“Az az épület a Szent Lukács fürdő? Nem is tudtam, pedig mindig ránéztem, amikor elmentem előtte” - többször hallottam már ezt olyanoktól, akik gyakran járnak autóval a Margit híd budai hídfője közelében. De azok sincsenek könnyebb helyzetben, akik ugyanennyiszer sétáltatnak kutyát a Germanus Gyula parkban. A hatalmas platánok melletti monumentális, lerobbant épület nagyon izgalmas látvány, de nem gondolnánk, hogy mögötte egy felújított fürdőkomplexum található. Csak egy szerény bejárat mutatja az utat.

Ez az épületszárny egyébként még nem a fürdő, hanem a nappali kórház, és eléggé meglepődünk, amikor a másik oldalára tévedünk:

Itt már teljesen felújítva láthatjuk ugyanazt a homlokzatot, a hatalmas platánok itt is folytatódnak, mögötte pedig a Lukács fürdő zegzugos birodalma kezdődik. Ami azért zegzugos, mert a fene sem gondolta volna a kezdetekben, hogy ekkorára nő.

Úgy kezdődött, hogy persze már a rómaiak is ismerték (mint annyi mindent) az itteni gyógyvizet, a honfoglalás idején itt volt Felhévíz települése, a XII. században gyógyítással foglalkozó lovagrendek telepedtek itt le, és fürdőt, kórházat alapítottak. De sokáig ez nem jelentett semmi nagyszabásút, a XVI. században például egy lőpormalmot hajtott az itteni kutak vize. 1852-ben is még eléggé lesajnálják a helyet, a Császárfürdő kis szomszédját, aminek “felette csekély számú kádjai leginkább a vidékről érkező földmívelők által szokott gyógyul használtatni”.

Aztán 1884-ben megvette az egészet 350.000 forintért Palotay Fülöp, és innentől kezdve egészen 1970-ig bővítgették az épületet, 2013-ra pedig elvileg befejezték a fürdő teljes felújítását is.

Tudjátok, mit lehet legkönnyebben gyakorolni egy olyan épületben, amit 84 évig folyamatosan bővítgettek? Eltévedni. Én pedig imádok eltévedni, és tudok is.

Az egyik kabinos öltözőből jutsz el a másik szekrényeshez, a kettő között egy lépcsőház, valahogy eljutsz egy nagy pihenőcsarnokba, pedig te az élményfürdőt kerested, végül az ablakból meglátod a célt, de nem tudsz odajutni. Aztán rájössz a titokra: csigalépcsőn le, egy kis ajtón át, és ott egy másik pihenő, onnan lehet kijutni a hátsó medencéhez. Ha elindulsz a fehér öltözőszekrények felé még az elején (amerre a fene sem gondolná, hogy van valami), eljutsz a társasági élet központjához, a télen mindig zsúfolt termálmedencéhez, valamint a törökfürdőket idéző 40 fokos medencéhez.

Két óra után még mindig csak kóvályogtam.

Egyébként a hely nagyon tiszta benyomást kelt, valószínűleg a felújítás miatt. Ez egy fontos előérzet, mert ha egy fürdőben gombákat meg baktériumokat vizionálsz, akkor nem tudsz ellazulni. Itt ez egy percre sem jött elő nálam, pedig hajlamos vagyok rágörcsölni.

A Lukács fürdő központi része egyébként a két úszómedence, összesen 860 négyzetmétert elfoglalva. A medencék elnevezése még utal eredeti funkciójukra: a férfi medence a négyzet, a női a téglalap alakú, egyébként már mindegyik koedukált.

2012 óta egy "szaunavilág" elnevezésű épületrészt is találunk az úszómedencék között. Elvileg ide külön belépő kell, gyakorlatilag legtöbbször senki sem ült a bejáratnál, és simán besétáltam. Odabent sókristály szauna, infra szauna meg hasonlók találhatóak, és a két kedvencem: a jégkunyhó és a naturista szauna.

A jégkunyhó azért a kedvencem, mert közeledik a nyár, és ebben a kis szobában konkrétan mínusz tíz fok volt (tavasszal még erre nem érzünk hajlandóságot), ráadásul mellette egy merülő medence is található, ahová folyamatosan csorog be a jégkása, hogy lehetőleg 0 fok közelében maradjon a hőmérséklete. Most utáljátok ezt olvasni, de higgyétek el, még néhány hónap, és kedvet kaptok hozzá.

A naturista szauna nem önmagában kedvenc, hiszen a meztelen szaunázás eléggé természetes jelenséggé vált. Ezt a szaunarészt egy diszkrét plexifal választja el a többi tértől, itt aztán szabadon lehet megszabadulni a fürdőruhától, köpenytől, és aki itt bent van, nem éri váratlanul semmi. A vicces azonban ez az ajtó:

Ez ebből a diszkrét térből nyílik, kikukkantva rajta egy nagy meglepetés vár: a kinti fürdőzőknek mutatkozunk meg úgy, ahogy épp vagyunk.

Szóval azért a szaunából kijövet a köpenyt érdemes összekötnünk elöl.

Az gyógyfürdő és a kórház közötti parkban találunk még két érdekességet: az ivócsarnokot és a hálatáblákat.

Előbbinél maga a márvány díszkút nem használható, hanem csapból szolgál ki minket egy középkorú úr, ugyanitt főzött iszap is kapható.

A hálatáblák pedig az itt meggyógyult emberek, törzsvendégek gesztusa az intézmény felé. A Wikipedia szerint vitéz dr. Molnár Károly 102 évesen, 1996-ban még maga avatta fel a tábláját - 80 évig volt törzsvendég. Kodály Zoltánhoz hasonlóan neki is szabad volt keresztbe átúszni a medencéket (ma már, úgy láttam, ez mindenkinek opció).

Egy különleges intézmény tehát a Lukács, ami volt olyan fontos társasági központ az értelmiség számára, mint a századfordulón egy-egy híresebb kávéház a Nagykörúton. Tiszta, felújított, és noha a szépsége nem vetekedhet a Gellérttel vagy a Szecskával, a kevesebb turista miatt több hely marad a helyieknek.

Szent Lukács Gyógyfürdő
1023 Budapest, Frankel Leó u. 25-29.Nyitva: minden nap 06:00 – 21:00
Napi belépő szekrénnyel: 3000-3100 Ft (hétvégén drágább)
Napi belépő kabinnal: 3400-3500 Ft (hétvégén drágább)