A kézműves pékségek terjedése megállt Budapesten. Néhány éve egy maroknyi ember gondolta úgy, hogy mostantól tésztát dagaszt, noha korábban elképzelni sem tudtak ilyen elfoglaltságot maguknak, professzionális szinten. Az ötlet bejött, a jó kenyerek újra visszajöttek a köztudatba, az üzlet pedig kifizetődik (itt írtam arról, mennyire). Mégsem látom sorra nyitni a jó minőségű kézműves pékségeket. Akik meg elkezdték ezt, mára már a szakma öregfiúivá váltak.
Éppen ezért csillant fel a szemem, amikor egy jó kakaós csiga kapcsán egy helyen azt a tájékoztatást kaptam, hogy a The Mill szállította nekik a terméket. A The micsoda? Facebook, rákeres, írtam nekik rögtön, hogy hol tudnám kipróbálni a termékeiket. A válasz gyorsan jött: nincs üzletük, de egyébként ismerjük egymást, a Butter Brothers egykori tagja a tulajdonos. A kakaós csiga is ezért volt jó, persze.
Gergővel a Duna Plaza mögött találkoztam, és olyan kedvesen mosolygott, hogy el is felejtettem: pár nappal a megkeresésem előtt épp ő írt valamelyik facebookos posztunk alá egy nem túl szívélyes kritikát (ő vallotta be, milyen kicsi az internet, ugye). Bementünk a parkolóból nyíló üzembe, ahol gőzerővel készülnek a kakaós csigák, croissant-ok és hasonló péksütik. Egy videót is készítettem erről, így most megnézhetitek, hogyan készül náluk a croissant:
Kenyerek nem: az már a Butter Brothers-es időkben sem nagyon ment nekik. A The Mill a tervek szerint nem fog saját üzletet nyitni, mégpedig ugyanazon okból, amiért a pékség is csak családi kapcsolatok, rokon beosztottak mellett képes fennmaradni:
nincs, aki álljon a pult mögött eladni, ahogy nincs, aki beálljon a műhelybe pékeskedni.
Ez ma Magyarországon a növekedés legnagyobb hátráltatója, és valószínűleg nagyrészt ennek köszönhető az is, hogy nincsenek új pékségek a piacon. Javuló tendencia nincs, sőt később ez még rosszabb lesz, hiszen a pékszakma, a hivatalos iskola és a végfelhasználó ízlelőbimbóinak szempontjából jó minőségű pékáruk között akkora szakadék van, ami szándék hiányában tökéletesen átugorhatatlan.