Sorozatunk ötödik részében is Magyarországon élő külföldieket mutatjuk be: miért nálunk, mit szeretnek itt, miért maradnak, miért jó ez a hely egy külföldi szemével. A sorozat további érdekessége, hogy nem az Egy nap a városban blog két szerzője írja, hanem Böjtös Kinga, a Vizitkártya bloggere, aki építészek, belsőépítészek, bútor-és tárgytervezők munkáiról is tudósít. Itt van Kinga oldala, olvassátok, de előtte még jöjjön a cikk:

Tombol a nyár (bár ma épp kevéssé), ilyenkor sokan lelépnek Budapestről, szóval a külföldieket bemutató sorozatunk is elhagyja kicsit a várost. Egy minden szempontból rendhagyó Balaton parti villába látogatunk, amiben a finn-pakisztáni tulajdonosok egy bohém hangulatú szállodát működtetnek. Ez a Villa Succa (finnül:Pamutzokni), a rasztafári életérzés, a magyaros retró és a századfordulós béke szerelemgyereke. Valahogy így lazulna Michael Jackson és Bob Marley közösen, ha egyszer Balatonalmádiba kerültek volna volna.

Tuula, a háziasszony még a hetvenes évek elején, magyar férjével került ide. A házasság már a múlté, de a fél világot bejárt, Peruban is évekig lakó asszony nem tudta elfelejteni a Balaton mediterrán hangulatát, az itt töltött boldog éveket. Bútorrestaurátori munkája mellett ma már saját kedvtelésének, a naiv festészetnek él. Bobbival, pakisztáni származású férjével tiz éve, a Helsinki pályaudvaron találkoztak és azóta egy irányba tart az életük. Tuula vele tért vissza Magyarországra, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmait. Az akklimatizálódás oly jól sikerült, hogy Bobbi még akkor sem mozdul otthonából, míg Tuula megejti az évi rendszeres rokonlátogatást, Finnországba.

Az reformkor hangulatát idéző eklektikus villát – melyet a harmincas években „Ottó Panzióként” a Karinger család működtetett - 2007-ben vásárolták meg. Azonnal hozzáfogtak a renoválásához: borzasztó-rózsaszínről skandináv jellegű, hűvösebb árnyalatokra festették át, fürdőszobás, szeparált lakrészeket alakítottak ki úgy, hogy az egykori panzió régies jellege – pl. recsegős falépcsők - megmaradjon.

Ma húsz szoba várja a szerényebb keretből gazdálkodó, ugyanakkor nemzetközi társaságra, némi időutazásra és egyéb kalandokra nyitott vendégeket. A szobákban jótékonyan keverednek a tulajdonosok alkotásai a különböző bútorstílusokat képviselő berendezéssel, melyben erősen átfogalmazott – újra festett, kárpitozott, redizájnolt - darabokban is gyönyörködhetünk.

Sokan a régi gyerektáborokra, vagy a szot-üdülőkre asszociálhatnak az étkező láttán, elég csak megnézni a hetvenes évek papírtapétáit és olvasólámpáit, amikért a legmenőbb belvárosi romkocsmák is örömmel licitálnának. A nyugati turisták – bár csak filmeken láttak ilyen díszletet – hamar ráéreznek az ösztönösen mixelt retró hangulatra, melyben a végsőkig fokozott eklektikát a tarka indiai textíliák és sejtelmes szélcsengők, a kultikus keleti szobrocskák és gondolatébresztő olajfestmények jelentik.

Tuula szerint a sok évtizednyi utazgatás után a legnyitottabb, legszínesebb nemzetközi társasági életet itt, saját kertjükben találták meg, amikor nyaranta akár 7-8 különböző nyelven folyik a társalgás a betérő vendégek jóvoltából. Esténként megtelik velük a panzió kertje, a nyáresti bulik ideális terepe. Ahol a diszkógömb alatt Bobby, a rasztafürtös házigazda – egykori bármixer - keveri a koktélokat a reagge zenére lejtő közönségnek, miközben Bob Marley nyomtatott formában képviseli magát. Az esti meditáció hívei ezalatt a függőágyakban lazulhatnak, a Michael Jackson emlékének adózó házi oltár mellett. Épp egy karnyújtásnyira a lengedező finn zászlótól, a Balaton partján.

Villa Succa

Épp fagyasztott sült krumplit és egy elég íztelen rántott húst tömtem a számba Frankfurt harmadik legjobb éttermében, amikor elkezdtem komolyan kétségbe vonni a Tripadvisor toplistáját. Pedig az elképzelés hibátlan: mindenki pontozza a helyeket, majd a közönség eldönti, hogy melyik a jó, és melyik szörnyű. Így legalább nem kell bizonytalan toplistákba és a hülye szakértők véleményébe kapaszkodni. Rágtam a jó szándékú, de alapvetően semmilyen vacsorát a sok amerikai turista közt (ugyanazt a listát nézzük) és elhatároztam, hogy hazaérkezés után kipróbálom Budapest legjobb éttermét.

Íme:

Még mindig az Orbit Gasztro Sikerdíj közönségszavazatai alapján a legjobbnak választott gasztrovállalkozásokat vizsgáljuk. Az Orbit kérésére azt csináljuk, ami máskor is: kipróbálunk új helyeket, keressük a város legjobb arcát. Azt is megírjuk, ha az adott versenyző esetleg nem nyerte el a tetszésünket, és értékeljük, pontozzuk az alapján, hogy milyen élményeket szereztünk ott.

A Domi's Bake Shopban először a hideget veszed észre, a légkondi alaposan lehűti a galériával vízszintesen félbevágott kis helyiséget. Ezután már mindennek örülsz, főleg a kánikula közepén.

Egyébként aranyos kis hely: a pult kopottas deszkákból és cementlapokból készült, az üvegkalitka mögött mindenféle torta és mártott édesség csábítja az ember szemét, balra, a polcon egy plüssróka-mackó-mutáns-madár néz szelíden az utcára.

Van oreós csokitorta is, USA-fanoknak. Én nagyon sokáig nem is kóstoltam ezt a kormos pilótakekszre hasonlító édességet, amiért gyakorlatilag a fél internet odáig van. Pont múlt héten jutottam hozzá egy dobozhoz, megkóstoltam. Cukorízű volt. Ennek ellenére el kell ismernem, hogy ezen az apokaliptikus hangulatú fotón nagyon szépen festenek:

Végül egy áfonyás-csokis tortát, egy mázba mártott brownie-t, egy karamellfagyit és egy gyümölcstortát kértem. Senki ne csinálja utánam. Durva mennyiségű cukor lecsúszott.

Mégsem lettem nagy rajongó. A csokipuding teljesen kiszáradt a tortán, úgy visszalökte a villa hegyét, hogy sebet sem tudtam ejteni rajta, csak sok küzdelemmel. Az ízzel nem volt baj, csak az állaggal. A rózsaszín brownie egész jó volt, e mellé kijátszottam az áfonyaszemeket a tányérra. A fagylaltot a mélyhűtőből vették ki, előre dobozolták, nem volt vele különösebb probléma. A gyümölcsös tortába szinte egyáltalán nem került cukor, savanyú volt, ami nem is baj, a kemény zselé, ami a helyén tartotta, már inkább - kis túlzással már-már késért nyúltam, ami egy gyümölcstortánál nálam nehezen fér bele.

Úgy sejtem, hogy a nap végén mentem, és a reggel elkészített dolgok eddig bírták szuflával, de ha ez a helyzet, akkor nem szabad őket kint hagyni a pulton, és eladni.

Az árak viszont magasak ehhez képest, a 450 forint a tortáért és a fagyiért is sok (még akkor is, ha ez utóbbiból is tartanak oreósat). 2000 forintot elköltöttem, de nem igazán kaptam cserébe maradandó élményt.

Készítenek azonban egyedi ünnepi tortákat, ezek közül néhány nagyon ötletes (kép a Facebook-oldalukról)

• étel/ital: 5/3
• dizájn: 5/4
• hangulat: 5/3
• potenciál: 5/2
• átlag: 5/3

Disclaimer: az Orbit az Egy nap a városban hirdetője

Van egy régi titkos tervem, amiből milliárdos leszek. Azért írom le most nektek, mert már tudom, hogy ha az elmúlt tíz évben nem kezdtem semmit az ŐRÜLETES ötlettel, akkor ezek után sem fogok. Nem ebből leszek milliárdos.

Szóval.

Zsemlecsó.

Érted: zsemle és lecsó. Berakod a kibelezett, spéci zsemlébe a lecsót és megeszed séta közben. Magyar gyorsétel. Hungarifood. Világsiker!

Azért írom ezt le, mert a Király utcában nyílt Pita Pest lényegében ugyanez, csak zsemle helyett pita az alap, lecsó helyett meg mondjuk a hortobágyi húsos palacsinta tölteléke, de attól még: magyaros gyorsétel. Hungarifood. Világsiker!

Lássuk csak: elég jó helyen, a bulinegyedben van, kellemes a berendezése, jók a pult körül kialakított ülőhelyek, és a fűszernövények: ezeknek még szerepük lesz.

A kínálat tök jó, a pita - az egyébként nem túl görögös, inkább az olcsó dönereseknél megszokott puffancs - minden esetben adott, ebbe kérhetsz csirkét, májast, malachúst, sajtot, burgerhúst, marhahúst, mindenféle zöldséget, curry-s csirkét, hortobányit és banános nutellát - és még bőven 1000 forint alatt vagyunk, a felsorolt modellek ára 7-800 forint körül mozog. És persze van a báránypörköltes pita 1500-ért, én azt kértem.

És így nézett ki:

És a célnak több, mint megfelelt. A pita tényleg nem a világ legjobbja, de a belepakolt báránypörkölt szaftos, omlós, jó fűszeres, és bőséges, nem is nagyon maradtam éhes utána. Még a pita alsó rejtett kis zsebeibe is jutott, tökéletesen vállalható éjszakai lerészegedős kaja ez.

Ahogy a hortobányis is oké volt, igazából csak a petrezselymet hiányoltuk belőle, alig jutott a tetejére, pedig nagyon illett hozzá, de amikor szóvá tettük, azt válaszolták, hogy nyugodtan használjuk a fűszernövényeket, azért vannak a pulton. Szóval megtöltöttük petrezselyemmel a pitát és boldogok voltunk.

Nem voltak túl nagy elvárásaink a Pita Pesttel kapcsolatban, de kellemesen csalódtunk a hangulatban, az árakban és az ételek minőségében is. Nyugodtan próbáljátok ki, kockázatmentes.

Pita Pest
Budapest, Király utca 8.
H-Sz: 11-00
Cs: 11-02
P-Sz: 11-03
V: 11-20

Az Orbit a legjobb gasztrovállalkozásokat keresve Orbit Gasztro Sikerdíj néven versenyt hirdetett. A közönség szavazott a helyekre, minket pedig megkértek, hogy saját szempontjaink szerint pontozzuk végig ezeket.

Ma a Kölesbe látogattunk el.

Rita egészen egy évvel ezelőttig bloggerként írt az ételekről a Rita konyhájában. Aztán gondolt egyet, és Krisztával ketten belevágtak a Kölesbe. A koncepció: helyi alapanyagokból gluténmentes ételek, természetes módon elkészítve, változatosan.

A gluténmentes recepteket keresték ugyanis Rita blogján legtöbben, a tulajdonos elmondása szerint pedig nem volt Budapesten olyan hely, ahol teljes nyugalommal kérhettek volna ilyen ételeket. A legkülönfélébb alapanyagokban fellelhető liszt miatt sokan a lisztérzékenyek közül inkább otthon esznek, egy hiperérzékeny gyerek (akinél az elöblített tányéron nyomokban maradt glutén is allergiás reakciókat válthat ki) itt evett először étteremben. Itt mert.

És milyen jót. Tényleg nagyon odafigyelnek, hogy a speciális étrend ne jelentsen megszorítást az ízekben. Itt van például egy kókusztejes-currys csirke (ami első ránézésre nem olyan ígéretes, mint a kóstolás után), a hely specialistásával, a kölesgolyóval. Ez egy kívül ropogós, belül ízletes és puha kölesköret, ami tök jól működik együtt a szósszal, igazi jókedvű, különleges, mégis visszafogott fűszerezéssel, hogy csak sejteni lehessen, miért vigyorgunk annyira:

A gyümölcsleves sűrűn megpakolva, ügyesen megfűszerezve:

A baracklekváros túrótorta eszméletlen jó, a piskótatésztát nem érezni, hogy mandulalisztből készült, a túró ízletes és zseniálisan savanyú, a lekvár is fantasztikus. Itt készül egyébként, amikor bementem, Rita éppen barackot rakott el:

Kérjetek mellé “Adjon Isten” almaléből készített almafröccsöt, nagyon jó. De van gluténmentes sör is.

De itt készül szinte minden, hiszen csak így tudják garantálni a gluténmentességet. Még a mustárt is nekik kell elkészíteni, ha boltban vásárolnák a speciális alapanyagokat, egy vagyonba kerülnének a fogások. Most meg önkiszolgáló büféként tudnak működni, az árakat tekintve is. 1490-be kerül egy leves és egy húsos főétel, vegáknak egy százassal olcsóbb.

Ritáék minden héten valami meglepetéssel készülnek, étlap nincs, a törzsvásárlók mindig új ízeket próbálhatnak. És általában törzsvásárlók jönnek.

Szóval a Köles szuper kis hely, és egy év után is nagy lendülettel csinálja a páros. Az ételek ötletesek, izgalmasak, és alig érezzük rajtuk, hogy bármitől is megfosztanának. Most a héten még ki lehet próbálni őket a hot-chili napok keretében, aztán elmennek egy kis szabadságra ők is a nagy hajtás után.

• étel/ital: 5/5
• dizájn: 5/4
• hangulat: 5/4
• potenciál: 5/5
• átlag: 5/5

Köles, a reform konyha
Cím: 1073 Budapest, Kertész utca 41.
Nyitva: hétfő - péntek: 11:00 - 18:00, szombat: 10:00 - 15:00

Disclaimer: az Orbit az Egy nap a városban hirdetője