Karácsony előtt voltam ebben az újlipótvárosi pecsenyézőben (Vágóhíd), amit többen is ajánlottatok nekünk. Akkor meg is akartam írni a cikket, de végül lemondtam róla: annyi töltött káposztát, halászlevet meg nehéz húst ettem az ünnepek alatt, hogy rosszul voltam a csöpögő zsírnak még a gondolatától is, és biztos voltam abban, hogy nektek sem lenne kedvetek ilyesmiről olvasni.
De már eltelt másfél hónap, mostanra mindenki feladta az egészséges táplálkozással kapcsolatos újévi fogadalmait, úgyhogy végre beszélhetünk arról, ami igazán fontos: a telített zsírsavakról.
Szóval: alapvetően nincs semmi forradalom a Váci út és a Balzac sarkán, de a hely mégis túlmutat egy kicsit a szimpla pecsenyézőn. Egyrészt próbáltak dizájnban valami trendit alkotni, nem egy műanyagterítős, kórházcsempés hentesüzlet hátsó sarka van kialakítva étteremnek, volt koncepció, színes a csempe, újak a burkolatok és krétával írják ki a menüt, mint valami bisztróban. Vagy régi hentesüzletben.
Ettől még nem feltétlenül lesz jobb a hely, sőt, én például imádom a hagyományos pecsenyézőket (ötéves voltam, amikor egy szikrázó nyári napon beléptem anyámmal egy Nagysándor József utcai hentesüzletbe, és a hentes adott nekem egy kockacukrot, ami akkor többet jelentett, mint most egy jól felszerelt lakás és egy sportkabrió együtt, azóta a hentesüzletekben mindig cukorszagot érzek). De ez is rendben van.
Sőt, a közeli irodák munkatársai talán nyugodtabban is lépnek be ide, mint egy hagyományos zsírbirodalomba. Függetlenül attól, hogy ez is az.
Még ha a köretek izgalmasabbak is, mint a legtöbb helyen. Van többféle majonézes saláta, coleslaw is, amit itt persze máshogy hívnak, van cékla-alma saláta, ami már szinte egészségesnek tűnik, szóval lehet cifrázni.
És a lényeg: vannak mindenféle sült húsok, egy teljes disznótoros.
