Mostanában nem nagyon volt róla nálunk szó, de lassan véget ér a Kossuth tér felújítása. Ez praktikusan azt jelenti, hogy már helyükön vannak a díszburkolatok, a kandeláberek, a villamosvezeték-tartó oszlopok, ott van a főbejárattal szemben a medence és a legtöbb növény is a helyére került. A csicsázás zajlik és nemcsak a Parlament előtt, hanem a környéken is.

A Balassi Bálint utcában például már ott vannak az új Főutcából ismerős biciklitárolók, amiket gyalogosként imádok, mert jól néznek ki, biciklisként viszont szétvágnám őket flexszel, mert nincs egyetlen egyensúlyi állapotuk se. De tényleg szépek.

És meglehetősen jó készültségi állapotban van már az Olimpia park is, a Duna felől a bazi nagy, nemzeti színű karikákkal, mögötte meg egy rakás, elég jónak tűnő sportpályával és játszótérrel, és a mostani környezetéhez képest talán már túlságosan is anakronisztikus oszloppal.

De vissza a Parlamenthez: hiába vagyunk ilyen közel az átadáshoz, nehéz megítélni, hogy milyen lesz a tér. Az látszik, hogy ami odakerült, próbál elegáns lenni, de szerintem inkább szigorú a környezet, ennyire kár komolyan venni a politikát. Talán ha minden a helyére kerül és befejezik a csicsázást, játékosabb lesz az összhatás, de az biztos, hogy a régi parkolónál ezerszer jobb lesz a végeredmény. Meg majd az is biztos jót tesz a környéknek, ha kizöldülnek a fák és ellepik emberek a teret.

Nemsokára elkészülnek mindennel, akkor betörünk a kerítés mögé, vagyis addigra már nem is lesz kerítés, és jó alaposan megnézzük, hogy mit műveltek a Kossuth téren az elmúlt néhány hónapban.

A politikát meg please mellőzzük a kommentekben, mert lassan már a saját véleményünk is fáraszt.

Figyelj, mi az, amire biztosan nem számítanál a belváros szélén egy kis szuterénben, ahol viszonylag olcsón adják a büfékaját, pofás díszletek nélkül?

Hát arra, hogy remek portugál konyha üzemel odalent.

Pedig.

Én sem számítottam rá. Ami mondjuk nem tudatlanság, hanem hülyeség: több barátom mesélte már, hogy milyen jó a Picante, hogy vagy nyolc éve hozza a színvonalat, sőt, olyat is hallottam, hogy a helyi brazil közösség ide járni enni, illetve egy részük csak ide jár.

Ami azért elég valószerűtlenül jól hangzott. Hogy nem egy csúcsétterem menüjén keresztül kell megismerned a portugál konyhát, mert van itt egy a Castelo de Sao Jorge felé vezető meredek sétálóutca sikátorából átteleportált autentikus kifőzde.

Mindenesetre jó jel, hogy odabent ketten voltak, de a csapat ötven százaléka semennyire sem beszélt magyarul, csak portugálul. És hogy volt ugyan a napi kínálatban sárgaborsó főzelék meg székelykáposzta (a Székely egy híres luzitán dinasztia, I. Szerencsés Manuel királytól származtatja magát a család), de akadtak eredeti, portugál ízek is: mondjuk a húsos lasagne még csak félút Budapest és Portó között, a cebolada viszont igazi portugál étel.

Gyorsan kértem is ebből a kettőből, aztán megindult az őrületes kóstolás. És az a helyzet, hogy remek ebédünk volt, megfizethető áron. A lasagne például jobb volt, mint a legtöbb versenyző a hazai mezőnyben. A sütése, a konzisztenciája, az arányok, az ízesítés mind kiemelkedő, ennél képtelenség vagy őrültség lenne többet elvárni 950-ért, de másfélszer-kétszer ennyiért sem húznám a számat. Főleg nem ilyen méretek mellett. Egymagában elmegy egy ebédnek.

És remek volt a cebolada is. A cebolada a fordítógép szerint csak hagymát jelent, de rákerestem a google-ben, és a képtalálatok közt ugyanazt a sárgás-szószos ételt találtam, mint a Victor Hugo utcában. Szóval ez így biztosan létezik, szerencsére. Remek ízesítés, szaftos, fűszeres, de nem zavaróan, hozzá odafigyeléssel elkészített krumpli és rizs. A hús egy picit lehetett volna puhább, de nem a szokásos kifőzde-szinten volt vele problémám, csak az egyébként remekül működő koncepcióhoz képest.

Végül pedig jött a csokitorta, amivel a magyarul beszélő tulajdonos állítólag hónapokig kísérletezgetett, mire megszületett, de megérte a meló, mert egy harmonikus, elegáns édesség született a végén.

Próbáljátok ki!

Picante kifőzde
Budapest, XIII. Victor Hugo utca (a Lehel piac felőli vége)
Nyitvatartás: hétköznap 08-15
Telefon: 06-30-306-0683

Aki járt már a Határ úti metrómegállónál és főleg a bódésornál kustoricásan balkáni buszfordulóban, biztosan fel tudja idézni a hely hangulatát. Nem az, hogy szereti, de hogy emlékszik rá, az fix. Aki meg nem járt még ott, annak segítség lehet néhány fotó, amit a környéken készítettek:

De igazából Mondik Noémi képében benne van hiánytalanul minden, a környék összes toposza belesűrítve egyetlen pillanatba:

És ez az, aminek most vége lesz. Ezt persze kár sajnálni, inkább csak annyira érdemes szomorkodni miatta, mint amikor kidobjuk azt a régi pólót, amihez rengeteg szép emlékünk fűződik, de igazság szerint már vagy öt éve nem vettük fel, mert összement, kilyukadt, foltos volt és tavaly óta amúgy is csak a vécét takarítottuk vele.

Hát ez kábé a Határ út most, és ezt lesz elvileg néhány hónap múlva a BKK szerint:

Az egész tér megújul, eldózerolják a balkáni bódésort, kitépik a gazokat, a szálloda elől elbontják a pripjatyi betonszalagot és úgy általában mindent, ami Kelet-Timorra emlékeztet.

Aztán ez jön helyette: jó minőségű térkő, parkosítás, díszmedence, akadálymentesített közlekedés, nagyobb tér a várakozásra, szellős kialakítás, sövények, virágok, díszfű, várostűrő fák, ilyesmi. Galériában az egész projekt:

A kivitelezőt még tavasszal kiválasztják, a munka júliusban kezdődhet és az év második felében be is fejeződhet.

Tavaly nyárra mintha kifulladt volna a budapesti gasztroforradalom, folyton olyan helyekbe botlottam, amikről aztán képtelenség volt cikket írni. Egyébként ez elég elkeserítő érzés: megadom a bizalmat egy étteremnek, nem a törzshelyemre megyek, ahol biztosan jót kapnék (szakmai ártalom, hogy a folyamatos tesztelés miatt nekünk olyanunk nincs is), kifizetek egy rakás pénzt, aztán a végén jót se ettem és cikk se lesz a próbából. Feneketlen kút!

De ősz óta mintha sokat javult volna a helyzet és mostanában folyton olyan helyeket találok, amikről aztán később örömmel írok.

És a The Butcher’s Kitchen pont ilyen.

Múlt héten olvastam róla a Cinken, épp akkor, amikor felelőtlenül tömtem magamba Budapest legjobb lepényét a Le Taste-ben, úgyhogy kicsit átalakítva a heti programomat egyből lecsaptam a szendvicsekre. Nem is feltétlenül a munka miatt, egyszerűen meg akartam kóstolni, hogy tényleg olyan jó-e.

Tényleg.

A hely a Dobozzal szemben van, este nem annyira hívogató, mert odabent több lux ég, mint egy boncteremben, ráadásul egyelőre nincs is tele vendéggel, ami tovább erősíti a hullaház-hangulatot. Egyébként viszont kellemes a hely, nem túl barátságos, nem túlgondolt, de a falapokra kiírt menü például szellemes és az is, hogy a szendvicseket vágódeszkán hozzák. Oké, láttunk már ilyet, de akkor is jó. És nappal az is öröm, hogy mindenki az ablakban, a napfényben ül, este, a kinti sötétség és a benti permanens atomvillanás mellett viszont pont úgy cserélődnek fel a fényviszonyok, hogy a bent ülők egy zabálós színházi előadás szereplői, akiket az utcán járkálók ingyen bámulhatnak.

Ma esti előadásunk: a zabálás.

De a körülmény igazából nem is számít, csak az étel. A menü izgalmas, van hentesszendvics dijoni mustárral, uborkával és kolbásszal vagy hurkával, van hekkes-halas, virslis-pirított hagymás, van pastrami melegen füstölt marhahússal és koviubival, retroszendvics csirkecomb filével és tejfölös uborkával. Igazából mindegyik szendvicsben sokkal több van, mint amit most leírtam, ez csak a csapásirány. Okosan átgondolt, jó koncepciók tökéletesen elfogadható áron: a menü 1350 forint, ebben jellemzően 15 deka hús van és a krumpli, az üdítő 440 mellé, szóval kábé 1800 a kaja. Sima gyorséttermi árkategória.

Viszont amit kapsz, az egészen más dimenzióban mozog. A vegetáriánusból (sült cékla, olíva olajban pácolt fokhagymás camembert, félig szárított paradicsom) csak egyetlen falatot kóstoltam, de ez is meggyőzött arról, hogy a szendvics nem Istenkáromlás, hanem használható alternatíva, ha valaki nem akar húst.

Én viszont akartam, szóval kértem egy Porchettát. Ebben fokhagymás majonéz van dijoni mustárral, karamellizált hagymával, sült malachússal, füstölt sajttal és jalapenoval.

Elég nagy mázli, hogy néhány nappal a próbám előtt választották meg a világ negyedik legszebb fürdőjének a Rudast. Egy amerikai weboldal, a Thrillist szedte össze a listát, és egy holland, valamint két amerikai (hazai pálya) fürdő után rögtön a budapesti következett.

Ezek voltak egyébként a konkurensek:

És rögtön a bérelhető fürdőhajó, luxusszoba és a sziklába vájt kád után jött a mi Rudasunk, ami a Thrillist szerint főleg a kora miatt szerepelhet a listán. És hát tényleg elég öreg. Valószínűleg a török hódoltság előtt is volt itt már valamiféle fürdő, de 1556-tól egészen biztosan: ekkora pofozta helyre, amit talált, Ali budai pasa. A Wikipedián találtam egy korabeli leírást Evila Cselebitől:

E nagy medence körül, a nyolc boltív alatt, nyolc darab hánefi mosómedence van. Elbűvölő, tiszta és szennytelen masszőrök is vannak ott, akik indikgókék törölközőbe csavarják fehér testüket. A fülkékben a fürdőzők szolgálatára állnak, s kívánságuk szerint letisztítják őket. Ám ennek a hévíznek a vize mérsékelten meleg. (...) A öltözőterem fala kívülről négyszögletes, rajta egy zsindellyel fedett, nagyon széles hatalmas kupola van, amely alá ezer muszlim harcos is befér.

Azóta eltelt ötszáz év, és van, ami változott, van, ami nem. A víz továbbra is gyógyhatású, összesen 21 meleg vízű forrás keveredik a Rudas medencéjében, ezek radioaktív hévízet, nátriumot, kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátot és szulfátot valamint a fluoridiont tartalmaznak. A sok varázsszónak leginkább az ízületek degeneratív betegségeivel, ízületi gyulladásokkal, porckorongsérvvel, idegzsábákkal valamint a csontrendszer mészhiányával küzdők örülhetnek.

Az uszodában is gyógyvíz van, 29 fokos, a gőzfürdő medencéi viszont 30, 33, 36 és 42 Celsius fokosak. Utóbbi a legmelegebb gyógyvizes medence Budapesten és tényleg masszív jószággal van dolgunk: alig két-három percet tudtam benne maradni, de ötnél többet eleve nem is ajánlanak, annyira megterhelő ez a meleg a szervezetnek (te biztos imádnád). De a Királyhoz hasonlóan itt is intenzív gőzfürdő van, ami csak kineveti a wellness szállók komolytalan párologtatóit. Igazi férfi, aki kibírja.

Pontosabban mindenki férfi. Vagy nő. A Rudasban ugyanis még vannak nemekre osztott napok: kedd a nőké, a többi hétköznap a férfiaké, aztán péntek estétől vasárnap estig koedukált a fürdő. Amikor nem az, kötényes napok vannak. Ez praktikusan azt jelenti, hogy nincs fürdőruhás bohóckodás, kapsz egy kötényt, olyat, mint a szakácsok, ami csak egy oldalon takar: eldöntheted, hogy melyik oldaladat véded és a döntésed lehet szemérmes, meg praktikus. Ha előre libbented, megfelelsz az etikettnek, de én nehezen tudtam magam rávenni, hogy meztelen seggel ráüljek arra a kőre a medencében, amin fogalmam sem volt, ki ücsörgött vagy járkált 14 másodperccel előttem. Viszont ha emiatt átfordítod a kötényt hátulra, védett vagy, de talán kicsit bunkó is. Egyedül a hőlégkamrában volt teljesen elfogadott a fordított viselet, ott mindenki átment feka repperbe, és ahogy a baseballsapkákat illik, hátulra húzta a köpenyt, aztán leült a faszékekre.

A Rudas egyébként tök jó állapotban van, ami érthető, vagy tíz éve folyik a felújítása. A török fürdő csodálatos, klasszikus de jó állapotú és azt is nehéz elfelejteni, ahogy a napfény betűz a kupola apró üveglapjain át. Olyan jól definiált vörös fénycsíkot láttam, amilyet eddig csak tudományos-fantasztikus filmekben, miután tüzelt az űrhajó az ionágyúval.

És sokan szeretik ezt a fürdőt, egy sima szerda reggel is 35-en voltunk a medencében. Egyébként a közönség fele őszes férfiakból áll, a többiek harmincasok. És mindenki beszélget. Ha csöndes fürdőbe vágysz, ne ide menj, mert egészen masszív az alapzaj, de ha az ilyesmi nem zavar, vagy megszokod, inkább elkezd szórakoztatni ez a hangulat. Régi baráti társaságok beszélik meg a vízben az életüket, látszik rajtuk, hogy évtizedek óta mindig itt találkoznak. Alig vannak magányos fürdőzők, a többség 4-5 fős csoportokba tömörülve sztorizgat.

Szóval: a Rudas egy szépen felújított, nagyon régi fürdő, összeszokott baráti társaságokkal, remek gőzfürdővel és opcionálisan szélsőségesen meleg medencével, hétvégente akár éjszaka is.

Rudas fürdő
1013 Budapest, Döbrentei tér 9.
Telefon: 0613561010
H-V: 06:00-20:00
Éjszakai nyitva tartás:
P-Sz: 22:00-04:00
Napi belép kabinnal: 3000-3300 Ft
Éjszakai: 3700 Ft
Délelőtti: 2300 Ft