English

Egy nap a városban

Bubi: érdemes-e belevágni? Két hónap tapasztalata egyben

Magyarósi Csaba 2015 május 28.

Több mint két hónapja használjuk Ádámmal és még két másik tettestársunkkal a Bubit úgy, hogy csak egyetlen féléves előfizetést vettünk, szóval fejenként havonta 333 forintba kerül a szolgáltatás. Ami elég jó.

Összeszedem most gyorsan az addigi tapasztalatainkat, hogy könnyebb legyen döntened, ha még mindig nem tudnád, hogy belevágj-e, vagy sem.

Ha nagyon röviden kell válaszolni a kérdésre, akkor:

Vágj bele!

dsc04620_1.jpg

Volt néhány bosszantó apróság az elmúlt időszakban, de nagyon sokszor ért az az élmény, hogy az  önelégülten ültem a bringán, mert megint sikerült megoldanom egy olyan helyzetet, ami Bubi nélkül elég problémás lett volna. Mennyire zseniális vagyok már, hogy eszembe jutott a bérlet. Ha te is zseniálisnak akarod érezni magad, akkor érdemes lecsapnod az előfizetésre.

Szóval a lényeg: az informatikai rendszer a legtöbbször csodálatosan működik. Odahúzod a telefonod kameráját a bringákon elhelyezett QR-kód fölé, és már azelőtt megkapod a kioldásra jogosító gombot, hogy az objektív fokuszált volna. Esküszöm, homályos pacát látsz még a kijelzőn, de már bérelheted a bringát.

Ez van az esetek 90 százalékában.

A maradék tízben viszont vér, verejték és könnyek. Előfordul ugyanis, hogy a rendszer teljesen lehal, ilyenkor először a QR-kóddal próbálsz bérelni, de nem sikerül, átmész még három másik bringához, de ott sem jársz sikerrel, aztán megpróbálsz kódot pötyögni, először a biciklin, aztán az állomások központi kijelzőjén, ami a kicsit béna gombok miatt eleve kemény meló, aztán a végén, amikor feladod, csekkolod a mobilod és látod, hogy hivatalosan négy bringát kibéreltél és ketyeg az óra.

De nem tudod kivenni a bicikliket, hogy lezárd őket, hiszen eleve nem oldott fel a lakat.

Az informatikai rendszer fulladozása elég frusztráló tud lenni és persze, hogy akkor jelentkezik a probléma, amikor ki van számolva az időd és sietnél és épp nagyon számoltál azzal, hogy leugrasz a buszról és máris felnyergelsz egy bringára. 

Hát nem. Nem mindig.

A biciklik állapota egyébként meglepően jó, talán ha egy leharcolt példányba futottam bele, ami összehasonlíthatatlanul jobb arány a párizsi Vélibénél. 

És ha már szóba került az európai bringabérlés mekkája és legfényesebben ragyogó csimborasszója: a Bubi alapvetően ezerszer jobb szolgáltatási színvonalat nyújt, mint a Vélib. Az elmúlt héten elég sokat bringáztunk Ádámmal Párizsban, és a Bubi után egyszerűen rettenetesnek tűnt a rendszer. Nincs például QR-kód-olvasó, nem elég a mobilodat magaddal vinni, hanem kell a spéci kártya, de ez a legkisebb baj.

A legnagyobb az, hogy az állomásoknak két állapotuk van:

- Teli

- Üres

Az üres problematikája nyilván nem igényel magyarázatot. Volt, hogy fél órát vártunk bringára, mire el tudtunk indulni, mert a környék összes kölcsönzőjéből hiányzott az összes bringa. De a teli még nagyobb gondot jelent: nem tudod lerakni a kibérelt biciklit. Ketyeg az óra, fél óra után már fizetős, 25 perc alatt megérkezel a következő állomásra, de utána még vagy 15 percig körözöl, mire le tudod rakni a bringát: sokkal messzebb a céltól, mint szeretnéd.

Párizsban egyszerűen nem működik a biciklik terítése, a budapesti helyzet ehhez képest tejjel-mézzel folyó Kánaán, ahol mindig van elég bringa, de hely is. És ha még sincs, még mindig van egy spéci lakat, amivel le tudod zárni a spéci vasrúdhoz, sőt, nem is egyet, hanem akárhányat, nézzétek, mi történt például velem, amikor egyik este nem találtam helyet, de már az előttem odaérkező négy bubis sem:

img_3531.jpg

Semmi. Van megoldás.

És ha van bérleted, rájössz, hogy a bringát mennyivel többre használhatod, mint elsőre gondolnád. Például: esős időt jósolnak, saját biciklivel már nem indulsz el, mert hazafele jöhet a monszun. De Bubival elindulsz, mert legfeljebb visszafelé már busszal jössz, nem kell a bicikli sorsa miatt aggódni. Vagy: tökre nem hivatalosan, de egy kisebb gyereket simán be lehet ültetni az első kosárba, akivel így akkor is sokkal gyorsabb lesz a közlekedés, ha csak tolod a bringát. És a bevásárlószatyrokat is ráaggathatod a kormányra, amivel két legyet ütsz egy csapásra:

2_9.jpg

Szóval az informatikai rendszer néha bénázik, de alapvetően nagyon jól működik, ahogy az egész Bubi. Persze a hálózat még nem elég nagy és a biciklikkel lehetetlen emelkedőre feltekerni, olyan nehezek (ebben a Vélib jobb), de amúgy egy nemzetközi szinten is tök jó szolgáltatással van dolgunk.

Uff.

Zoska: ahol az indokoltnál eggyel jobb hangulatban indul a reggel

Magyarósi Csaba 2015 május 27.
Címkék: reggeli gasztro

Zavarba ejtően megfogyatkoztak a reggelizős cikkek, pedig nyílt néhány igazán jópofa hely az elmúlt évben a városban, úgyhogy elkezdjük jó alaposan feltárni nektek ezeket. A hiánypótlásra már csak azért is szükség van, mert készülünk egy szuper meglepetéssel, amihez még kétszer uptodate-ebbnek kell lennünk, mint valaha, de erről majd nemsokára bővebben.

Szóval: a Zoska. Hónapok óta kerülgetem a helyet, aztán két hete végül benyitottam, hogy megkóstoljam a reggeliket. Az étlapot elnézve egyből világos lett, hogy az étterem elsősorban a hangulatával játszik a nyerésre, nincs ugyanis sok olyan speciális tétel a reggelik között, ami miatt érdemes lenne eljönni ide a város másik végéből. Rántották, szendvicsek, roppanós virslik vannak az étlapon, sehol egy denevérszárny, vagy egy marinált csiga.

Ez persze nem baj.

dsc05548_1280.jpg

dsc05550_1280.jpg

Főleg, mert a hangulat tényleg kiváló, és bár biztos forrásból tudom, hogy hosszabb tartózkodásra csak az ablakban kialakított hely alkalmas, mert a többi egy idő után kényelmetlenné válik, odabent ücsörögve mégiscsak arra gondolsz, hogy a Zoska barátságos, kellemes reggeliző, ahol akár estig is szívesen kihúzod néhány kávé mellett, és ha mégis valami spécire vágynál, azért ott van mutatóba a katalán paradicsomos kenyér, a pa amb tomaquet. 

Az ételek egyébként nem extrém módon jók, de nagyon finomak, ez a bundás kenyér például messze nem olyan izgalmas, mint amilyet Újlipótvárosban, a Café Paniniben eszel, viszont ha megnézed az asztalt, a tányért, a jópofán összeállított étkészletet, egyből megjön a hangulatod az evéshez, és ha belevágsz, nem csalódsz, mert amit kapsz, az tök jó.

dsc05558.jpg

dsc05551_1280.jpg

dsc05552_1280.jpg

Közben Elektra kávéfőzők, házi lekvárok és plüsscápák közt ücsörögsz és kortyolgatod az erősebb mezőnyhöz tartozó kávékat.

dsc05555_1280.jpg

dsc05556_1280.jpg

dsc05557_1280.jpg

dsc05553_1280.jpg

A Zoska nagyon szerethető hely, ahol eggyel jobb hangulatban indulhat a reggel, mint az indokolt volna, és közben minden nagyon ízleni fog, amit eléd tesznek.

Zoska
H-Sz: 7-19
Budapest, Ferenczy István utca 28
Tel: +36 70/6239999

A legjobb logikai és ügyességi játékok a nyaralásra - Reflexshop

szucsadam 2015 május 26.
Címkék: játék hirdető

Most már szokásossá válik a blogon, hogy időről időre bemutatjuk a Reflexshop legújabb játékait. Egyrészt persze azért, mert a hirdetőink, de ennél van egy fontosabb ok is: remek játékokat kínálnak, és a látogatásaink, amik munkának indulnak, a végén önfeledt rácsodálkozásokban érnek véget.

Ugyanaz az érzés fog el engem egy óra alatt a boltban, mint gyermekkoromban, amikor beszabadultam a katonás játékok közé. Csak azóta nem érdekelnek a katonás játékok, magasabb lett az ingerküszöb. Olyan játékokra van szükségem, amik tényleg le tudnak kötni, szórakoztatni, vagy amiken látszik, hogy időtlenek. Tíz évesen ugyanolyan örömet adnak, mint harmincvalahányas évjáraton.

p1280240.JPG

Lássuk a legutóbb a boltban talált kincseket, amivel a gyereknapi ajándék éppúgy megoldható, mint apu vagy anyu szülinapja.

Hive társasjáték

A legideálisabb logikai játék a nyaralásokhoz, de még az utazás idejére vagy egy esti sör mellé is, mert

  1. kis utazós tárolóban elférnek a bábuk
  2. legfeljebb 30 perc alatt lehet végezni egy körrel, tehát nem órákra köt le

p1280156.JPG

hive-complete.jpg

alsó kép forrása: Wikipedia

Mindkét játékosnak van egy-egy méhkirálynője, akit különféle rovarokkal véd meg. Minden rovar más lépésre képes, így a területfoglalós játékmenet mellett át kell látni a pályát és a lehetőségeket. Olyan, amilyennek egy társasnak lennie kell: amilyen egyszerű és könnyen megtanulható, annyira sokrétű és izgalmas. Egyfajta modern sakk. Ezt egyébként mások is megerősítették: Mensa Select díjat kapott a Hive, vagyis a világ legmagasabb IQ-jával rendelkező emberei is azt mondják, hogy nagy élmény támadni az ízeltlábúakkal.

p1280154.JPG

Egyébként egy csomó más, zseniális társas is sorakozik a polcokon, Anti-Monopoly azt tanítja meg, mennyivel egészségesebb a szabad verseny és a trösztök felszámolása, a Dixit nevű műalkotásszámba menő játékot pedig úgy lehet órákig élvezni, hogy az asztalnál senki sem akar senki nyerni. Tényleg, ilyet más játékkal nem is láttam.

Rubik és társai

A Rubik-kockák nagyon sikeresek a Reflexshopban, ennek megfelelően óriási a választék. És itt nem csak a hagyományos 3x3-asra kell gondolni, az idők során egy kicsit csavart rajta sok más gyártó is.

Itt van mondjuk az a kocka, illetve kockarendszer, ami összekeverve térben is káosz...

p1280173.JPG

...kirakva azonban nagyobb kielégülést ad, mint egy durva nyári teljesítménytúra utáni alapos zuhanyzás.

p1280174.JPG

Van olyan kocka, aminek köze sincs a kockához, elég szemétkedősnek tűnik, ráadásul a Meffert's készítette, a kirakók Cristiano Ronaldója.

p1280165.JPG

De van szépen megmunkált, felületkezelt, és nagyon könnyen forgatható versenykocka is. Nem az a nyikorgós fajta, magától elkezdi babrálni az ember, akkor is, ha fogalma sincs az egészről. Aztán hátha.

p1280166.JPG

Itt meg a mensásoknak való változat:

p1280167.JPG

Budapesti kiadás:

p1280168.JPG

És egy rakás térbeli puzzle, minőségi anyaghasználattal:

p1280229.JPG

Star Wars makett

Na, ilyet vittem is haza magamnak. Képzeljetek el két nagyon vékony fémlemezt, amit századmilliméter pontosan bevagdostak, telelyuggattak.

p1280153.JPG

Fogsz egy csipeszt, nekiállsz, és ilyet hajtogathatsz ki belőle:

p1280147.JPG

Vagy a Millenium Falcont, X-szárnyút, például. Az idei Star Wars VII egyik hozadéka lesz, hogy egy generáció megtanulhat műszerészcsipesszel dolgozni.

Én otthon csak szemöldökcsipeszt találtam, az is éppúgy megteszi. Borzasztó ormótlan ujjaim vannak egyébként - kábé mint Sting-nek -, úgyhogy nekem kábé olyan kihívás volt ezt összerakni, mint elzsibbadt kézzel teniszezni, de úgy tűnik, még így is megy. Itt tartok az ezeréves sólyommal:

p1280258.JPG

 

Tovább olvasom

A leghedonistább palacsintám evör - Sziget vendéglő

szucsadam 2015 május 22.

A hosszú hétvége előtt egy kis vidéki kiruccanást ajánlunk nektek, ezúttal Gödöllő felé mutatunk egy helyet. Gödöllő ugye eleve jó célpont, ott van a Grassalkovich-kastély, meg a Máriabesnyői kegyhely hogy mást ne mondjak. Ha pedig továbbmegyünk hat kilométert, lehet lovagolni a domonyvölgyi lovardákban, vagy fürdeni a völgyben található tóban. Szigorúan ebben a sorrendben.

Mondjuk kinéztem az ablakon, ezen a hétvégén még ne fürödjetek.

Gödöllőn viszont van egy Karcsikám-stílusú étterem, becsületes, nagy adagokkal operáló konyhával, semmit ki nem spóroló mentalitással. Egyébként szörnyű helyen van, a főút mellett, úgyhogy a terasz elég zajos, odabent meg olajszag van, de hát semmi sem tökéletes. Ennek ellenére mindig rengeteg autó áll előtte az út két oldalán, ami szintén a jó helyek ismérve vidéken. Négy órakor is alig lehet parkolni itt, pedig akkor emberfia nem eszik általában semmit.

Viszont. Van óriáspalacsintájuk. Azt minden hedonista cukorimádónak ki kell próbálni.

p1280055.JPG

Nem kifinomult, nem elegáns. Nem kell figyelni a belga csoki és a bronte-i pisztácia találkozására, mert ilyen nincs, nincs szférák zenéje, nincs évtizedekig faragott tökéletesség. Tudjátok, mi van helyette? Töltelék, rengeteg töltelék, karamell, csokoládé, mogyoró, kókusz, tejszínhab, gyümölcsszósz, meg amit éppen kérsz. A fantázianevek ismert édességekre utalnak, de ettől nem kell megijedni: sem egészségesebb, sem egészségtelenebb nem lesz a palacsinta, ha épp Snickersnek nevezik, ha egyszer tele van karamellel, csokival és mogyoróval. Ugyanez igaz a túró rudisra is: túrókrém, mogyorókrém, csokiöntet, diabétusz.

Tovább olvasom

Karcsikám, már megint a Rosensteinbe?

szucsadam 2015 május 21.
Címkék: gasztro karcsi

Amikor a Karcsikám-sorozat elindult, pont az olyan helyek megtalálása volt a cél, mint a Rosenstein. Mára már intézménnyé vált éttermek, amik átvészelték a gasztroforradalmat, és noha a konyhájuk hagyományos értékeket képvisel, mégis tele vannak vendégekkel. Ezeket a helyeket vettük célba, és továbbra is arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként lehetnek tele? Mit szeretnek azok, akik ide járnak?

A helyzet az, hogy még soha nem voltam ilyen távol a megoldástól, mint a Rosenstein esetében.

p1280082.JPG

Mert tényleg, Karcsikám-faktorokban elég erős a hely, de egyikben sem kiemelkedő. Vegyük csak sorra.

Adott egy ilyen név, mint Rosenstein. Rosenstein Tibor.

20141001-3042-1024x682.jpg

kép forrása

A 80-as években az Akácfa utcai Kispipa vendéglő kialakításában vett részt, innen 10 év után megalapította saját éttermét. Egy olyan figura, aki ha megjelenik az éttermében, mindenki rá néz. Véletlenül sem tévesztenéd össze a pincérekkel, a tartása, az arckifejezése, a közvetlensége mind ordít: én vagyok a tulajdonos, remélem mindennel elégedett voltál.

Adott a Rosenstein étterem is, ami nem egyből lett egy nagy és sikeres vállalkozás. Tégláról téglára, fokozatosan növekedtek, ami szimpatikus mindenki szemében. Először egy kifőzde, aztán megvettek egy földszinti lakást, és néhány asztallal megnyitottak. Aztán még egy lakás, és még egy. Ma a Rosenstein lebontott falak és szobányi termek labirintusa, és jól áll neki. Nem beszélve arról, hogy ez a lassú gyarapodás mennyire emberi léptékűvé teszi a helyet.

p1280130.JPG

p1280086.JPG

Adott egy filozófia: "az étterem nemcsak lakomahely, hanem a lélek és a szellem feltöltődési helye is egyben. Ezért egy vendéglátóhelynek a békesség szigetének is kell lennie." - mondja Rosenstein Tibor. Ez pedig megvalósul itt, ez elvitathatatlan, a régi polgári étterem hangulat, a pincérek és a közönség ünnepélyes lazasága tipikus törzshelyet varázsol az étteremből. És ezzel meg is lehetne a válasz a miértre. Egyszerűen ahová jó elmenni a családdal, oda sokszor járnak az emberek.

De valahogy úgy érzem, hogy ez kevés. Ez önmagában nem lehet a megoldás.

Mert a konyha ugyan jobb, mint az átlagos, de olyan nagyon sokkal azért nem. Az étlap annyira változatos, amennyire egy ilyen - optimális - méretű menü esetében ez fizikailag lehetséges. A szárnyasok sült libacombbal indítanak, de gyorsan átcsapnak a libamájszeletek különféle elkészítési módjaiba. Van borjúbécsi, de ugyanilyen természetességgel van odavetve az őzszelet, vadnyúlcomb vagy szarvasfilé is. A 2000-3000 forintos tételektől egészen a 12.500-as angol bélszínig tart az árban is csapongó étlap, amin itt-ott szalontüdőt, kakastöke pörköltet vagy borjúlábat is találunk.

Kulináris kakofónia.

Kóstoltuk a lecsót. Tökéletesen hozza az egyszerű, otthoni ízeket, ha valaki ezeket keresi egy étteremben, ebben az ételben tuti megtalálja.

p1280098.JPG

De ez igaz a többi fogásra is. A borjúbécsire, aminek a panírja jó, a hozzá adott öt darab kis burgonyakísérő jó, a citrom jó, a petrezselyem jó. Mi mást lehetne tenni ebben a műfajban, teszi fel a kérdést a séf, és igaza is van.

p1280103.JPG

A sült libacomb párolt káposztával szintén egy klasszikus, a madár kicsit száraz lett, és nem ugrottam ki a bőrömből az ízkavalkádra, amit okozott a számban.

p1280107.JPG

A pontyhalászlé friss halból készült, a leve pont annyira sűrű, hogy már épp ne legyen híg, de bőségesen ellátták a tányért filével. Egy kissé íztelen filével, de azért tele van.

p1280121.JPG

Vega szekciónak a szokásos lehetőség: rántott camembert salátával.Az adag itt sem volt óriási, a hölgy éhesen maradt.

Desszertre lehetett kérni madártejet - pont mint ahogy édesanyánk készíti -, valamint Rosenstein pálcikás jégkrémet. Ez így fest:

p1280127.JPG

p1280123.JPG

Belül izmos mangós jégrém, kívül elég jó csokoládé. páncélja elég vastag, ezáltal sajnos a csoki a hideg miatt rágósabb masszává áll össze a szájban. De a házi jégrémeknél ez mindig elő szokott fordulni otthon. Ez meg ugye már annyira otthon van, hogy jobban nem is lehetne. Egyébként nagyon szép a tálalás, remek ízek, és az 1800 forintos ár mutatja, hogy mennyit dolgoztak rajta. Meg kell fizetni a vért-verejtéket.

A vacsora minden egyes alkatrésze boldogan rántotta magára az átlagos jelzőt. A konyhán becsülettel dolgoztak, kimaxolva a házias ízek fogalmát, sem túl keveset, sem túl sokat nem költve az alapanyagokra. Mégis, tapasztalatom szerint a Karcsikám-helyek között ez az eredmény már kiemelkedő, hiszen ennél kisebb ügyességgel és kedvvel szoktak Budapesten a műfajban alkotni.

A háznak nincs saját söre, bora, ház boraként Kovács Nimród palackjait kínálják. Az italok egyébként nem olcsóak, a sörök már 0,33-as kivitelben is bőven elhagyják az 500 forintos szintet. Van viszont Rosenstein szilvapálinka, 900 forintos áron: a "pult alól előkapott házipálesz" hangulata tehát megvan, még ha itt tökéletesen NAV-kompatibilisen, a menün is szerepeltetik ezt a lehetőséget.

Természetesen van élőzene, ottjártunkkor egy tangoharmonikás járt fel-alá. Egy ilyen zenész megjelenése tapasztalataim szerint kiélezi az emberek fülét: az egyre hangosodó zene hallatán meredten partnerükre vagy a tányérjukra néznek, nehogy egy figyelő tekintettől a zenész felbátorodjon, és elkezdje elhúzni a nótájukat, megakadályozni a további kedélyes magánbeszélgetéseket.

p1280091.JPG

A pincérek kifogástalanul látják el a munkájukat. Egy cérna nem lóg ki a ruhájuk varrásából, a stílusuk tökéletesen passzol az étterem filozófiájához.

A Rosenstein töretlen sikerét mindenesetre nagyon nehéz megmagyarázni. A konyha az átlagosnál valamivel jobb, az adagok átlagosak vagy az alattiak. Az árak az átlagostól egészen az alsó csúcskategóriáig érnek. Mindenesetre az étterem a Karcsikám-sorozat gyöngyszeme: a régi, polgári hangulat, az eseményszámba menő étterembejárás, a törzshely-érzés mind olyan értékek, amik sokakat vonzanak. Olyanokat, akiket a laza bisztrósodás, kísérleti konyha vagy az ismeretlen vidékek gasztronómiájának felfedezése nem annyira vonz. Inkább ünnepként elmennek a Rosensteinbe, ahol segítenek megélni ezt az ünnepet, és a végén sem a környezet, sem a számla végösszege nem okoz disszonanciát.

Rosenstein
Cím: 1087 Budapest, Mosonyi utca 3.
Nyitva: hétfő - szombat: 12:00 - 23:00

Megszokott ízek 5/5
Minőség 3/5
Ár 2/5
Adag 4/5
Úri pincérek 5/5
Otthonosság 5/5
Extrák, specialitások, hungarikum! 3/5
Ház bora, söre, pálinkája 3/5

A sorozat alapötletét itt olvashatjátok.

A pontozási rendszerről itt írtam bővebben.

A hely értékelése: 75%
A titok: a polgári hangulatú, ünnepélyes étterembejárás, olyan helyre, ahol várnak.

süti beállítások módosítása