Eladja a Danubius Hotels Group a Gellért szállót - olvasom tegnap. A magyar vevő felújítja az épületet, majd az üzemeltetést egy nemzetközi szállodaláncra bízza.

Nem is hinnénk, mi fog történni a következő években. Senki sem sejti, aki nem járt még a Gellért Hotelben, és nem is fogja: legtöbbünk számára a felújítás a homlokzat letakarítását jelenti majd.

A Gellért szálloda, mint név ugyanis a mai napig annyira erős a külföldiek szemében, hogy simán foglalják le a szobákat, lakosztályokat az egykor jobb időket is megért szállodában. Aztán amikor megérkeznek, akkor jönnek rá, hogy bizony itt megállt az idő abban a távoli múltban, amikor a Gellért név többet jelentett.

Nekem rendkívül szórakoztató volt meglátogatni néhány évvel ezelőtt, egy Márton napi borozás alkalmával, a Nixon lakosztályt. Nem is nagyon részletezném, mit tapasztaltam, a képek magukért beszélnek. Egy gigantikus SZOT üdülő - fejezte ki magát az egyik tervezőnk az Én Menő Lakásom csapatából, akit inkább megdöbbentettek az állapotok.

A szállóból luxusszálloda lesz tehát, miközben szerintem az ide érkező külföldieknek eddig is az volt a fejében, hogy ez az. Ahogy nekünk is. Gellért - micsoda marketing erővel bíró név, nem?

Egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert megint megszűnik egy élő múzeum, ami úgy volt az elmúlt évszázad kiállítása, hogy nem is akart az lenni. Nevet, mert az épület megkapja végre azt a törődést, ami jár neki, ami a nevéhez illik. Hogy honnan gondolom? A vevő az Indotek Csoport, Jellinek Dániel, a tulajdonos pedig nem szokta elszámolni magát, ha ingatlanról van szó. Pontosan tudja, mit csinál.

A fürdőt nem érinti az adásvétel, az továbbra is a fővárosi gyógyfürdőket kezelő cégnél marad.

Apropó. A szállodáról nemrégiben készült, aztán gyorsan el is kapkodott könyv, Saly Noémi Gellért100 című nagysikerűjét, amiben a szálloda kalandos történetét kutatta fel, újranyomtatták. A legolcsóbban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnál kapható, így a mai Múzeumok Éjszakája remek alkalom arra, hogy megvegyük.