Sorozatunk ötödik részében is Magyarországon élő külföldieket mutatjuk be: miért nálunk, mit szeretnek itt, miért maradnak, miért jó ez a hely egy külföldi szemével. A sorozat további érdekessége, hogy nem az Egy nap a városban blog két szerzője írja, hanem Böjtös Kinga, a Vizitkártya bloggere, aki építészek, belsőépítészek, bútor-és tárgytervezők munkáiról is tudósít. Itt van Kinga oldala, olvassátok, de előtte még jöjjön a cikk:

Tombol a nyár (bár ma épp kevéssé), ilyenkor sokan lelépnek Budapestről, szóval a külföldieket bemutató sorozatunk is elhagyja kicsit a várost. Egy minden szempontból rendhagyó Balaton parti villába látogatunk, amiben a finn-pakisztáni tulajdonosok egy bohém hangulatú szállodát működtetnek. Ez a Villa Succa (finnül:Pamutzokni), a rasztafári életérzés, a magyaros retró és a századfordulós béke szerelemgyereke. Valahogy így lazulna Michael Jackson és Bob Marley közösen, ha egyszer Balatonalmádiba kerültek volna volna.

Tuula, a háziasszony még a hetvenes évek elején, magyar férjével került ide. A házasság már a múlté, de a fél világot bejárt, Peruban is évekig lakó asszony nem tudta elfelejteni a Balaton mediterrán hangulatát, az itt töltött boldog éveket. Bútorrestaurátori munkája mellett ma már saját kedvtelésének, a naiv festészetnek él. Bobbival, pakisztáni származású férjével tiz éve, a Helsinki pályaudvaron találkoztak és azóta egy irányba tart az életük. Tuula vele tért vissza Magyarországra, hogy valóra váltsa régóta dédelgetett álmait. Az akklimatizálódás oly jól sikerült, hogy Bobbi még akkor sem mozdul otthonából, míg Tuula megejti az évi rendszeres rokonlátogatást, Finnországba.

Az reformkor hangulatát idéző eklektikus villát – melyet a harmincas években „Ottó Panzióként” a Karinger család működtetett - 2007-ben vásárolták meg. Azonnal hozzáfogtak a renoválásához: borzasztó-rózsaszínről skandináv jellegű, hűvösebb árnyalatokra festették át, fürdőszobás, szeparált lakrészeket alakítottak ki úgy, hogy az egykori panzió régies jellege – pl. recsegős falépcsők - megmaradjon.

Ma húsz szoba várja a szerényebb keretből gazdálkodó, ugyanakkor nemzetközi társaságra, némi időutazásra és egyéb kalandokra nyitott vendégeket. A szobákban jótékonyan keverednek a tulajdonosok alkotásai a különböző bútorstílusokat képviselő berendezéssel, melyben erősen átfogalmazott – újra festett, kárpitozott, redizájnolt - darabokban is gyönyörködhetünk.

Sokan a régi gyerektáborokra, vagy a szot-üdülőkre asszociálhatnak az étkező láttán, elég csak megnézni a hetvenes évek papírtapétáit és olvasólámpáit, amikért a legmenőbb belvárosi romkocsmák is örömmel licitálnának. A nyugati turisták – bár csak filmeken láttak ilyen díszletet – hamar ráéreznek az ösztönösen mixelt retró hangulatra, melyben a végsőkig fokozott eklektikát a tarka indiai textíliák és sejtelmes szélcsengők, a kultikus keleti szobrocskák és gondolatébresztő olajfestmények jelentik.

Tuula szerint a sok évtizednyi utazgatás után a legnyitottabb, legszínesebb nemzetközi társasági életet itt, saját kertjükben találták meg, amikor nyaranta akár 7-8 különböző nyelven folyik a társalgás a betérő vendégek jóvoltából. Esténként megtelik velük a panzió kertje, a nyáresti bulik ideális terepe. Ahol a diszkógömb alatt Bobby, a rasztafürtös házigazda – egykori bármixer - keveri a koktélokat a reagge zenére lejtő közönségnek, miközben Bob Marley nyomtatott formában képviseli magát. Az esti meditáció hívei ezalatt a függőágyakban lazulhatnak, a Michael Jackson emlékének adózó házi oltár mellett. Épp egy karnyújtásnyira a lengedező finn zászlótól, a Balaton partján.

Villa Succa