Majdnem öt éve írtam először a Kerkyráról, akkor futott nálunk a város legjobb gyrosait összegyűjtő sorozat, a Hunyadi tér közelében található étterembe egyébként a ti ajánlásaitok alapján jutottam el. Ebből is látszik, hogy ennek a blognak mennyire fontos részei vagytok: magamtól az életben nem fedeztem volna fel a Kerkyrát, amit rögtön a város egyik legjobbjának választottunk.

Több okból is: a görög származású, csupaszív tulajdonosok eleve tök kellemes légkört varázsoltak a kis étterembe, ráadásul olyan betyárosan jó gyrost csináltak, hogy konkrétan Görögországból jártak a csodájára. Igen, mert amíg Athénban már kecsappal és mustárral gyalázzák meg az ősi hagyományt, addig az Eötvös utcában az eredeti receptet készítették.

Eleve sokan jártak a Kerkyrába, de a cikk után eszkalálódott a helyzet, a rendes gyorskajára éhes közönség megrohamozta az éttermet, még Budáról is jöttek, ami magával hozta a többi budapesti gasztroblogot is, akik szintén megírták, mennyire menő ez a gyros, és innen már beindult a láncreakció: konstans sorok álltak az étterem előtt, általában még az utcán is kígyózott a sor, akkora volt az érdeklődés. És a hely minőségét mutatja, hogy nemcsak a cikkek után, hanem még évekkel később is: aki egyszer kipróbálta, visszajárt.

Éppen ezért döntötték el a tulajdonosok, hogy átköltöznek a Hajós utcába egy sokkal nagyobb helyre, ahol majd kényelmesebben tudják kiszolgálni a vendégeket. Az elmélet ott dőlt meg, hogy sikerült a belváros belvárosába beköltözni, ahol sokkal több az irodai dolgozó, mint a Hunyadi környékén, szóval hiába lett vagy hatszor nagyobb a hely: a nyitás után azonnal akkora lett az érdeklődés, hogy a sorok itt is állandósultak. Csak mondjuk háromszor hosszabb sorok, mint az előző helyen.

Ezzel együtt az ételkészítés villámgyors, körülbelül tíz perc, mire sorra kerülsz, viszont utána már 2-3 percen belül meg is jön az étel, ami az én esetemben egy gyros szendvics volt. Igazából mindig ezt kérem a Kerkyrában, mert ez az 1500 forintos étel nemcsak két étkezés (egy ebéd és egy közepes vacsora kijön belőle), de eszeveszett jó is gyrosszal, salátával, csodálatos tzatzikivel, spéci szószokkal, némi sajttal, egy költemény az egész.

A jó hír az, hogy az új, nagyobb helyen, a nagyobb pörgés mellett is sikerült tartani a minőséget, szóval a Kerkyra a kibővített személyzettel is pont az, ami volt: a pultban a két tulajdonos valamelyike fogad, akik most, hogy a helyükből birodalom lett és évek óta sorokat kell kiszolgálniuk, még mindig ugyanolyan kedvesek, mint annak idején és az ételek is pont olyan jók, mint voltak.

Na ezt menő utánuk csinálni!

Ja, és a Kerkyra Város Hőse tag, szóval ha támogatod az éhező gyerekeket, olcsóbban fogyaszthatsz náluk.

Kerkyra
Budapest, Hajós u. 31, 1065
H-Szo: 11-21:30
V: 11-17:30
T: 0670388 8120

Ami igazából pörköltpalacsinta, mégsem hortobágyi húsos, mindegy.

Szóval nemrég nyílt egy hely az Arany János utcánál, ami rögtön akkora siker lett, hogy a Player megírta, a cikk linkjét azonnal többen is elküldték nekem, de amíg 16 órával később odaértem, sőt, csak amíg ettem az ételt, megjelent vagy három másik írás is róla.

Azért mert olyan jó a Pöri?

Nem feltétlenül. Inkább azért, mert akkora igény volt már rá.

A város ugyanis tele van hamburgerezővel, gyrosossal, mindenféle gyorskajával, már jó minőséget is tudsz ezekből venni, viszont mi mégsem ezeken, hanem pörköltön meg hasonlókon nőttünk fel. Van egy természetes vonzódásunk  az alapételekhez és valami nagyon elkezd termelni valamilyen hormont, amikor meghalljuk, hogy akár menet közben is lehet ilyesmit enni.

Ezért is volt óriási sikere annak a jótékonysági projektnek, amiben tavaly vettem részt akkor a Maggi készített gasztrobloggerek segítségével talán elsőként az országban hordozható pörköltet, és azonnal sorok alakultak ki a foodtruck előtt, talán persze azért is, mert intenzíven jótékonysági volt a cucc.

És most itt az új felvonás, egy állandó pöriző, amire úgy is azonnal rárepült mindenki, hogy a kaja ízével kapcsolatban olyan sok hír nem is érkezett: létezik, és ennyi pont elég volt.

És tényleg ott van az Arany János utcai metrómegálló mellett:

Kérhetsz csirkéset, ebben az esetben nokedli van a palacsintában, sertéshúsosat, akkor krumpli, vagy vörösboros marhapörköltest, akkor meg tarhonya.

Én ebből kértem, készülés közben így néz ki a cucc:

Van benne jó kis pörkölt, kérhetsz hozzá csípőset (inkább ne, jó, de túl csípős), csalamádét (de), tejfölt (DE!).

A végeredmény ilyen:

Kiharapva meg ilyen:

És hogy milyen? Jó. A hús puha, jól készítették el, a tarhonyás palacsinta kiváló keret, a csalamádé meg tényleg szuper minőségű. Az egész így egyben versenyben van a gyrosokkal, a hitványakat gondolkozás nélkül lenyomja, csak a legjobbak verik el, mert azokban több a játéklehetőség. Ugyanez a helyzet a hamburgerekkel: a mezőny nagy részénél jobb, de egy csodás húspogácsa, spéci szószokkal, izgalmas sajtokkal többet tartogat, mint amennyi a pöriben van. De hogy ez mostantól egy tök természetes választás, az nyilvánvaló.

Egy baj van csak: drága. A marhahúsos verzió 1600 körül jár feltétekkel és annyiért gyorskajával már illik jóllakás-közeli állapotba kerülni, itt meg azért nincs szó ilyesmiről, kivéve, ha csak közepesen vagy éhes. Ettől függetlenül ha arra járok és enni akarok valamit, jó eséllyel lecsapok a sertésre és a csirkésre is.

Pöriző
Budapest 1051, Podmanicky Frigyes tér 4
H-V: 12-22

Budapest tele van fürdőkkel, rogyásig pakolták, szügyig, Budapest dúskál a fürdőkben.

Ez azért nem gond, mert akármelyikbe bemész, tele van vendéggel: generációkon átívelő szórakozás fürdőbe járni, erre a biztos alapra jöttek bónuszként a turisták, akik közül sokan eleve azért érkeztek ide, mert hallották, hogy milyen jókat lehet itt fürdőzni. Szóval garantált a siker, ebből meg következik az, hogy a legtöbb hely akármennyire menő a történelmi-modern skála bármelyik végén, tele van látogatókkal. Szóval nem tudsz úgy leülni valahova, hogy ne ülne már ott eleve valaki.

És akkor van egy fürdő, ami a legmodernebb mind közül, miközben úgy terpeszkedhetsz odabent, ahogy nem szégyellsz.

Ez a Palatinus uszoda, amit iszonyú pénzekből újítottak fel két év alatt, nyáron jól tele is volt, télen viszont tök üres, mert ez történelmileg nem egy téli hely. A bauhaus épületet ugyanis nem nagyon használták évtizedeken keresztül semmire, az 1938-as építkezés óta csak folyamatosan romlott az állapota, kezdve azzal, hogy a világháború alatt szétkapták a homlokzatot egészen az évtizedek alatt bekövetkezett lassú elhasználódásig.

Aztán 2015-ben nekiálltak az egésznek, elköltöttek rá közel 3 milliárd forintot, nyáron mindenki örült a szuper Palatinusnak, télen meg… télen meg mindenki elfelejtette, hogy nyitva van, vagyis senki sem felejtette el, az emberek eleve nem is tudják.

Pedig tényleg megéri elmenni. Mondjuk busszal, mert mással nem jutsz be oda, de a 26-os elég sűrűn jár a Nyugati és az Árpád híd között, felugrasz rá és öt percen belül ott is vagy.

A fürdő öltözője nagyon rendben van, látszik, hogy most készültek el vele, sehol semmi elhasználódás, kényelmes fülkék, megfelelő méretű kis tárolószekrények, amiket a karszalagoddal nyitsz, zársz. Mázli, hogy van egy gép, ami megmondja, melyik a te szekrényed, én ugyanis elég nagy zavarban voltam, amikor másfél órányi láblógatás után visszatértem az öltözőbe.

Van sok hajszárító, tükör és van mérleg is, amit ingyen használhatsz.

A fürdő két szinttel az öltöző alatt van. Az egyik oldalon találod a gyermekmedencét, ami hétköznap dél környékén konkrétan annyira üres volt, hogy ha odalátogatsz a gyerekeddel, úgy érzitek majd, mintha az egész csak a tiétek lenne. De a másik oldalon, a felnőtt medencében is csak négy-öt vendég volt, egy-egy szobányi sarkot el tudsz úgy foglalni, hogy csak a tiéd.

A környezet egyébként kellemes, próbálták idézni a bauhaust, szóval semmi sincs túldíszítve, néhány elegáns fabetét, jól kiválasztott szék és növény dobja fel a hangulatot.

A két fürdő közt van szauna, geotermikus szauna és gőzfürdő, egy folyosón végigsétálva meg a kültéri medencében találod magad, amit száz főre méreteztek, de összesen voltunk benne öten.

Nyilván ez az állapot hamar változni fog, amikor megtalálják maguknak a Budapestien, feltelik majd a Palatinus, de még akkor is az egyik legjobb állapotú, legtisztább fürdő marad a városban, ráadásul itt vannak olyan spéci dolgok, mint a futójegy. Ezt direkt a futóknak szánják, kiváltod, átöltözöl, futsz egy kört, vagy többet, aztán újra belépsz, fürdesz egy kicsit, a kiváltástól számítva három órád van az egész bulira.

Disclaimer: a Palatinus az Egy nap a városban blog hirdetője.

Palatinus
H-V: 8-20
Budapest, Soó Rezső stny. 1, 1003

A budai várnegyed, azon túl, hogy a turisták számára kötelező látnivalókat tartogat, bújtat néhány rejtett gyöngyszemet is. Ilyen a Koller galéria, Magyarország első magángalériája, ahová Ági, az Egy nap a városban túravezető angyala kísért el minket (néha nekünk is tart városnézéseket).

Ahhoz, hogy bejussunk, keressük meg ezt a cégért,...

...menjünk be az udvarba, el az utcalány szobra mellett, fel a lépcsőn,...

 ... és csengessünk be. Csak bátran.

Az ajtó kinyílik, és a galériáról lekukkant ránk Dániel, akinek a nagyapja kezdett még műalkotások értékelésével foglalkozni.

- Körülnéznénk csak.

- Persze, csak bátran. Ha kérdés van, állok rendelkezésre

mondja Dániel, és már el is mélyed fent a munkájában. A falon modern alkotások, középen egy könyv, amiből kinézhetjük a részleteket és az árat.

A poszt elején említettem, hogy ez Magyarország első magángalériája. Mit is jelent ez, mióta működik? 1756? 1843? 1911?

Dehogy. Természetesen full hivatalosan csak 1989 óta. Hiszen korábban Magyar Fejedelemség, Magyar Királyság, Magyar Népköztársaság vagy Tanácsköztársaság névvel illették az országot, és a magángaléria intézménye a szocializmus magánvagyont korlátozó lépései után legelőször épp 1989-ben lett elérhető. Viszont a Koller galéria a Kft.-k bejegyzési lehetőségének első napján igényelt, és néhány nap múlva kapott is engedélyt, így az előnyük nem ölel fel eónokat, de napokat, heteket mindenképpen.

Viszont ugyanezen intézmény korábban, 1953-tól Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége néven élt és virágzott megszakítások nélkül a rendszerváltásig, így azért nagyon is tekintélyes múltra tekint vissza az intézmény. A galéria mostani vezetője Köstler Dániel, akinek a nagyapja, Koller György vezette az alkotóközösséget, és a minőség iránti elköteleződése gyorsan ismertté tette. Ezt olvashatjuk a honlapon:

Az alkotóközösség még az adott kommunista viszonyok között is igen sikeresen működött, éppen ezért állandó megfigyelés alatt állt (illetve 1952-ben átmenetileg be is tiltották). Végül Csók István, Szőnyi István, Glatz Oszkár és mások segítségével, elnyerve az akkori miniszterelnök-helyettes, Erdei Ferenc szimpátiáját, lehetővé vált, hogy szigorú keretek közé szorítva Koller György vezetésével tovább működjön akkor még Munkácsy Mihály utcai székhellyel. 

Eleinte tehát a Munkácsy Mihály utcában volt a székhely, aztán 1980-ban költöztek a Várnegyedbe, hogy megnyissák az ország első “magángalériát” - itt még csak idézőjelben -, ami azt jelentette, hogy engedélyt kaptak a rézkarcok mellett szobrok, kisplasztikák, valamint festmények bemutatására és forgalmazására.

A helyszín: Amerigo Tot, a világhírű magyar-olasz művész háza. Ugyanaz a ház, amit ma is meglátogathatunk, így a méretei is eléggé szűkösek. De pont emiatt nagyon bájos is az egész jelenség, a szűk lépcsővel, különös elrendezéssel és egy mesebeli hátsó kerttel, ahonnan lepillanthatunk a városra.

Odafent, az emeleten külön kiállítást találunk az épületet a galériára hagyó Amerigo Tot életéről, itt aztán tényleg nagyon személyes lesz az egész élmény. Egész kellemes kilátással:

Szóval tök jó élmény ide eljönni, bátran csengessetek be, ne érezzétek úgy, hogy meg kell vennetek valamit pár százezer forintért, hacsak nem éreztek ellenállhatatlan vágyat rá.

Koller Galéria
Cím: 1014 Budapest, Táncsics Mihály u. 5.

A Baotiful régi kedvencem, kábé három éve nyithattak a város egyik legjobb helyén, és a konyha, az elhelyezkedés meg a kialakítás adta ennek az étteremnek az erejét:

• remek ázsiai büfékonyhát visznek, nem bonyolult, hanem ütős ételeket adnak teljesen jó áron
• az étterem a Szabadság téren volt, szóval a pirított tésztádat a szabadban, a fákat nézegetve tudtad tolni
• ha meg bementél, akkor az MTV volt garázsában kialakított ütős díszletek közt találtad magad

Mindez remekül működött tavasztól ősz végéig, télen viszont gond volt a hatalmas, kifűthetetlen garázzsal, meg akkor amúgy sem ücsörög a szabadban az ember. Éppen ezért idén átcuccoltak a Gerlóczy étterem mellé, a Vitkovics Mihály utcába és ott találtak maguknak téli főhadiszállást, ahol néhány nappal ezelőtt meg is nyitottak, mi meg jól kipróbáltuk a helyet.

Láthatóan sokat melóztak, hogy menőn nézzen ki és van itt fluoreszkáló, vagy mit csináló falfestménytől pálmán át izzó neonig minden. Ezzel együtt nekem a régi hely piszkossága hiányzik kicsit, minden igyekezet ellenére azért ez nem egy garázs, emiatt kicsit sterilebb, letisztultabb a hely, de aki nem ismerte a másik Baotifult, annak nem lesz semmi gondja.

Az étlap bővült, lett rajta egy rakás izgalmas új fogás, én például engedtem a nyomásnak és kikértem ezt az ananászos rákos levest:

És nagyon örültem, hogy engedtem magam rábeszélni, mert tényleg ötcsillagos volt, Ázsiában bárhol kihozhatnák, mindenki elégedett lenne.

Utána kikértem a kedvencem, ami nincs az étlapon, de azért elkészítették: tészta darált hússal, mogyoróval és mindenféle izével (képzelhetitek, mennyire szeretnek a pincérek, rendelésnél is kábé így szoktam elmagyarázni):

Ez egy őrült jó és laktató étel, kétezer alatt eszel egy szuper ázsiait, ár-érték-arányban szinte egész Budapesten verhetetlen. Még mindig ez az egyik nagy kedvencem, de mintha kicsit kopott volna az íze. Nem értettem, hogy miért, aztán elmondták, hogy volt egy kis változás, és most már végre nincs nátrium-glutamát az ételekben, ami mértékadó Facebook-csoportok szerint halálos idegméreg, valójában viszont a kínai konyha egyik alapja évszázadok vagy évezredek óta, ráadásul nem is különösebben veszélyes. Illetve csak annyira, mint amennyire a só is az, amit kilós mennyiségben fogyasztva azért ki tudja nyírni magát az ember.

Szóval ez egy tök jószándékú és a korszellemnek megfelelő, de felesleges változtatás volt, esküszöm, a Facebook csoportok fogják tönkretenni a gasztronómiát. Ezzel együtt tök jó hogy már télen is van Baotiful, méghozzá jó belvárosi helyszínen, továbbra is világbajnok ár-érték-aránnyal.

Baotiful
Budapest, Vitkovics Mihály u. 8, 1052
06305053632