Érdekes, hogyan változik bennem a helyek megítélése. Ahogy egyre több minimalista, nyerstéglafalú, puritán kávézó nyílik, ahol a tulajdonos mindent feltett a kézműves kávébeszállítójára, na meg a több milliós La Marzocco kávégépére, úgy fordulok időnként vissza a "hagyományosabb" kávézók felé. Noha minden tiszteletem a minőségi kávézás élményének bemutatóinak, a helyzet mégis az, hogy időnként egyáltalán nem akarok kávét inni, mégis beülnék egy hangulatos kávézóba.
Persze szívesen fogyasztanék. Nem kávét - mint mondtam -, nem gyömbért, nem házi limonádét, nem üres croissant-t. Valami izgalmasat. Mostanában a Solinfóban kötök ki ilyenkor. Aminek csak az egyik ficsöre az, hogy van választék (a többit is mondom picit később). Szóval.
Van kakaó, ami önmagában ritkaság a környékbeli helyeken, általában a forró csokit erőltetik inkább, akkor is, ha történetesen csak forrócsokiporuk van, amire gőzzel fellangyosított tejet locsolnak, a csomók kikanalazásához pedig mellékelnek egy kanalat. Ez a Központban történt velem.
Pedig ha már porban utazunk, és nincs csokink, akkor felesleges a csokivonal. Célozzuk meg inkább a kakaóra vágyó közönséget: az itteni példány például mesés. Nyugodtan kérjetek mellé tejszínhabot, nem valami növényi borzalmat fújnak rá, hanem egy tehenet is látott verziót. Nem a legjobbat, de elég jót.
Amikor tejet sem akarok inni, ott vannak a frissen facsart gyümölcslevek, a kedvencem az almás-narancsos-zelleres-répás egyveleg. De mást is készítenek itt: vannak turmixok gyümölcslé vagy tej alappal, jeges shake-ek szintén kétféle alaplével, és fagylalt alapú shake-ek három gombóccal megtolva. Meg vannak szálas teák mindenféle vicces belógatóval, meg egy csomó, mindenféle sziruppal összelocsolt tejeskávé meg limonádék.
Pedig a kávéjuk (Vergnano) nem is rossz, szóval nem kellene mindenféle sziruppal összelocsolni. Igaz, nem kifejezetten bonyolult, de szép, tartós crema ül a tetején, az olaszos vonal kedvelőinek bejöhet.
Meg van még valami, ami miatt ide járok: egész nap lehet reggelit kérni.
Túl az állítás pszichológiai előnyein, tényleg kérhetsz este hétkor is egy tükörtojást vagy egy bundás kenyeret, senki nem néz rád furcsán. És a bundás kenyér elég jó: élesztős, gyenge minőségű szeletelt kenyérből készítették (nem vicc, ezek alkalmasak a legjobb bundás kenyérnek, főleg ha elég régiek már), a bundát pedig sajttal lágyítják meg.
Ha pedig még ez is sok, még mindig nincs vége, mert mindenféle kis izéket hoznak ki, ha "nem vagy éhes, csak úgy harapnál valamit".
Most pedig végre elérkeztünk ahhoz, hogy miért különlegesebb ez a hely, mint bármely másik kávézó. Ehhez ülő helyzetből felfelé kell tekinteni:
Nem tudom, ti hogy látjátok, de az itt lógó lámpák nagy részébe teljesen belezúgtam. De csak plátói ez a szerelem, hiszen látszik rajtuk, hogy iszonyú drága cuccokról van szó. Ahogy pedig mész hátrafelé, hogy az összes dizájstükköt végignézd, egyszercsak találsz egy átjárót:
...ami átvezet a szomszédos lámpa- és dizájnboltba, ami a Solinfo kávézó anyja, szülője, eredete. Mekkora ötlet: egy jó kávézót nyitnak, ahol az emberek nyugodtan, otthonosan tölthetnek időt a lámpákkal, amiket aztán nyilván otthonra is akarnak majd. Ha máshogy nem úgy, ahogy én: teljes reménytelenséggel.
Egy lépcsőt is találunk a kávézóban, ahol felsétálva pedig az irodák felé juthatunk fel (mosolyogva felengednek, ha kérezkedünk), itt pedig útközben ilyen aranyfalrepedéses állatságokkal is találkozhatunk:
Nekem összességében bejön az ömlesztett dizájntárgyaktól ugyan kissé glamúros Solinfo Café, újabban a kínálat miatt elég gyakran megfordulok itt, ha gyorsan dolgoznék egy-két órát, és továbbmennék. Az árak teljesen rendben vannak, egy kakaó 390 forint, a bundás kenyér és az omlett 490, a gyümölcs alapú italok 790 forintért, fél liter szálas tea 490 forint, espresso 360. Ebédet ne kérjetek, azt nem érdemes.
Solinfo Cafe
Cím: 1077 Budapest, Wesselényi u. 6.
Nyitva: H-V 08:00 - 20:00
Ági, köszi hogy megmutattad a törzshelyed