English

Egy nap a városban

Egy különös kínai falu Budapesten - Józsefvárosi piac és Euro Square

szucsadam 2013 december 05.

Eléggé felkapott téma mostanában mindenhol a Józsefvárosi piac bezárása (vagy nem bezárása), amit egyesek ujjongva, mások csalódással vesznek tudomásul. Mindenesetre kevés olyan sztorit hallunk az mostanában divatos ad hoc magyar törvénygyártás korában, amikor egy tulajdonos a rendőrséggel együtt sem léphet be arra a területre, ahonnan ki akarja dobni a bérlőit, mert a védelemmel megbízott cég elállja az utat.

Ez egy olyan világ Budapesten belül, ahol saját törvények uralkodnak - erre gondolhat bárki, aki ezt a sztorit hallja. Természetesen nagyon kíváncsi lettem erre a szubkultúrára, ami lehet, hogy nemsokára már csak emlék lesz. Először életemben szerettem volna bepillantást kapni a piac mindennapjaiba, hogy megörökítsem magamnak a látottakat. Mint egy fotós, aki egy kihalás előtt álló állatfajt akar utoljára lefényképezni magának.

Azzal viszont, hogy besétálok az árusok közé, és körülnézek, semmit nem tudok meg erről a világról. Ha nincs, aki körbevezessen, aki elmondja a szokásokat, aki bevisz az ismeretlen helyekre, nem ér semmit az egész. Éppen ezért jött kapóra a Hosszúlépés csapatának kínai túrája: az egykori Ganz művek környékén szerveztek egy két és fél órás sétát "Csontos Sára ázsiai gasztroszakértővel", aki évekig élt Kínában, és tanulmányozta az ottani kultúrát, legtöbbször a hasán keresztül. De nem csak Kínáról és a kínaiakról tud sokat, a túrák szervezése kapcsán a piac árusaival is kapcsolatba került, így otthonosan mozog itt.

A találkozó múlt szombaton volt, délelőtt 11-kor a Golgota téren. Szép kis csapat gyűlt össze, fizetett, aki online még nem utalta el a túra árát (mint például én), és elindultunk a Golgota téri lakótelep felé.

P1180159.JPG

Itt Sára mesél a történetéről, szóba kerül Petőfi Sándor, akinek szobra van itt, és aki a kínai iskolai tananyag része (bemelegítésnek a közös magyar-kínai kulturális értékek csillannak meg), majd innen átsétálunk egy kevésbé ismert bejáraton a Ganz-telep területére.

P1180167.JPG

Fontos tudni, hogy a Józsefvárosi piac nem erre a területre vonatkozik, vagyis mondjuk inkább úgy: egyelőre nem. A Kőbányai út két oldalának ugyanis más a tulajdonosa és az üzemeltetője, és más az elnevezése is. A Kőbányai úttól északra található a Négy Tigris, vagyis a Józsefvárosi piac. Ez a klasszikus, pléhbódés piac, ahol a mostani csetepaté zajlik a MÁV-val és a rendőrséggel.

határok_1.jpg

A másik oldal az Euro Square vagy Európa Kereskedelmi Központ, itt a volt Ganz hatalmas rakodóiba, raktáraiba fészkelték be magukat a kínai árusok. Egyre többen lesznek, ugyanis ide költöznek a túloldalról lassan. Ennek a területnek számtalan tulajdonosa van, és önkormányzati rendelet értelmében itt elvileg nem lehet sem kisáruházi, sem vendéglátó tevékenységet folytatni. Ide látogattunk el, a Négy Tigrisbe nem szólt a meghívó.

P1180178.JPG

Az egyik üzletsor végén találtunk is egy étkezdét, ahol Sára rögtön elkezdett kínaiul egyeztetni az ott dolgozókkal. Itt nem beszélnek más nyelven, ha nem tudsz kínaiul, elvesztél. A másik túravezetőnket egy héttel korábban nem is szolgálták ki emiatt - ha angolul vagy magyarul kéri, még az "étlap" szót sem hajlandóak megérteni. Mondjuk azzal sem lehetne sokra menni:

P1180199.JPG

A bejáratnál a vendégkör összetétele jól mutatja magát: kínai, magyar, orosz ukrán, vietnami, mongol nyelven írták ki, hogy tilos a dohányzás.

P1180179.JPG

Egyébként a kaja istentelenül jó. Nem tudom, a kissé illegál hangulat mennyire adott hozzá, de biztos, hogy alapból is kiváló kínai fogásokat szolgáltak fel. Feketeborsos marhát, szecsuáni Ma Po tofut, fonnyasztott bok-choyt, és kínai pirított tésztát.

P1180190.JPG

P1180191.JPG

P1180194.JPG

P1180195.JPG

Fogalmam sincs, hogy az étlapon ezek hol szerepeltek, így nem tudom az árakat sem, de kábé Wang mester árszínvonalával érdemes számolni, tehát a látszólag büfé jellegű étkezde egyáltalán nem olcsó. Így a remek falatok ellenére sem kísérlem meg, hogy törzsvendég legyek, noha a falra akasztott háromdés kredenckép nagyon csábít a visszatérésre.

P1180184.JPG

Kilépve megint szembesülünk azzal, hol vagyunk tulajdonképpen. A falon "Rázd le az igát, válaszd a ligát" felirat visz egy kis forradalmi hangulatot a lepusztultságba, a kirakatban Schmitt Pálról állítanak valamit, amit nem értek.

P1180202.JPG

P1180180.JPG

Továbbsétálunk, mostanra már nem tudom, merre vagyok arccal. Egy helyen meglátunk a földön szétterítve egy rakás friss gyümölcsöt, köztük olyanokat, amiket a társaság egyik fele meg is vásárolt volna. Ez azonban nem lehetséges: az árus, mihelyt elkezdett a nagy csoport közeledni, távolabb ment az áruitól, és onnan szemlélt minket. Idegesen méregetett, nemsokára pedig megjelent egy biztonsági őr is, aki udvariasan arrébb tessékelt mindenkit. Utasításba kapta állítólag, hogy rakjanak ki minket, nemkívánatos elemek lettünk hirtelen. A fényképezést meg felejtsem el - teszi hozzá. Azt itt szintén nem szeretik.

P1180207.JPG

A piac szélére érve aztán kezdett felengedni a törvényen kívüliség hangulata, megjelentek a látszólag "hivatalosan is rendben lévő" boltok. A piac bejáratánál egy lacipecsenyéző várta az arra járó magyar vásárlókat, akik nem tudják, beljebb milyen finomságokat kapni. Meg ha tudnák, akkor sem merészkednének oda, ha meg mégis, nem szolgálnák ki őket. Ez egy olyan piac, ahol nagyon nehéz vásárolni egy turistának. Ami alatt az ide tévedt budapestieket értem.

A boltban egyébként igen széles a választék, az Ázsia bt. teljes kínai választékára szerintem itt bőven ráígérnek.

P1180222.JPG

A csapat szörnyülködött egyet az erjesztett nyálkás rizsen, a főtt kacsafej snacken meg a hasonló kínai csemegéken, aztán elindultunk fölfelé. A bolt felett ugyanis, egy lakásban "húsostáskagyár" működik, 60 forintos darabáron viszik innen fagyasztva a bao zi csomagokat. De meg is főzik, ha kéred, egy kis szobában néhány asztal várja azokat, akik benyomnának 5-10 darabot a kínai gőzölt húsos tésztából. Wangnál egyébként jobb, de ez sem volt rossz.

P1180226.JPG

P1180229.JPG

Ez volt tehát a Hosszúlépés kínai túra, ami egyébként mindig változik aszerint, hogy melyik üzlet hajlandó beengedni a társaságot, és hol teszik ki a zárva táblát a kíváncsi budapestiek előtt.

Összefoglalva a piac ellentmondásos hely, ahol attól függ a válasz, hogy ki teszi fel a kérdést. És egyértelműen egy olyan szervezetet érezni az egész mögött, ami talál magának helyet akkor is, ha a Kőbányai út egyik oldalán sem maradhat. Ha ugyanis a biztonsági őr öt percen belül tessékel ki téged egy ilyen méretű területről, mert gyanús vagy, akkor az a hely profibb, mint amilyennek elsőre látszik. Természetesen olyan értelemben, aminek semmi köze a vendéglátáshoz.

További képek a galériában:

 

süti beállítások módosítása