Rendhagyó részekkel folytatom a sorozatot, ezúttal azt vizsgáljuk meg sikeres budapesti vállalkozók segítségével, mennyit tudsz spórolni, ha szar alapanyagokból hozol létre szar terméket, és ha jó alapanyagokból jót.

Tényleg anyagi csőd a minőségre hajtani? Vagy ha nem, tényleg mindenki adhatna akár jót is a moslék helyett?

A számok, a különféle méretekre vonatkozó üzleti tervek összeállításában segítettek nekem a Zing tulajdonosai, Ádám és Eszter, köszönjük nekik, hogy segítenek mindenkit arra buzdítani, hogy vállalkozzon, még ha ez azzal is jár, hogy esetleg a leendő versenytársaikat termelik ki.

Az előző részben felvázoltam, miből áll a pénzügyi tervezés, hogyan kell kiszámolni, hány forint havi bevétel mellett lehet nullára kihozni a boltot, és mennyi kell, ha meg is akarunk élni. Most lássuk, hogy néz ki ugyanez egy minimál (bolti zsemle, rossz hús, mustárketchup sallala), egy középkategóriás (csomagolt érlelt húspogácsa, jobb zsemle, egyedi szószok) és egy csúcskategóriás hamburgeres esetében (saját készítésű húsok a legjobb részekből, drága indukciós sütő, saját zsemle, spéci szószok).

1. Egy rossz minőségű burgerező (Piszkos Csalamádé)

A hamburgerezőben az a jó, mint a gyrosozóban vagy lángosozóban: nagyon alacsony összeggel el lehet kezdeni. A konyha, ha előre vásárolsz mindent mosva, csomagolva mondjuk a Metróban (tehát nem igényel külön gépsort a feldolgozásuk), kábé 5 millió forintból berendezhető. Ez tehát az az összeg, amit ki kell termelni lehetőleg az első három évben úgy, hogy mellette nem termelünk adósságokat, fizetést is osztunk magunknak, és esetleg még beruházásra is elkülöníthetünk egy kis hasznot.

A tulajdonosok ebben a kategóriában nagyon spórolnak mindenen, így az üzleti tervükben mindössze havi 20.000 forintot különítünk el a gépek cseréjére, javítására, és az állagmegóvó műveletekre. Így aztán lassan de biztosan amortizálódik le a hely. Az olcsó technológia, a vásárolt árukészletek, és a nem megfelelő tulajdonosi hozzáadott érték miatt bele van kódolva, hogy nagyon nehezen tud napi 100 ezer forintnál több bevételt elérni. Ami miatt lassan jön csak össze a kezdeti befektetés is. Az indulásnál cél az alacsony befektetési szint mellett az alacsony bérleti díj (250.000 Ft / hó), de az ennyiért kapható lokáció nyilván a forgalomnak sem kedvez túlzottan. 

Most azt mondanátok, hogy oké, de mennyivel kevesebbet költ ő alapanyagokra, mint a nagyok. Pedig ez sem igaz. Mindjárt meglátjuk, miért.

2. Egy közepes minőségű burgerező (Szaftos Marha)

Sok ilyen van már Budapesten. Ezek a burgerezők odafigyelnek már az alapanyagokra, de még nem engedhetik meg maguknak, hogy saját kézzel készítsék, és mindent készen, csomagolva vásárolnak. Jó hentestől veszik a darált húspogácsát, ami így olcsóbb, mint ha ugyanott a legjobb húsokat választanák ki, hogy maguk daráljanak. Érthető, hogy ez a minőségben hátrányt és főként kiszolgáltatottságot jelenthet.

Az operáció már sokkal inkább hasonlít egy üzleti alapon létrehozott nem "kényszervállalkozói" attitűdre. Bátrabban mer a marketingbe beleállni, itt már költenek a logóra, a Facebook-kampányokra, készülnek grafikai anyagok. Még mindig szükséges a tulajdonos teljes odafigyelése minden ételre, de már képes fejlődni a szervezet. Sokkal több odafigyelést és bátrabb befektetést igényel, mint az első verzió, de a megtérülés is nagyobb. A beruházás 10-15 millió forint környékén van. 

A bérleti díj ebben a kategóriában 60-100 négyzetméteres üzletnél 400.000 forint körül alakul. A rezsi 400.000 forint, havi 120.000 elmegy külső szolgáltatókra, és a bevétel 3%-a üzemelési költség. 

3. Egy kiváló minőségű burgerező (Made in Heaven)

Az alapanyagokat gondosan választják ki, és maguk készítik ebből a hozzávalókat, a zsemlét, a húst, a szószokat. Nem engedheti meg a tulajdonos hogy minden egyes ételt maga készítsen, ehelyett inkább arra figyel, hogy több tíz munkavállalót koordináljon. A feladatokat kiszervezi, így a marketinggel - amire a bevétel 2%-át költi - külön alvállalkozó foglalkozik, az üzemelési költség is 3%-a a bevételnek (utóbbi számok 0% és 1% a Piszkos Csalamádénál). A beruházás a 20 millió forintot kerülgeti, de egy jó elhelyezkedés és magas kaució könnyen 40 millió könyékére dobhatja a szükséges induló befektetést. A géppark jól felszerelt, lehetőleg minden strapabíró, napi több száz adagot kiszolgálni tudó gépekből áll.

A bérleti díj 800.000 forint körül áll meg, és a bevétel 4%-át management díjra különítik el: az üzletvezető motivációjára szolgál. 

A magasabb költségek mellett persze magasabb bevételekre is számítunk, a jobb lokáció, a marketingre költött forintok és a minőség miatt elkérhető magasabb árak miatt. Ennyit kell belapátolnia havonta a helyeknek ahhoz, hogy nullán legyenek:

Ha valaki Budapest legfelhőkarcolósabb kinézetű irodaháza környékén próbálna lazítani, elég nehéz dolga lenne. Adná magát a Dagály, ahol a nagy fák árnyékában egy rendszerváltás előtti bulit csapassunk, lángosba bugyolált hot dogokkal, de sajnos a vízi eb előkészületei miatt épp nagyon fakivágnak a környéken. Más meg így hirtelen nem jut eszembe semmi errefelé, hacsak a Hangulat Kisvendéglőt nem vesszük oltári partihelyszínnek. De nem hiszem.

Ha azonban a napokban a Duna Tornyok alá nézünk be, ott egy komplett nyári fesztiválos gasztrosarkot találunk, frankón, sörpadokkal, nyugágyakkal. Zene ugyan nincs nagyon, hacsak nem hagyjuk magunkon a call centeres fejhallgatónkat, amit az iPodunkra kötünk, de az előre koptatott - vagy soha meg sem gyökeresedett - fűcsomókon sétálva mégis úgy érezzük, mintha már minimum a Luppán néznénk a víztükröt, pedig csak a Népfürdő utca autói, valamint a hídra felhajtó forgalom zajlik körülöttünk.

Miért ez Németország Budapestje? Mit lopott Berlin a világtól? Mit lopott Napóleon Berlintől? Mi maradt meg egyáltalán Hitler előttről? Milyen a méltán nem ismert német konyha? Első rész a második világháború előtti város maradványairól:

Facebook. Instagram.

A hangutómunka itt készült. A Youtube csatornámra itt tudsz feliratkozni.

Lisszabon. Barcelona.

Tényleg minden horrorisztikusan drága? Tényleg csak rossz ételek vannak? És hogyan tudsz olyan olcsón grillhúst enni, mintha csak otthon sütnéd meg magadnak? Kimentünk az első napon és addig ettünk, amíg bírtunk.

Facebook. Instagram.

Ami Budapesten mostanában kiállításfronton történik az tényleg egyedülálló. Egyszerűsítsük le ezt a kérdést: ha most felmész a várba, egyszerre tudod megnézni Picassót és Modiglianit, és egyik sem valamiféle művházas, megúszós projekt, amelyikben a művészek ihlette képeket mutatják be, nem, vaskos, rengeteg tételből álló, okosan sorba rendezett kiállításokról beszélünk, amiket még az is élvezni tud, aki amúgy nem nagyon foglalkozik a festészettel.

Remek példa erre a lányom: négy éves, és bár tudja, ki az az El Greco, főleg mert van egy El Greco babája, akivel rohangálni szokott a lakásban és összefest vele mindent játszásiból, azért mégis inkább a mászókázás, a kiöltött nyelvel ugrálás foglalkoztatja, meg hogy néha azt kiabálja röhögve, hogy BUDI!

Ehhez képest a Modiglianin simán eltöltöttünk kettesben egy órát és a végére jobban felismerte a képeit, mint én, mielőtt beléptem volna a Nemzeti Galériába.

A kiállítás felépítése ugyanis remek: az első teremben megismerheted a festő sztoriját, ami egy a század elején élt olasz esetében persze tele van Párizzsal, részegséggel, szerelemmel és tragédiákkal, bár mind közül a legnagyobbra halála után egy nappal került sor: a livornói születésű, egyébként nagyon jóképűnek tartott Modiglinai tanult Velencében és Firenzében, hatott rá Botticelli, a primitív afrikai művészet és persze hatottak rá az olyan kortársak, mint Picasso vagy Brâncuși, viszont a gyenge szervezete és önpusztító élete miatt 1920-ban, alig 35 évesen elhunyt. Ezt már nem bírta elviselni szerelme, Jeanne Hébuterne, akivel kapcsolatuk három éve alatt többet éltek külön, mint együtt, de azért egy gyereket csak összehoztak, illetve Modigliani halálakor a nő nyolc hónapos terhes volt második közös gyerekükkel, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a hír hallatán kivesse magát az ötödik emeletről - egyéves kislányukat Modigliani nővére nevelte fel.

Szóval az életrajz bemutatása után néhány nagyon jól eltalált tétel és infografika segítségével ismerheted meg azokat a pimitív afrikai ábrázolási technikákat, amikbe annyira beleszeretett Modigliani, és amik elindították a hosszúkás arcok irányába. Látsz néhány korai szobrot tőle, néhány pályatárs művét ugyanott, és ezek olyan ügyesen vezetnek el a festő stílusának a megértéséhez, hogy amikor a kiállításon körbesétálva elkezdtem kérdezgetni a lányomat, hogy melyik képet festette Modigliani és melyiket valamelyik pályatársa, húszból tizenkilencszer nevetve eltalálta.

Márpedig egy ilyen kiállításnak sok egyéb mellett az is a fontos dolga, hogy megértsd, megismerd egy festő stílusát, művészetét, és ez itt pipa.

De egyébként is remek programról van szó, a Nemzeti Galéria valahogy nagyon ért ezekhez a forró nyári kiállításokhoz - úgy érzed magad bennük, mintha valami nagyon jól szervezett mediterrán ország múzeumában sétálnál, a képek ritmusa, a falak színe, a terek kialakítása, szóval ezek együtt képesek végig feltartani a figyelmet, és amikor fáradnál, egyre érdekesebb képeket dobnak eléd, például jó érzékkel úgy kétharmad távon érkeznek az aktok, amik annak ellenére fantasztikusak, hogy a műfajt már hülyére koptatták és hogy száz éve festették őket: Modigliani imádta a nőket és ez sokat segített azon, hogy száz éve botrányt okozzanak, most lekössenek ezek a képek.

Szóval: ha sietsz, még egyszerre tudod most megnézni Picassót és Modiglianit. De az olasz festő miatt akkor is érdemes felmenni a várba, ha a spanyolt már megnézted, mert az életmű nyilván fantasztikus és ezt most egészen kivételes módon sikerült bemutatni néhány olyan tétellel, ami alig volt még Európában. És a festőnél a celeb-o-meter is kileng, hiszen a Kék párnán fekvő akt című festménye érte el minden idők második legnagyobb árverési összegét 2015-ben 47 milliárd forinttal, ha más nem, ez még a szkeptikusoknak is bizonyíthatja, hogy Modigliani elég menő festő lehetett.