A Bartók Béla út eléggé izgalmas hely lett az elmúlt években, a galériautcának kinevezett út már majdnem sétány is lehetne, ha történetesen nem ezen vezetne keresztül egy komoly mennyiségű autósforgalom. De mutassatok még egy utat, amit ilyen komoly forgalom mellett már majdnem sétánynak neveztek ki gondolatban a helyiek. Szeretem.
Csabával jártunk már itt tavasznézőben, most megint erre volt dolgom, tavasszal, úgyhogy körbenéztem a területen. Rögtön megakadt a szemem Bélán, mármint nem úgy, hanem ezen a Bélán:
Béla egy különleges hely, nehéz lenne összehasonlítani más helyekkel, hacsak nem… mondjuk a túloldalon található Szatyorral. Romkocsma érzések, balkonok, növények, meghökkentő díszítések, jó italok, némi kaja.
A hely annyira meghökkentő díszítésekkel teli, hogy először körbesétálni olyan, mint gyerekként az Elvarázsolt Kastélyban sétálni a Vidámparkban, és bár már felnőttem, és tudom, hogy az alattam lévő szék nem kezd el pörögni, vagy elbillenni oldalra, de
a rohadt életbe, de vártam, hogy így történjen.
De nem. A székek hagyományos úgynevezett “tonett és más hasonló állatfajok” kategóriába tartozik, alaposan lekenve, parkettán, felettük a falon sok-sok furcsa műalkotás, céljuk ismeretlen. Az itallap mesés, VAN SZÓDA (itt kezdődik egy mesés itallap, mert ha valaki még egyszer szénsavas ásványvizet kínál helyette, akkor felborítom az asztalt, de erről bővebben talán egy későbbi posztban), bio gyümilevek, uborkaszörp, u-bor-ka-szörp, jó minőségű üdítők, egyáltalán nem evidens borlap, és ugyanilyen töménylap.
Az étlap nagyon szűk, inkább snack-lap. Van kétféle leves, kis harapnivalók - olíva, grissini, ajvár -, virsli, saláta, debreceni, meg többféle lepény. A lepény a hely specialitása állítólag, így én kértem egy diós-céklás-kecskesajtosat, meg egy thai levest - nem értem, miért kell ennyire erőltetni itt a keleti kajákat, a Kelet kávézót beleértve, de ha már ajánlják, és kipróbálom -, valamint kértem egy Fehér Nyúl IPA-t, ami egy testes, vaskos IPA sör, gondoltam majd a cékla mellé jól jön. Meg kértem egy uborkaszörpöt is, hogy amíg a többit kihozzák, folyadékutánpótoljak.
Az uborkaszörpnél valami lágy, aligízű, selymes dolgot képzeltem el, mint az uborkás víz. Na nem: gyerekkorom egyik nyalókája köszönt vissza, annak minden művi ízével, de mivel nosztalgikus érzéseket hozott fel, nem hibáztattam érte. A kajáról nem is írnék hosszasan, a leves olyan volt, mintha a nagyi olvasott volna a hetilapban egy thai receptet, és vett volna az ABC-ben plusz fűszereket, amikkel feljavítja a húslevest. A lepény több, mint snack, de kevesebb, mint egy főétel, unalmas, és megmondom őszintén, azok után, amit a picében láttam, nem is ettem meg a második felét.
Lássuk a pincés vécékeresésem kalandos történetét.
Szóval kerestem a vécét, és találtam is két ajtót, az egyikre ez volt felakasztva:
A másikra ez:
Gondoltam magamban, micsoda hímsoviniszta hely, hogy a vécépucolás (azt hittem messziről a tartályra, hogy kefe) jelenti a női, a számítógép a férfivécét, mígnem benyitottam az utóbbiba, és meglepetésemre egy
számítógép fölött görnyedő alakot pillantottam meg.
Vagyis az tényleg egy számítógép-szoba, nem egy vicces vécéjelölés. A vécés ajtó mögött meg takarítószoba van. Végül az alagsorba irányítottak, a konyha mellé, hogy majd ott. Az alagsorban, a vécé és a konyha nyitott ajtaja között félúton ezt láttam:
Egy fém széket köszörült az emberünk, szikrák, a levegőben fojtó füst. Mondom, a konyha ajtaja nyitva. Ők így füstölnek, jóvan?
Úgyhogy én annyira nem fogok itt ennivalót kérni, nektek sem annyira ajánlom, viszont egy jó kis melepi-kocsmaként tökéletes a Béla, finom sörök, borok, nyalóka-szörpök, kicsit amatőr kiszolgálás, de van egy olyan hangulata, ami kifejezetten jót tesz az utcának. Mondhatjuk, hogy talán fullba nyomják a bohémet, de istenem, a galériák a környéken majd szigorítanak ezen a kocsmaművészeti szabadosságon.
Béla
Cím: 1114 Budapest, Bartók Béla út 23.
A fenti Facebook-linket kezeljétek kincsként, mert egyszerűen lehetetlen rájuk találni online, ilyen névvel, hogy Béla, a Bartók Béla úton. Mit írsz be? Ugye?