Annyira jó pékség nyílt, hogy az ott kapható kenyerek a fejemben egyből a dobogó közelébe kerültek a budapesti és magyar mezőnyben. De legalábbis az Artizán - Pipacs - Pékműhely hármas mellé, akik a kedvenceim. És ahogy ők, úgy az itteni tulajdonosok sem a magyar pékiskoláktól kapták a tudást, hanem külföldön szerezték meg a szakma igaz kincseit.

Ahogy beléptem az üzletbe, és megláttam a kenyereket, máris tudtam. Úgyhogy még mielőtt bármit kértem volna, elmondtam az ott dolgozóknak, hogy mennyire örülök nekik, mennyire jó, amit csinálnak, és így tovább. Ekkor még egy falatot sem ettem, de tudtam, mi következik.

Kovászos, savanykás, belül puha, héjukban határozott és ropogós kenyerek, állagra, ízre a legjobbak között. Ebédelni készültem, de itt egy szendvicset rendeltem, volt benne saláta és mozzarella. Mit kérek bele? - kérdezték. Jó ez így. Mindegy. A szendvicsműfajnak nem a két kenyér közé pakolt dolgoktól lesz létjogosultsága. Azok lehetnek jók, de ha a kenyér csak egy ehető tányér, amiben elénk rakják, akkor az nem szendvics, hanem cuccok ehető tányérban. A szendvics akkor jó, ha a kenyér jó. És a középen lévő dolgok akkor jók, ha hagyják érvényesülni a kenyeret. Hát itt sikerült.

Persze itt nem tudtam megállni, és berendeltem még egy törökmogyorós cruffint és basque cheese nevű tortát. Te jó isten.

A cruffin olyan, mint egy függőleges croissant, töltelékkel. És a töltelék itt nagyon különleges, mert

torma is van benne.

Egy édes leveles vajas tészta cukorba forgatva, édes töltelékkel és tormával. Óriási öltet. Torma még ilyen szerepet nem kapott a számban, pedig, mint kiderült, mindig is megvolt hozzá a tehetsége.

A sajttortát azért kértem, mert a krémen látszott, hogy nagyon jó. Tele tejszínnel, sajttal. Íz tekintetében a lepörkölt külső kérge és a sóssága miatt kicsit a sült szalonnára is emlékeztet, pontosabban egy jó túrós csuszára pörccel. A sósságot ne úgy értsétek, hogy nem édes. A cukor itt kicsit visszafogott, mondjuk 8/10, de a sósság pedig süteményhez képest meglepően magas, szintén 8/10. És ezek ízfokozók, így aztán a torta baromi nagy élmény, mivel az alapanyagok is jók.

Mást nem kóstoltam, de vittem haza két kenyeret, és továbbra is tartom, hogy ez az egyik legjobb pékség a városban. Olyan helyen, ahol eddig nem volt igazán jó megoldás. Hát most van.

A kenyerek kicsit több mint 600 grammosak, a sima fehér ára 750 forint, a teljes kiőrlésű 1000 (a kovász itt is fehérlisztből készült, de ez jót is tesz az ízének). Vannak még ízesített kenyerek is, ezeket is biztosan érdemes próbálgatni. Én is fogom.

Arán bakery
Cím: 1077 Budapest Wesselényi utca 23.

A budapesti állatos kávézókról egyelőre nem sokat írtam, mert alapvetően nem értek velük egyet, és olcsónak találom a trükköt, amivel be akarják csalogatni az embereket. Van azonban egy állatos kávézó, ami mellett nem tudok elhaladni szó nélkül, mert azért nem mindennapi, hogy egy lófuttató mellett igyuk a feketét, Budapesten.

Igen, a dolog becsapós. Ugyanis a lovakat egy másik cég üzemelteti, mint a kávégépeket. Előbbiekért a Budapesti Állatkert a felelős, utóbbiakért az Édes Mackó nevű intézmény, ami valamiért nevével és logójával nagyon rég elfelejtett szocializmus-korabeli emlékeket hívott elő. Modern köntösben.

Az Édes Mackó azért különleges, mert

• az Állatkert területén általában olyan minőségű kávézókat találni, mint a buszvégállomásokon
• itt értik, hogy növényi tejjel kérem, és rá is írják a szalvétára, melyik-melyik

• van vegán kürtőskalács, ami egyébként semmivel sem rosszabb, mint a tojásos-tejes verzió. A tojás teljesen felesleges ebbe a sütibe, a tej meg simán helyettesíthető.

• adnak kürtőskalácsot, egészen jó, valami Vitéz gyártmány. A kürtőskalácsokat kombinálják fagyikkal és mindenféle mással, amitől a táblákra kihelyezett fotókon mindegyik úgy fest kellő távolságból, mintha tejbegrízt kérnénk grillezett csiremellel, plusz színes cukorkákkal - esetleg fonnyadt borsóval - megszórva.

Nem azt mondom, hogy ez az egyetlen igényes hely az Állatkertben, mert azért ott van például a Kemencés is, ahol istentelen jó pizzákat lehet kapni (ez annak az eredetileg XV. kerületi pizzázó gyereke, akit annak idején mi fedeztünk fel). Már ha működik a kemencéjük - ottjártamkor ugyanis a péklapát betegség miatt le volt támasztva.

Az Édes Mackó teraszáról figyelhetjük a lovakat, beugorhatunk a Műemlék Körhinta fedett épületébe, vagy nézhetjük, ahogyan nagyban épül a Pannon Park, az a hatalmas izé, amit a környékről mindenhonnan látni, és úgy fest, mint a Bálna Budapest középső, modern része, tízszeres nagyításban.

Hogy mi is lesz ez, az Állatkert honlapja szerint:

…itt nem szabad területek és pavilonszerűen elszórt, kisebb-nagyobb állatházak rendszerére kell számítani, mert a tágas külső terek egyetlen központi építményhez, egy 1,7 hektáros úgynevezett biodómhoz kapcsolódnak majd. A Pannon Park külső, szabad ég alatti területeit parkrészek, sétányok, valamint az állatok kültéri szabadkifutói fogják alkotni. Többek között az ide átköltöző elefántok számára is lesz itt egy korszerű kifutórendszer, természetesen medencével kiegészítve. A kifutókhoz tartozó belső férőhelyek a biodóm belső terében lesznek kialakítva, s közvetlen összeköttetésben állnak majd a kültéri kifutókkal.

A kávézó a Vidámparktól megszerzett területen áll egyébként, amit most Holnemvolt Várnak neveznek, de a kütőskalácsos rész nyitott az utca felé. Egyébként ide belépni lehet olcsóbb jeggyel is, 1600 forintért lehet váltani egy külön belépőt, de igazából semmi értelme. A Pannon Park nélkül a Holnemvolt Vár egy ingerszegény valami, mini kisvasúttal, célba dobós marhaságokkal, egy játszótérrel, egy zsebkendőnyi területen. Kipróbálni valamit zsetonnal lehet, ami plusz pénz.

De ha az Állatkertben jártok, és innátok valamit, akkor az Édes Mackót javaslom, a Vidámpark egykori bejáratánál. Horseshit not included.

Édes Mackó
Cím: 1146 Budapest Állatkerti krt.14-16

A szakmabeliek körében legendás az üzlet, ahol olyan dolgokat árulnak, amiről egy hete még azt sem tudtam, hogy micsoda. Most sem nagyon tudom, de megpróbálom átadni:

- Tudod, hogy vannak az elektromos motorok.

- Igen, azt tudom.

- Na most, mivel az forog, nem lehet dróttal bekötni, hanem valami olyannal, ami hozzá tud érni közben, és áramot vezet bele. Tehát vezető. Na, erre való a szénkefe.

Szénkefét amúgy lehet kapni rengeteg helyen, teljesen fogalmatlanul keresgélve azt látni, hogy 1500 - 10.000 forint körüli áron minden gyártó ad ilyet, amit kicserélhetsz a motorodban - ha ilyen menő vagy, hogy tudod, hogy kell. Ez a Népszínház utcai bolt viszont azért imádott az ide járók körében, mert

saját üzemben gyártja le ezeket a szénkeféket, Budapesten és Miskolc mellett. És hogy az árképzésük sokkal barátibb, 210 forinttól indítják a sort:

Egy vitrinben példadarabbal, kézzel írva láthatod a pontos méretetek és árakat. De ha neked olyan szénkefe kell, ami itt nem kapható, azt is legyártják neked, ha minimum 10 ezer forint értékben rendelsz belőle.

Eddig direkt nem mutattam meg a boltban készült képeket, pedig tényleg elképesztő látvány az is. Ha a fenti business feltételek hallatán úgy érezted, hogy visszarepültünk a boldog békeidőkbe, amikor ugyan nem volt demokrácia, de nem is csúfoltuk annak, ami volt, a hazai gyárak pedig tisztességes árat kértek azokért a termékekért, amikre büszkék, nem járunk messze a valóságtól. Az üzlet maga is olyan, mint amit átmentettek ide a rendszerváltás előttről.

A helyen dolgozó hölgy, látva a csillogó tekintetemet, elmondta, hogy ő a mai napig a “kommunista nyilvántartást” viszi, ami annyit tesz, hogy naponta és 10 naponta is zárja a könyveket, negyedévente pedig szigorú leltár következik. A boltban most ő van egyedül, egykor állítólag 17-en dolgoztak az épületben, hátul tárgyaló, a felső szintre egy felvonó viszi az árut.

Van még egy ilyen sarok is az üzletben, nem fogjátok kitalálni, mire kell:

Kitaláltátok? Igen, arra, hogy a vásárolt szénkefét az ügyfél belehelyezze a motorba. Én nemhogy képtelen lennék ezt elvégezni, de eddig azt sem tudtam, hogy le kell ülni hozzá.

Már elmentem, amikor megjött az egyik tulajdonos, aki a boltot a két üzemmel együtt megvásárolta. Nem luxusautóból szállt ki, hanem egy tiszta, praktikus, olcsóbb autóból. A haja kifogástalan volt, a tekintete zárkózott. Illett a bolthoz.

És akkor a teljesség kedvéért, az üzlet valójában nem csak szénkeféket árul, hanem:

Nehogy valaki műszaki szénért menne, aztán elveszem itt a kedvét.

Carbosint Kft.
Cím: 1081 Budapest, Népszínház utca 19.

Eladja a Danubius Hotels Group a Gellért szállót - olvasom tegnap. A magyar vevő felújítja az épületet, majd az üzemeltetést egy nemzetközi szállodaláncra bízza.

Nem is hinnénk, mi fog történni a következő években. Senki sem sejti, aki nem járt még a Gellért Hotelben, és nem is fogja: legtöbbünk számára a felújítás a homlokzat letakarítását jelenti majd.

A Gellért szálloda, mint név ugyanis a mai napig annyira erős a külföldiek szemében, hogy simán foglalják le a szobákat, lakosztályokat az egykor jobb időket is megért szállodában. Aztán amikor megérkeznek, akkor jönnek rá, hogy bizony itt megállt az idő abban a távoli múltban, amikor a Gellért név többet jelentett.

Nekem rendkívül szórakoztató volt meglátogatni néhány évvel ezelőtt, egy Márton napi borozás alkalmával, a Nixon lakosztályt. Nem is nagyon részletezném, mit tapasztaltam, a képek magukért beszélnek. Egy gigantikus SZOT üdülő - fejezte ki magát az egyik tervezőnk az Én Menő Lakásom csapatából, akit inkább megdöbbentettek az állapotok.

A szállóból luxusszálloda lesz tehát, miközben szerintem az ide érkező külföldieknek eddig is az volt a fejében, hogy ez az. Ahogy nekünk is. Gellért - micsoda marketing erővel bíró név, nem?

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert megint megszűnik egy élő múzeum, ami úgy volt az elmúlt évszázad kiállítása, hogy nem is akart az lenni. Nevet, mert az épület megkapja végre azt a törődést, ami jár neki, ami a nevéhez illik. Hogy honnan gondolom? A vevő az Indotek Csoport, Jellinek Dániel, a tulajdonos pedig nem szokta elszámolni magát, ha ingatlanról van szó. Pontosan tudja, mit csinál.

A fürdőt nem érinti az adásvétel, az továbbra is a fővárosi gyógyfürdőket kezelő cégnél marad.

Apropó. A szállodáról nemrégiben készült, aztán gyorsan el is kapkodott könyv, Saly Noémi Gellért100 című nagysikerűjét, amiben a szálloda kalandos történetét kutatta fel, újranyomtatták. A legolcsóbban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnál kapható, így a mai Múzeumok Éjszakája remek alkalom arra, hogy megvegyük.

Úgy esett, hogy kezembe került egy 1999-es Internetto kiadvány. Bocs, INteRNeTTo. Aki nem tudná, mi ez: az index.hu elődjének tekinthető hírportál az egyik legnépszerűbb volt itthon a 90-es években, mellesleg a feleségem is dolgozott itt. Volt egy papír alapú programajánló füzetük, amiben már akkor a Port.hu egész oldalas hirdetése futott, és amiben borzasztóan pixeles képekkel, hol jobb, hol rosszabb minőségű papírra nyomtatva leírták, mit lehet csinálni a fővárosban.

Bár a lapban, a csetprogramokról szóló cikkben úgy írnak a “korai netezőkről”, mint valami rég letűnt fajról, ma már ennek ellenére pontosan tudjuk, hogy 1999-ben még simán mindenki korai netező volt. És én találtam egy olyan oldalt is, ami ezt mindennél jobban bizonyítja.

A színházak programjairól szóló részt.

Itt Kliq! névvel, egy kiemelt dobozban megmutatták, hogy milyen weboldalakra lehet kattintani az adott oldal kapcsán. Ez a színházak esetében azt jelentette, hogy felsoroltak MINDEN olyan budapesti színházat, aminek VAN weboldala. Ki is nyomtatták mellé néhányuk kisméretű fotóját.

A lista nem túl terebélyes. Egészen pontosan két olyan színház volt, ami saját nevét használta domainként: az azóta bezárt Bárka, és a Vígszínház. Így utólag, hogy tudjuk, mennyire fontossá váltak a weboldalak,

ezeket a színházakat nevezhetjük a leghaladóbbaknak: picivel a többiek előtt léptek, és menősödtek.

A Merlinnek, a Katonának, a Kolibrinek is volt saját oldala, de ezeket hosztolták, így aloldalként lehetett őket csak elérni. Átmeneti megoldásnak bizonyult ez, hiszen a fentiek közül a két ma is létező helynek - természetesen - már saját névre hivatkozó domainje van. Kolibriszinhaz.hu és Katonajozsefszinhaz.hu.

Hogyhogy ilyen szűk ez a lista? Kicsit utánanéztem a ma is létező színházi weboldalaknak, mikor jegyezték be őket először. Az alábbi listát állítottam össze, a korai évekből:

barka.hu
Bejegyzés: 1998

vigszinhaz.hu
Bejegyzés: 1998

thalia.hu
Bejegyzés: 1998

trafo.hu
Bejegyzés: 1999

opera.hu
Bejegyzés: 1999

merlinszinhaz.hu
Bejegyzés: 2000

katonajozsefszinhaz.hu
Bejegyzés: 2003

kolibriszinhaz.hu
Bejegyzés: 2006

ujszinhaz.hu
Bejegyzés: 2000

radnotiszinhaz.hu
Bejegyzés: 2000

nemzetiszinhaz.hu
Bejegyzés: 2000

madachszinhaz.hu
Bejegyzés: 2000

jozsefattilaszinhaz.hu
Bejegyzés: 2000

operettszinhaz.hu
Bejegyzés: 2001

Vagyis a lapból vagy (entweder) kimaradt néhány szereplő, vagy (oder) azoknak ugyan le volt már foglalva a domain, viszont tartalom még nem volt rajta elérhető.

Egyetlen olyan színházat találtam, aminek a mai napig nincs saját oldala, ez pedig az Erkel, ami az Opera oldaláról elérhető. De az erkelszinhaz.hu ma is lefoglalható domain bárkinek.

A magyar napfogyatkozás is ebben az évben volt, ha jól emlékszem. Az érettségire készültem. Mindegy.