Folytatódik a világváros egy nap alatt sorozatunk. London, Dublin, München, Amszterdam és Lisszabon után most Párizst nézzük meg.
Az egyik legjobb város. Amíg nem jártam New Yorkban, el sem tudtam képzelni, hogy lehet valami Párizsnál lenyűgözőbb, vagy szerethetőbb. Azóta persze megismertem Budapest legjobb arcát is, és most már nem is vágyom arra, hogy Párizsba költözzek, viszont turistaként rendszeresen visszajárok a francia fővárosba. Idén októberben, ha jól számolom, kilencedszer, de az utazás pont akkora öröm lesz most is, mint amikor először jártam ott: Párizs megunhatatlan.
Az első öt alkalommal még autóval, a szüleimmel utaztam, a hatodik volt a legkeményebb, amikor Dávid barátommal egy körülbelül 16 órás buszút végén futottunk be a városba: emlékszem, ahogy a hajnali ködből előtűntek a katonák a Concorde térnél, a kukásautókra, amik szorgosan gyűjtötték az alvó Párizs szemetét, a pékségekre, amikből áradt kifelé a friss baguette illata.
Az utolsó két alkalommal már repülővel voltam: egyszer egy nagyobb légitársaság gépével, másodjára fapadossal, ami sajnos több órás késéssel indult, ráadásul leszállás után konkrétan ökölharcot kellett vívni a várostól távoli repülőtéren a buszhelyért, hogy bejussunk Párizsba, pokoli volt az egész. Szerencsére most már a hagyományos légitársaságokkal is olcsón meg lehet járni az utat, stílszerűen az Air France-szal például már 29900-ért. Ezen az áron persze csak akkor kapjuk meg a jegyet, ha legalább egy szombat estét kint töltünk, ennek megfelelően most nem egy nappalos, hanem tényleg egy napos, tehát 24 órás lesz az út, amit ajánlunk.
Lényeg, hogy ha beérünk Párizsba, néhány apróságot leszámítva a város legfontosabb látványosságait egy nap alatt simán be lehet járni. Én például 2007-ben, amikor egy szakmai úton jártam, délután öt körül indultam el az Operától, és este tízre szinte minden olyan helyszínt megnéztem, ami a mostani posztban szerepel, szóval a 24 órásra nyújtott kalandba az egész kényelmesen belefér.
Lássuk az indulást: 7:10-kor száll fel a gép Budapestről, 9:30-kor már a Charles de Gaulle-on is vagyunk. Itt keressük a Paris by train (Paris par train) táblákat, vegyünk jegyet 10-15€ körüli áron, majd fél órával később szálljunk le a Châtelet - Les Halles-megállónál: körülbelül délelőtt 11 óra lehet, csodásan süt a nap és már a belvárosban vagyunk.
Az első utunkba kerülő pékségben vegyünk valami friss süteményt, majd induljunk el vele a Pompidou központ felé, aminek az oldalában mindig sok a fiatal, és rögtön kapunk némi benyomást a város kulturális életéből. Együk meg, amit vettünk, aztán a tér dél-keleti csücskénél igyunk egy kávét (a rossz képeket én csináltam, a jókat Magyarósi Péter, az apám).
Forduljunk délnek, nézzük meg a Hotel de Ville néven futó városházát, aztán az egyik hídon keljünk át az Ile de la Cité-re, a Cité-szigetre, ahol a korai frank, majd francia uralkodók udvartartása volt, most azonban a Notre-Dame-ot keressük fel:
Még szintén a szigeten maradva nyugatra fordulunk, és elcsodálkozunk az igazságügyi minisztérium szépségén, majd déli irányba elhagyjuk a Ile de la Cité-t. Itt a Shakespeare and Company-nevű híres könyvesboltba botlunk, ahol jellemzően mindig ücsörög valahol egy kövér, fekete macska, majd végigsétálunk a park melletti kis utcán, ahol valamiért mindig fiatal festők és grafikusok gyakorolnak.
Irány a Rue Saint-Jacques, jobb kéz felől lesz a Sorbonne, míg el nem érünk a Panthéon épületéig.
Ha mögöttünk van a legnagyobb franciák nyugvóhelyéül szolgáló templom, jobbra nézve a Sorbonne egyik fakultációját láthatjuk, gyakran nyitva van a kapu, érdemes bemenni és garázdálkodni az épületben, nem mindennapi élmény. Itt például épp táblákat buzerálok:
Sétáljunk tovább egyenesen a Luxembourg kert felé, ha vannak szendvicseink, itt együk meg őket, ha nincsenek, járjuk be a környező sugárutakat, és harapjunk valamit. Ha viszont egy egészen zseniális francia ebédre vágyunk, és erre hajlandók is vagyunk költeni, sétáljunk el az Odéon metrómegállóig, a pontos cím 9 Carrefour de l'Odéon 75006, itt találjuk a párizsi és budapesti gasztroszakértők egyik kedvenc helyét, a Le Comptoir du Relais nevű bisztrót, ahol 30-40 euróból fantasztikus ebédmenüt lehet fogyasztani. Persze várni kell, legalább fél órát, ráadásul drágább is lesz az ebéd, mint a környékbéli helyek 12-14-16 €-ba kerülő menüje, de ha valamire, erre érdemes áldozni Párizsban. Ha mégis egy szerényebb helyet választanánk, vigyázzunk, mert bár az ebédek olcsók, simán előfordulhat, hogy egy pohár kóla ugyanannyiba kerül, mint a háromfogásos menü (12-14€).
Ha befejeztük az evést és a nézelődést a környéken, irány a Saint-Sulpice-katedrális, csodás, polgári környék, Dórával erre fele szoktunk lakást bérelni, ha Párizsba utazunk. Reggelente, amikor a friss baguette-tel a hónom alatt szoktam a szállás felé sétálni, rendszeresen előfordult, hogy Bonjour Monsieur-vel köszöntek az utcán, itt van a sarkon a Magyar Intézet, tehát hatalmas magyar zászló lobog Párizs közepén, a katedrális azt hiszem, a da Vinci-kód miatt ismert, és szintén a tér észak-nyugati sarkán, a Rue du Vieux-Colombier 4-en található egy névtábla, ami József Attilára emlékszik, aki itt élt közel egy évig.
Ezután a Rue Bonaparte-on kisétálunk a Saint-Germainig, és céltalanul lődörgünk, benézünk néhány üzletbe, mert az jó nekünk.
Rövid tekergés után a Rodin múzeum kertjében pihenünk meg, aztán irány az Invalidusok, ahol Napóleon maradványait őrzik, és ahová legutóbb Dóra miatt nem jutottam be (sosem felejtem el, asszony!)
Innen már egy köpés a Champs de Mars, aminek a végén ott áll az Eiffel torony, amit először le akartak rombolni a franciák, aztán megszerették, végül Hitler, de neki sem jött össze, szóval a valóban csodaszép és minden felkészülés ellenére is megdöbbentően magas torony a mai napig várja a látogatókat. Akinek van szabad másfél órája és szabad 13,4 eurója, az ne hagyja ki a kalandot és sajnos kötelező felmenni a harmadik emeletig, mert az első kettőn az élmény sokkal kisebb (a fotón Párizsnak az a része látható, amit végigsétáltunk).
Ha végeztünk, menjünk át a Szajnán és zavarjuk el az apró Eiffel tornyokat kínáló árusokat (vagy vásároljunk tőlük, nem drágák). Ha nyáron utaztok, és nagy a hőség, a Jardins du Trocadérón található medencébe nyugodtan gázoljatok bele hűsölni, fél Párizs ezt teszi, bemászhattok a szökőkutak alá, senki sem szól rátok, de a legjobb, amikor a medence egyik végén található, körülbelül 50-100 méternyi távot átlövő vízágyúk bekapcsolnak, ilyenkor tucatnyian próbálnak ellenállni az erős vízsugárnak a medencében. 1996-ban pont így tettem én is, azóta inkább ősszel utazom, nyáron túl meleg ez a város.
Ha végeztünk, induljunk Északnak a Diadalív felé, amin egyébként még a győri csatáról is megemlékeznek, a hátunk mögé nézve meg a modern negyedben, a Défense-ben gyönyörködhetünk:
aztán mehet a nézelődés a Champs Elysées-n, ajánlom az MCS nevű boltot:
Sétáljunk végig a sugárúton, majd váratlanul fussunk bele a Concorde (Egyetértés) térbe, ahol azonban hiába is keresnénk a csodaszép repülőt. Kis kanyar északra, át a híres Vendôme téren, majd irány az Opera, végül a Tuileriák kertje, ahonnan már egy köpés a Louvre üvegpiramisa.
Mivel lassan beesteledik és legyalogoltunk körülbelül 16 kilométert, döntenünk kell: vagy kiveszünk egy rendes szállást, de ennek egészen biztosan horror ára lesz, főleg, ha a belvárosban alszunk, még a kétcsillagos nyomorokban is érdemes 50-60 ezer forinttal számolni esténként. Másik lehetőség, hogy előre lefoglalunk egy Formula 1 Hotelt, ezek tényleg csak arra jók, hogy megszálljunk bennük, viszont nem messze a párizsi körgyűrűtől, a Robespierre nevű metrómegállónál, ahová a Louvre-tól egy átszállással el lehet jutni, van egy ilyen szálloda, ebben 45 €-ért már kapunk olyan szobát, ahol akár hárman is elalhatunk normális körülmények közt, ami Párizsban tényleg semmi.
A harmadik lehetőség az, hogy nem szállunk meg sehol, hanem belevetjük magunkat a párizsi éjszakába, és ott húzzuk ki reggelig, a gép indulásáig. Ellátogathatunk a Montmartre-ra, ez Párizs vigalmi környéke, itt van a Moulin Rouge is (csalódás lesz), és azon se lepődjünk meg, ha ipari mennyiségű dildóba botlunk, a városnak ebben a részében ugyanis minden a szexről szól. És ahogy száz éve, úgy most is tele van kétes egyénekkel, szóval csak ésszel, és ne nagyon csatangoljunk kihalt utcákon, mert tényleg ijesztő, méghozzá okkal.
A negyedik lehetőség, hogy a viszonylag biztonságos belvárosban maradunk, végigjárjuk a közelben található Rue des Lombards klubjait (Le Baiser Salé, Le Duc des Lombards and the Sunset/Sunside), amikben csodás, sőt, világhírű jazz-zene szól, viszont olcsón ezeket sem fogjuk megúszni.
Zárás után gyönyörködjünk az alvó, majd lassan ébredő városban, aztán induljunk vissza a vonattal a reptérre, így elérjük a 7:10-es gépet, és a reggelit már azon fogyaszthatjuk el.
Itt a térkép az útvonalról, jó mulatást:
View Párizs in a larger map