Budapest váratlan helyeken is kínál kiváló ételeket, én pedig bevallom, hogy az ilyen jófalatokat mindig többre tartottam, mint amiket a fősodorban kapni. Mert annyira meglepnek. Ettem már hajón jó halászlét, a pincében jó szusit, kispesti panelek alatt jó gyrost, óbudai gyártelepen jó kenyeret. De a Ngon, a józsefvárosi piac melletti konténer-szerűség, még így is felkészületlenül ért.

A hely a Könyves Kálmán körút és a Kőbányai út találkozásánál található, egy köpésre a török étkezdétől, ami meghánytatta már a családot, hogy átfogó gasztronómiai kitekintést adjak erről a környékről. Persze a kínai piac adott már okot meglepetésre, odabent egy feketén működő, de remek kínai étteremben is voltam már, valamint egy lakásból kialakított tésztabatyu-gyárban, van tehát ok a kísérletezésre.

A Ngonba belépve egészen különös dizájn-egyvelegbe csöppensz, amiben mindegyik összetevő nagyon távol áll tőled. A tulajdonos szerint "Bangkok, vagy Saigon utcáinak nyüzsgésébe beékelődött kioszkok" világát idézik meg, mindenesetre könnyebbé teszi az átállást, hogy három buddhista szerzetes ül az egyik asztalnál, a felszolgálók és a tulajdonos együtt imádkoznak velük, “mester”-nek szólítva őket. Így gyorsan meg lehet érkezni a Távol-Keletre a népligeti KFC parkolóból.

Én ugyan nem teljesen ismeretlenül futottam be az ajtón, hiszen előtte olvastam már a tulajdonos Li-ről, aki 85-ben érkezett ösztöndíjjal Magyarországra, és az ELTE jogi karán végzett, és akinek most a Ngon mögött található a vegyesboltja, ahol mindenféle különleges, távol-keleti alapanyagot is árul. Ezekből főznek a konyhán, szóval eléggé autentikusak. Leszámítva, hogy Li és családja vietnami, a szakácsok meg thaiok.

Az engem elkísérő Misi barátom viszont nem tudott semmit semmiről, így nézett nagyokat, amikor tilápia halat rendeltem, meg még két főételt, meg levest, meg desszertet, kettőnknek. Halat? Végül is rég hánytam, vonta meg a vállát, aztán nézett nagyokat, amikor megjött a lakoma:

A tom yum leves elképesztően ízletes, harsány, friss ízű, soha jobbat ebből nem kaptam még. A sült tészta és sült rizs is mesés volt, minden nagyon intenzíven és szép összhangban fűszerezett, az alapanyagok jók, a halról ugyan nem állítom, hogy frissen fogott, de a húsa ehhez képest omlós, a jól megsütött széleit leszámítva lágy ízű. A lényeg, hogy összevissza kapkodtunk a pálcikákkal, hogy egyik falatot a másik után tömjük magunkba ezen a hedonista ebéden.

Egyszerű ételeket kértünk, mert az egész étlap egyszerű egyébként. Ahogy írják, “hagyományos, rutinos ételeket válogattunk össze, amiket Délkelet-Ázsiában az átlagemberek esznek a nyüzsgő utcán, száguldó motorok közelségében, kis műanyag székeken ülve.” Szóval ohne fenszi, jó is ez így, még a nevülben is ott a street food. Csak épp ezt egészen máshogy kell érteni, mint nálunk.

Desszertnek jött a ragacsos rizs mangóval és pirított szezámmaggal:

Itt viszont le kell lassítanunk egy percre, mert különös dolgok történnek a szájban. Az ugyanis, ahogy ez a túlfőzött tejberizs állagú, cukormáztól csöpögő rizs, aminek sokalljuk az cukorfaktorát, találkozik a friss, könnyed, laza mangóval, és elkezdenek egymás felé rohanni az ízek és állagok, a nehéz és a könnyű, hogy aztán a pirított mag mindkettőt fejbe csapja egy barrique fakanállal, csodálatos. Újra és újra eljátszod a játékot, nem lehet megunni.

Durian jégkrémet is árulnak - hátul a boltban igazi durian is van -, ez az a gyümölcs, aminek az illatát mangó és lábszag keverékének írta le a felszolgáló, aki talán Li fia lehetett. A jégkrém egyáltalán nem volt kellemetlen, volt egy kis animalitás az illatban, de mivel számítottam rá, nem lepődtem meg. A gyümölcsöt magát a vietnami gyökerekkel rendelkezők sem mindig tudják megenni, sokszor hánynak tőle - tudtam meg az itteniektől.

Ha mosdóba mennél, ahhoz ki kell merészkedni a konténer megbízható védelméből, és elindulni a kinti forgatagban. A pultnál kapott cetlivel bejuthatsz az itteni vécébe, aminek különleges atmoszférája van.

Csodálatos hely, még visszatérek (disznónyakat és vietnami tésztalevest ajánlottak, ez lesznek a következő választásaim), noha kettőnk lakomájára végül nem volt olyan olcsó, mint amire egy piaci konténerben számítasz. A levesből a kis adag - ami végül simán elég volt kettőnknek - 1800, a tilápia 3500, a sült rizs és a pad thai 2300 forintba került. Misinek sikerült valami rossz ízű kókuszvizet is beválasztania 1200-ért (a pincér szerint a hűtőből jobban járt volna, ott finomabb van), plusz a desszertek, italok. Nem sok, de nem is kevés.

Ngon Street Food
Cím: 1085 Budapest, Kőbányai út 35.