Újlipótváros érdekes hely, mert elég nagy itt a fizetőképes kereslet, de a modern vendéglátás csak foltokban jelent meg a környéken. Bár a városrészben van Budapest egyik, ha nem a legjobb étterme, a Laci!Konyha!, és vannak szuper reggelizők is, elég csak a Paninire, a Sarki fűszeresre, vagy az Édesmindegyre gondolni, van már egy kertkocsma, a Figaro és egy tök jó lébár, a TüTü, de a vendéglátás nagyrészt még mindig a hagyományos vonalon mozog: csupa olyan hely van itt, ami remekül beillene Ádám Karcsikám-sorozatába. Ezekben rendszerint rossz, vagy nem túl jó kaját kapsz, a környék anyagi lehetőségeinek megfelelően drágán, piros-fehér kockás abroszon tálalva.
Volt ugyan itt egy hely, ahol újra és újra megpróbáltak valami izgalmasat léterhozni, de mindig kudarc lett a vége: a Balzac és a Hollán Ernő utca sarkán. Eredetileg a Philippe a Belga nevű étterem működött az épületben Philippe-el a belgával, és időnként egész remek fogásokkal, nekem legalábbis itt volt az egyik legjobb budapesti homár-élményem, de az általános kép inkább az volt, hogy az ételek sokkal többe kerültek, mint amennyit értek: a fogások többsége átlagos volt, csúcskonyhás áron (néhány saroknyira a Lacitól). Be is zárt a hely, jött utána a Balzac, ami meg egyenesen pocsék ételeket kotyvasztott, voltam párszor náluk, hogy írjak nektek a helyről, de kóstolás után mindig kiderült, hogy ebből sosem lesz cikk.
És most váratlanul megnyílt a Phillipe és a Balzac helyén a:
Tényleg váratlanul, nekem legalábbis fel sem tűnt, hogy dolgoznak odabent, aztán vasárnap láttam, hogy rajzolják a táblákra a menüt, és hétfőn ki is nyitottak, aznap még némi késéssel, de kedden már a tervek szerint 11:30-tól lehetett menni ázsiai kajákat falni.
És a városrész felszívóképességét mutatja, hogy alig 24 órával a nyitás után mindenféle reklámkampány nélkül már telt ház volt az ötletesen, ügyesen berendezett étteremben, az alsó szinten alig lehetett szabad asztalt találni és a nyitott konyhában elképesztő nyomás alatt dolgoztak a szakácsok.
És akkor most még ez a cikk is. Előre is elnézést kérünk.
A koncepció remek, alapvetően ázsiai levesételeket kínálnak, pho-t meg hasonlót, plusz van néhány szárazabb fogás. A konyha extrém módon nyitott, még egy üveglap sem választ el a szakácsoktól, akik közt vannak ázsiaiak és magyarok is (például a konyhafőnök, aki, ha jól értettem, a tulajdonos is egyben, és akinek a családja is részt vesz a bizniszben, a tök szimpatikus pincérlány például anyunak hívta, a mozaikdarabkákat összerakva gyanítom, hogy a lánya lehet).
És amit látsz, az nagyon tetszik: friss fűszernövényeket, alapanyagokat húznak ki, szednek elő, szelnek fel, pont olyan munka folyik a pult túloldalán, mintha az egész étterem be lenne kamerázva és tévéműsor készülne, ahol fontos, hogy minden nagyon jól és gusztán nézzen ki, itt azonban mindez nem külsőség, hanem a jó kaja érdekében tett erőfeszítés.
És a végeredmény is ennek megfelelő: kacsás és rákos levest is kértünk, kisadagot, ami 1300 forintba került, de a képen láthatjátok, hogy a “kicsi” nem fedi valami jól a valóságot (lelóg róla):
Remek levesek voltak ezek tagadhatatlanul ázsiai beütéssel, a rákos leves volt a karakteresebb izgalmas citrusízekkel, a rákgolyók aromája, állaga hibátlan volt, az alapanyagok készültségi foka kiváló.
Kértünk tésztabatyukat is, ezekbe sem lehetett belekötni, a tálalás módja, a tészta rugalmassága, a töltelék és a mártogatós íze is pont az, amit elvársz egy ilyen ázsiai étteremben Budapesten, vagy bárhol máshol a fejlett világban (Ázsiában azért három gondolattal piszkosabbak, mocskosabbak, kevésbé domesztikáltak ezek a levesek), ráadásul kijössz annyiból, mintha egy gyorséttermi menüt tolnál néhány sarokkal arrébb.
Nagyon ajánlott.
Oriental Soup
Budapest, Balzac utca 35
H-Cs: 11:30-22:00
P: 11:30-24:00
Sz: 12:00-24:00
V: 12:00-22:00
0617905364