Nem lehet azt mondani, hogy az Egy nap a városban bloggerstábja megijedne egy bejárattól. Voltunk mi már az Ezer Sárkányban, ahol fagypont közeli hőmérséklet uralkodott az étteremben, és simán lementünk a Sensation szuterénbe is, ahol még az előző éjszakai buli kigőzölgései mellett néztük, ahogy a pincérünk mezítláb könyökölt az asztalunkra, hogy mi a francot akarunk tőle.
Egyik bejárat előtt sem hezitáltam ennyire, mint a Baotiful előtt. Ide tényleg csak az nyit be, aki NAGYON tudja, mi van odabent.
Amikor közel mész hozzá, már csak ezt látod:
Pedig a környezet egyáltalán nem ennyire keményvonalas, hiszen a volt MTV-székház aljában járunk, Tőzsdepalota, Szabadság-tér.
Csak hát ez az ajtó a garázsba nyílt akkor, és... tulajdonképpen most is.
A Baotiful tulajdonosai láthatóan nem tartós ittlétre rendezkedtek be. Nem újítottak fel, nem burkoltak, nem fejlesztettek. Letettek a garázsba néhány asztalt és széket, betolattak egy büfékocsival, amin egy komplett konyha található, néhány giccses-keleties dísz, és készen is vannak. Ha menni kell, nagyjából fél óra alatt össze tudnak pakolni mindent az autóba, és már itt sincsenek.
Van azonban egy érdekes eleme a belső térnek, egy hatalmas faajtó, ami nem vezet sehová. Pedig jó lenne, ha vezetne valami meleg helyre, mert odabent elég hűvös van: az épület látja el a garázst meleggel, amikor épp működik.
A körülmények tehát spártaiak, tajvani értelemben. Ugyanis itt gua baót árulnak - innen a hely elnevezése - amit tajvani hamburgerként is ismernek, sőt, a szigetlakók egy része csak úgy hívja: "malacba harapó tigris". Gőzölt, édeskés tészta között sült malaccsászár, mindenféle jósággal, korianderrel, zúzott mogyoróval, szójás szószban. De lehet más húst és összetevőket is használni, itt van például a teryaki kacsás változat, saját tepertőjével szórva, uborkaszeletekkel és újhagymával. A fogások 590-790 forint között mozognak, kábé három harapásra végezhet velük egy nagyszájú (Steven Tylernek egyben befér).
Jó cucc, nekem az arányokkal van bajom. A töltelék ugyanis nem egykönnyen tartja magában a bao tésztájával szemben, csupán néhány fecni hús, két szelet uborka próbál partnere lenni az édeskés gőzölt kenyérnek, és persze nem sikerül neki.
Ami viszont abszolút ajánlott itt, az a dim sum. Bár ezzel még nem sok mindent árultam el, a kifejezés gyakorlatilag kis adagban kínált, falatnyi ennivalókat jelent, aminek inkább a kiszolgálása egyedi: Kínában sok helyen körbeviszik a kis edényeket, a vendégek pedig lekaphatják a nekik tetsző, kis tányérnyi falatokat a tálról.
Itt nem ez van. Itt egy palota garázsában, egy lakókocsiból kéred ki a hidegben.
Viszont a főtt-sült batyuk iszonyú jók.
Van kacsás (shitake gombával, répával és újhagymával), marhás (mézes koreai paprikapasztában, pácolva), tofus, és most újdonságként malacos - én ezt kértem. Lehet 3-6-10 darabosat kérni. Egyúttal ez a hely legjobb ár-érték arányú étele, ha kikérünk hatot egy adag rizzsel, 1490-et fizetünk, és ha nem vagyunk nagy étvágyúak, egy könnyű ebédünk, vacsoránk megvan. Mindezt thai és japán sörökkel öblíthetjük le. Nagy bónusz viszont, hogy ha vizet kérsz, ingyen csapvizet is adnak.
A levesek közül a thai citrusost kóstoltam, amiben a leírás szerint lime-levél, citromnád, shitake gomba és rengeteg zöldség található. Utóbbi felsorolásból a rengeteget hiányoltam csak, leginkább a levet kanalaztam az egyébként jól elkészített, de nem túl tartalmas levesből, 990-ért.
A Baotiful tehát egy ajánlott hely, egészen biztos, hogy egy év múlva is hallunk még róluk, ahogy az is biztos, hogy nem itt találjuk majd meg őket. A lokáció ugyanis csak papíron és nyáron az igazi, jelenleg ebédidőben alig valakit találtunk odabent. Ha kicsit bőkezűbben bánnak a hozzávalókkal, és keresnek egy ennél szebb bejárati ajtót, nagy jövő várhat rájuk.
Baotiful
Cím: 1054 Budapest, Szabadság tér 17.
Nyitva: K-Cs 11:00-22:00, P-V 11:00-24:00