Régebben úgy mozogtak a dinoszauruszok, mint Michael Jackson a Smooth Criminal legjobb pillanataiban, csak lassítva: átmenet nélküli precíz lendítések, a legtájékozatlanabb kétéves is azonnal kiszúrta, hogy robotkarok mozgatják őket. Ez igaz volt a világ legjobb múzeumaira is, a londoni Natural History Museumban például akkora robot volt a T-Rex, hogy hozzá képest a Terminator is balerina.

Aztán a Jurassic Park után elkezdtek finomodni a szerkezetek és egyre inkább hasonlítottak már valós mozgást végző, igazi dinoszauruszokra (mondom én).

Mázli, hogy a Budapestre most megérkezett kiállításra már a fejlett gépeket hozták el, nem a kiszuperált elődöket.

A Millenáris Parkban egyébként ott van az egész brancs, a legprimitívebb őshüllőtől a már majdnem madarakig. Utóbbiak okozzák a legnagyobb csalódást a “Milyen állatoktól féljünk”-lista szempontjából. Biztos emlékeztek még Spielberg raptorjaira:

Félelmetesek, nagyok, ijesztők. De a film óta eltelt húsz évben a kutatók tovább finomították a raptorokról alkotott képeket, és kiderült, hogy azok tulajdonképpen csirkék voltak:

Harapós, nagyfogú csirkék, de csirkék. Tollas jószágok. Rajoskodó baromfik.

A kiállítás egyébként működik: sok minden mozog, még ha nem is minden az elvárt amplitúdóval, de ott vannak a dinóvilág sztárjai, még ha szegény triceratops csak félig felfalt vacsoraként is. A hanghatások is rendben vannak, és mivel minden többnyire egy légtérben van, és összekeverednek a zajok, úgy érzed magad, mint egy apagyilkos a Római Birodalomban, akit kígyóval, kakassal és majommal varrtak egy zsákba, hogy aztán egymás közt rendezzék le az ügyet, ahogy gondolják. És végül vízbe dobták a csomagot, biztos, ami biztos. A Millenárison minden oldalról üvöltenek a dinók, szóval elég félelmetes is tud lenni a hangulat, megnyugodni az emeleten lehet, ahol rajzolhatnak a kisebbek, illetve van még egy homokozó is, ebben stilizált dinó-csontokat dugtak el a szervezők. Jó móka.

A Dinoszauruszok Élete
Június 7-Augusztus 24
Millenáris Park
Nyitva: 10:00-20:00
Jegyárak: 2500-3900

Mint tegnap is írtuk, az Orbit kérésére kipróbálunk öt helyet: az Orbit Gasztro Sikerdíj közönségszavazatai alapján a legjobbnak választott gasztrovállalkozásokat mi is megnézzük, és értékeljük itt, a blogon. Tulajdonképpen az a feladatunk, ami máskor is: kipróbálunk új helyeket, keressük a város legjobb arcát. A különbség, hogy most azt is megírjuk, ha az adott versenyző esetleg nem nyerte el a tetszésünket, hiszen értékelnünk, pontoznunk kell az alapján, hogy milyen élményeket szereztünk ott.

A Zseb Cafe Budán, a Fazekas és a Vitéz utca sarkán található, a Margit körút és a Csalogány utca forgalma közt félúton, békés madárcsicsergés közepén. Ideális egy ilyen elvarázsolt helynek.

Mert ez tényleg egy különös kis kávézó. Hogy mást ne mondjak, a galérián két időzónát is feltüntettek a falon, Budáét és Pestét:

A Városépítési Főosztály közölte nemrég Facebook-oldalán, hogy kezdeményezésükre a Google végigfotózta a budapesti futóparadicsomot, ami egykor vadaspark, később apácalak, és az esztergomi érsek várának helyszíne is volt. Elég sok fotó készült, aprólékosan végig lehet sétálni a teljes területen, ami most a vízilabda eb miatt is kiemelt szerepet kapott a fővárosban.

A Google egy ideje már az autóval el nem érhető célpontokat is fotózza, triciklivel, vagy hátizsákra épített kamerával szereli fel az embereit és az önkénteseket, hogy az ilyen helyszínekre is bejuthassunk.

Jó kattintgatást. De azért ha tehetjük, inkább személyesen látogassunk ki.

El is kezdtem gondolkozni a lehetséges budapesti célpontokon, amiket érdemes lehetne hátizsákról végigkattintgatni a Street View-nak.

Az Orbit még áprilisban keresett meg minket, nem lenne-e kedvünk helyeket tesztelni és zsűrizni egy gasztroverseny keretében. A feladat egyszerű - mondták. A közönség kiválasztja a kedvenceit, a legjobb öt helyet pedig mi is leteszteljük, pontozzuk, így kialakítva a végeredményt.

Nem sokat kellett gondolkoznunk, hiszen a blogon minden nap ezt tesszük, igazából azt kérték tőlünk, hogy végezzük a munkánkat.

Végül a verseny elindult Orbit Gasztro Sikerdíj néven. Különféle gasztrovállalkozások nevezhettek be a Facebookon zajló megmérettetésbe, összesen 25 helyre adhatta le a közönség az értékelését. Három szempontot értékelhettek: étel, dizájn és hangulat. Ezek alapján a héten megszületett a legjobb öt hely. Most pedig a zsűrin, vagyis többek között rajtam a sor, hogy bekukkantsak mindenhová.

Ma lássuk a Burger Bisztrót.

A közönségszavazás ötödik helyezettjét egyébként is készültem már egy ideje meglátogatni. A Burger Bisztró kedvenc budapesti pékem, Józsi egyik nagy kedvence, és rágta már egy ideje a fülem, hogy kóstoljam meg a burgerüket.

A hely néhány hónapja nyílt csak, közel a Jászai Mari térhez, az Újpesti rakpart elején. Fogalmazzunk úgy, hogy ha betévedő gyalogos vendégekre utazunk, ennél azért jobb hely is akad.

A tulajdonosnak viszont ennél nagyratörőbb ambíciói vannak. Ő olyan jó burgert akar készíteni, ami miatt odagyűlnek az emberek. Hétről hétre próbál fejlődni, egyre jobb ételt készíteni. Az a fajta elhivatott gasztrovállalkozó, amire szükségünk van, és ami szerencsére egyre több helyen felbukkan, hogy lenyomja a szakmájába belefásult kanálkavargatókat.

A hamburgereken kívül burritók, szendvicsek, saláták és egy napi leves kapható itt, meg az Angelo Cafe süteményei (ez utóbbiakból sajnos aznap, amikor én látogattam, egy sem volt már). Mit tehettem, a napi burgerből rendeltem egyet, egy avokádós-paradicsomos cuccot magos zsemlével és baconnel.

A hús jó, Gál Józsi féle, jól elkészítve, fűszerezve. A zsemle kissé száraz, íztelen, jellegtelen (kicsit megpirították, hogy ne áztassa el a húslé). A bacon is jó állagú, az avokádó szépen díszít, de mennyisége ellenére tökéletes mellékszerepbe kényszerült. Mégpedig a spéci, titkos szósz vitte el a show-t, ami - valószínűleg a sok fokhagyma miatt - olyan intenzív ízűre sikerült, hogy minden mást maga alá parancsolt. Igen, a húst is, sőt azt legelőször.

Nem szokatlan műfaj ez, a legtöbb helyen így készítik el a hamburgert, a sztárszínészt mellékszerepbe osztva, az egyébként mértékkel abszolút szerethető ripacsot, a fokhagymát előretolva. Pedig a fokhagyma a gasztronómia Joey Tribbianija, inkább csak a mellékszerep áll jól neki, egy műsort nehezen visz el a hátán.

Ettől függetlenül maga a szósz tényleg kiváló, kicsit visszafogottabban tökély lesz, a bónuszként kóstolt csípős paprikakrém meg egyenesen csodás volt. Egy literbe tíz csepp megy a ghost chili (bhut jolokia) folyékony kivonatából, ettől azért már kellemesen ellazítja az arcszerkezetet, de nem üvöltesz tőle.

Szóval jó hely lesz ez, még sokat fog fejlődni, hála a tulajdonos elhivatottságának, ami nagyon fontos szempont, ha gasztrovállalkozást értékelünk.

• étel/ital: 5/4
• dizájn: 5/4
• hangulat: 5/3
• potenciál: 5/5
• átlag: 5/4

Disclaimer: az Orbit az Egy nap a városban hirdetője

Még nem látogattam el soha Encsre, hogy megkóstoljam az Anyukám mondtát. Olyan messze van, hogy nem bírtam rávenni magam, hogy csak ezért. Inkább megvártam, míg Évivel feltettük magunknak idén az első, “hová menjünk egy hosszú hétvégére?” kérdésünket, és ekkor gyorsan beikszeltük a Zemplént.

Összességében is remek döntés egyébként, de erről egy külön posztban. Először a környék leghíresebb étterméről írnék egyet, amit a Gault & Millau étteremkalauz tavaly az év éttermének választott.

Itt a bejárat:

Igen, a kép közepén, az a kis ajtó. Alig észrevehető, viszont ha belépsz, kinyílik a tér, mint valami mesevilágban, több sokasztalos, nagy terem, kemence, pultok, egy nagy kerthelyiség is tartozik az étteremhez. És persze tele van: ha hétvégén akarsz ebédelni vagy vacsorázni, érdemes napokkal korábban telefonálni. Akkor még jó eséllyel lesz egy vagy két szabad időpont.

Érdemes rögtön arról beszélni, hogy miért nagyon jó ide megérkezni. Az ételek miatt is, persze, de az Anyukám mondta nem az a hely, ahol szemlesütve leülsz, belapátolod a finom falatokat, és aztán kisétálsz. A nyílt tekintetű, kedves felszolgálók, a bejáratnál a pult mögött tüsténkedő valamelyik tulajdonos (Szabolcs vagy Szilárd mindig ott van, és beszédbe is elegyednek a vendégekkel). A díjak és elismerések ellenére nem feszengős, szándékosan laza a hely, ahol az emésztés közben, a borokkal a fejben érdemes elidőzni még egy picit, a desszerttel kiülni a kerti fotelekbe, nézegetni a felhőket, élvezni a semmittevést. Itt lehet.

Már az előételeknél tökéletesen tudod, hogy jó helyen jársz. A házi joghurtsajt intenzív krémessége, a rálocsolt kiváló olívaolaj, és a kívül vékony rétegben roppanó, belül vajpuha, kemencében sült pita önmagában elvinne minden díjat, amit egy éhes ember ki tudna osztani, várva a főételre.

Itt a kacsazsúr (konfitált kacsacomb, rózsaszín kacsamell, sült kacsamáj, káposztás derelyével):

Nagyon jó összhang, kiváló állagok, öröm minden falat.

Sokak szerint itt adják az ország legjobb pizzáját. Én meg sem kóstoltam az alap pizzáikat, rögtön a “degusztációs” elnevezésű oszlopból rendeltem: itt minden alapanyag mellé odaírják, mely gyártótól származik. Tehát az összetevő nem csak úgy “elmegy, mert hát olasz”, hanem tényleg kiváló minőségű. Így fest:

Külön-külön tényleg minden zseniális, a sonka, a mozzarella, az olíva. A tészta is fantasztikus. Nem tudtam semmi rosszat mondani rá, hacsak azt nem, hogy nekem nem állt össze pizzává. Pizzatésztára hidegen pakolt, jó minőségű alapanyagok összessége volt. De az én hibám, legközelebb sima pizzával kell kezdenem, a szomszéd asztalra sandítva elkönyveltem magamban, hogy azok hagyományosabb felfogásban készülnek.

A desszerteket tilos kihagyni. Nézzétek ezt a panna cottát, mit művel: