginkább alkalmas a munkavégzésre.

Jelentem, megtaláltam.

Ezt figyeljétek: a helyen, ahol nem fázik a bokám télen, le kell venni a cipőt.

Ezt figyeljétek: tizenegy évig bármikor megtalálhattam volna, ugyanis azóta ugyanott található. Egy igazi matuzsálem.

Most (a poszt írásakor) is itt ülök a Teapalota a Potalához nevű helyen, a galéria padlóján, alattam egy csomó párnával, vastag szőnyegekkel. És nem fázik a bokám!

A hely további előnyei egy bloggernek:

• nyugtató a zene, ellazít, képtelenség idegeskedni
• ahogy a földön ülsz, az asztal pont olyan magas, amin a laptop használata elképesztően kézre áll
• itt a földön ugyan nincs, de pár méterre tőlem, a falon látok konnektort
• van wifi
• a tea élénkít, és nem nekünk kell lefőzni, ide hozzák
• lehet enni is
• meleg van

Ahogy a keleti zene és a párnák között fetrengés kezd ellazítani, majd az izmos fekete tea nekiáll dolgozni az agyadban, és egy kávéhoz képest sokkal tettre készebb éberséget kényszerít rád, a drogozás egy egészen új és legális változatát tapasztalod meg. Ráadásul a munka is jobban megy ebben az állapotban, hiszen nem kapkodsz, megfontolsz minden leütött karaktert, mégis gyorsabban megy, mint egyébként.

Enni is lehet, vannak "szendvicsek", mondjuk ez utoljára így a kilencvenes években volt vonzó. Régebben volt momo is, egy tibeti kaja, tésztabatyuban főzött vagy sütött, húsos vagy vega izé. Megkóstoltam volna, de bizonytalan ideig ezt sem adják, a tibeti beszállító épp eltűnt, nem elérhető.

Széles a teaválaszték, kipróbáltam már a tibeti vajas teát is. Sajnos nem jakvajjal készítik, mint Tibetben (amikor indult a hely, még úgy volt, ma már nem tudják beszerezni a savanyú-keserű, darabos jakvajat), hanem sima teavajjal. Plusz extra viszont, hogy sót adnak az ital mellé, nem cukrot. Ha kérünk mellé kenyeret, minden adott egy igazi másnapos reggelihez, amikor a kenyérre valókat véletlenül az italba ejtjük.

Egyébként vannak még hangulatos sarkok a helyen, egy ilyen barlangszoba-féleség:

A Budapest-bloggerek közössége úgy gondolta, hogy egy-egy poszttal emlékeznek meg a főváros egyesítésének 140. évfordulójáról. Itt a mi posztunk, amivel boldog születésnapot kívánunk a kedvenc városunknak. A többiek posztjait az írásunk alatti linkeken éritek el.

Ma 140 éves Budapest. 1873-ban ezen a napon egyesült Buda, Pest és Óbuda. Az eseményre úgy gondoltam, összeállítok egy izgalmas képsorozatot a város gyermekkoráról. Ez nem a századforduló nagyszabású építkezéseit vagy polgári légkörét mutatja be, sokszor inkább sáros utcákat, düledező egyszintes házakat és igazi westernhangulatot látunk rajtuk - Budapest szívében. A fotókat egy izgalmas könyvből válogattam ki, Jalsovszky Katalin és Tomsics Emőke BudaPest az ikerfőváros c. művéből, amibe a héten futottam bele egy antikváriumban, a Múzeum körúton:

A robbanásszerű építkezési hullám előtti, az egyesítés körüli évekről szól a könyv. Negyedszázad alatt megduplázódott Budapest lakossága, 1890-re már félmillió főt számoltak össze. Számtalan új középületről, nyüzsgő belvárosi forgalomról, lakóházakról és építkezésekről olvashatunk ezekből az időkből, de hogy ez pontosan mit jelent, és hogyan fér meg egymás mellett a falusi hangulat és a nagyvárosi építészet, könnyebb elképzelni fotók segítségével. Lássuk.

Mátyás-templom, 1874. Ekkor kezdődik meg a Schulek-féle átépítés, ami során a templom elnyerte a mai képét.

Döbrentei utca, 1890 körül. Ma már nem létező déli szakasz, a Döbrentei tér és a Rudas Gyógyfürdő között. Ma így fest.

Szentkirályi Antal felvétele

Ördögárok a Tabánban 1870 körül. A patak vonalán jött létre később az Árok utca, ami a mai Krisztina körút része lett:

Tudjátok, hogy imádunk jókat enni, végigzabáltuk már Budapestet a streetfoodos és a Michelin-csillagos értelemben is. El tudjuk dönteni, hogy mi a finom, viszont komoly bajban vagyunk, ha létre kell hoznunk valami ehetőt. Ádám a rántotta-vonalon szerzett elnyűhetetlen érdemeket (vagy legalább: evett a rántottámból még a kilencvenes évek végén Győrben, erre határozottan emlékszem), én meg néha rászánom magam a főzésre, de havonta legfeljebb egyszer. Mondjuk olyankor csodát alkotok.

Éppen ezért jó ötletnek tartottuk, hogy elmenjünk egy estére főzni tanulni valami menő helyen, de nem egyedül, hanem két olvasónkkal: november 29-én este négyesben ellátogatunk az Electrolux élménykonyhájába, ahova egyébként elég nehéz bejutni, és akkor sem olcsó, és néhány más bloggerrel, és az ő olvasóikkal együtt készítünk együtt valami ehetőt. Közben kiröhöghettek minket, egymást, eszünk is, iszunk is, jó móka lesz.

Már csak annyi a dolgod, hogy jelentkezz a játékra: ha van kedved velünk főzni és épp rá is érsz, küldd egy képet erre a mailcímre a kedvenc budapesti titkos helyedről, és a subjectbe, vagy valahova írjátok be, hogy élményfőzés. A képen lehet egy kilátó, egy kapualj, egy szép belső udvar, egy titkos kis sikátor, bármi. Nem kell profi fotó, inkább csak személyes legyen.

A beküldők már játszanak is, közülük fogjuk egy véletlenszám-generátorral kisorsolni a nyertest jövő hét közepén. A beküldött képekből meg cikket készítünk.

A beküldési határidő: november 20, szerda.

Várjuk a válaszokat, egyetlen kép, egysoros leírás már elég. Aztán mehet a közös főzés, szuper lesz!