Úgy látszik, ez a szupermenő új helyek hete: rövidesen jön egy cikk egy pénteken nyíló, hibátlan tapasbárról, de előtte emlékezzünk meg a múlt héten csendes starttal induló Urban Tigerről. A nyitás olyan csöndes volt, hogy én például nem is hallottam róla, amíg meg nem láttam Mautner Zsófi Instagramján egy fotót valami fogásról, ami után azonnal ráírtam, hogy miez, holez, mitegyek.

Kiderült, hogy az Egyetem téren nyílt új ázsiai étteremben készült a kép, pedig olyan volt, mintha inkább London vagy Moszkva valamelyik superfancy bárjában, de nem: már nekünk is van ilyenünk.

Szerencsére közelről kevésbé tűnik feszengősnek a berendezés, persze felrobbantották a dizájnbombát spéci falburkolatokkal, nyújtott izzószálas villanykörtékkel és az összes kötelező toposszal, de valahogy mégsem elviselhetetlen az összhatás, talán mert olyan barátságos a személyzet, mint kevés másik helyen a városban. Nem is gondoltam, hogy az ilyesmi ennyire meghatározhatja a hangulatot, de az ételen kívüli élmény felét az adta, hogy mindenki szuper jó fej volt (pedig mint kiderült, a soft opening alatt féláron adtak mindent, szóval valószínűleg nem a fejem fölött villogó dollárjelek motiválták őket).

És akkor az ételek: ázsiaiak. De nem valami fúziós módon, ahogy szokás. Pontosítok: Budapesten az ázsiai kaja kevés kivétellel az ehetetlen mocsok, az egzotikus, de nagyon jó kifőzde és a fúziós csúcskonyha kategóriába esik, alig vannak olyan helyek, amik a legjobb minőségre törekednek, de nem mossák össze a kínai ízeket a mit tudom én, székelykáposztával. Az örök kedvenc Wang ugyan eredeti ízeket ad és van néhány hasonló, színvonalas étterem, de a Nobu és társai már a fúziós vonalon mozognak.

Az Urban Tiger viszont ráment az eredeti thai, tajvani és hasonló kajákra, csak a plafonig tolta a minőségmutatót. És az eredmény: sok kiváló és néhány mellbevágó fogás.

A nyelvhallal töltött dumpling például vitán felül Budapest egyik új kötelező fogása, a gyömbéres lazactatár annyira friss, hogy a hal kicsit még úszkál a szádban, mielőtt elkezdené falni az alá pakolt avokádót, és bár a sechuan wonton például kicsit csalódás a hasonló összetevőkre építő Wang-kaja, a brutális Ég és föld oldalas után, a királyrákos pad viszont a recept esszenciája, benne minden, amitől jó lehet.

A marha curry meg…

A marha curry.

Hét éve apámmal közel három hetet töltöttünk Thaiföldön, végigjártuk északtól délig az egészet. Óriási élmény volt, egyedül az ország többi részétől eltérő évszakokat produkáló Ko Samui szúrt ki egy kicsit velünk: amikor mindenhol monszun van, ott nincs. Mi viszont nyilván akkor mentünk, amikor Thaiföldön nem volt monszun: Ko Samuin tehát volt. A három naposra tervezett, őrületes túrák közti napozós henyélésből így lett szállodai szobában kuporgás és esőnézés. Naponta kábé három órán át nem esett az eső, ilyenkor a partra sodort hajók elkezdtek visszaszivárogni a tengerbe, mi meg a saras homokban elsétáltunk egy összeeszkábált kis étterembe, ahová csak mi jártunk, meg a helyiek.

És ott mindig curryt rendeltem, mert első nap rátaláltam és kiderült, hogy annyira jó, hogy képtelenség utána mást kóstolni. És tudtam persze azt is, hogy ilyen máshol nem fogok enni, szóval addig kell tömni, amíg lehet.

Nem is ettem hét éve ilyet.

Múlt péntekig.

Az Urban Tigert marhacurry-je ugyanis tökéletesen visszahozta az ottani ízeket és ennél nagyobb dicséretet szerintem nem kaphat ázsiai étterem Budapesten.

Nekünk óriási mázlink volt, számolatlanul rendeltük a koktélokat és ételeket és kijöttünk tízezer forint környékén, de kicsit talán túl is toltuk a zabálást a félár miatt, két főnek reálisan nézve 12 ezer körül jön ki négy fogás, ami nem kevés, de ilyen minőségért tökéletesen vállalható ár. Melegen ajánlott!

Urban Tiger
Budapest, Kecskeméti utca 3.
0614249030
K-Szo: 12-15, 18-01