Az utcai pizzaszeletelés műfaja nagyon mélyről indult Budapesten. A kétszáz forintos, íztelen, vastag szénhidrátbombával kezdődött, ami most is sok helyen kapható. Két éve azonban a műfaj hatalmas lökést kapott a La pizza di mamma sofia nevű hellyel, ami aztán elkezdett terjeszkedni, láncosodni, és Gianni javaslatára Pizza Me-re változtatta a nevét. És a Pizza Me-kben a mai napig egy kiszámíthatóan jó minőséget kapunk.

Tegnap viszont új szintre ért el a pizzaszelet-vásárlás. Megnyitott ugyanis a Madách térhez közeli Igen. Teljes nevén Igen Itália, ami az egyik legfejfájósabb szóvicc, amit valaha hallottam. Amikor Csabának elmondtam a nevét, tátott szájjal nézett rám fél percig, hogy biztosan jól érti-e, hogy ennek nevezi el valaki a kajás vállalkozását.

A válasz: igen! (Ez is szóvicc!)

Egyébként ha bementek az ajtón a pici kis térbe, és megismeritek az ötletgazdákat és tulajdonosokat, a budapesti éjszakai és kulturális életben mozgó Vida Verát, a Moha és Sárfány blog szerzőjét, az eleinte építésznek tanuló, később bútor- tányér- és foteldizájner Vidó Nórit, meg a többieket, akkor összeáll a kép. Nagyon laza, nagyon baráti a hangulat odabent, és valahogy a testüregi humor sem annyira üt el a repkedő kisebb-nagyobb káromkodások közepette.

A hely büszkesége, ami miatt új csúcsokat emlegetek, ez:

Egy fatüzelésű pizzakemence, ami Nápolyból, Stefano Ferrara műhelyéből érkezett, a másfél tonnás monstrumot daruval kellett a helyére emelni. Itt sütik egy perc alatt készre a pizzákat, ami azt jelenti, hogy az sem vár sokat, aki egy teljes pizzát vinne haza dobozban: az egész művelet néhány perc alatt megvan.

A pizzák vékonytésztásak, a szélein enyhén és kellemesen ropogva, és finom olívaolajban tocsognak. Nem tudom, hogy ez a hedonista megközelítés mennyire marad meg a későbbiekben, de nagyon remélem, hogy nem változik, mert 

ettől lesz nagyon finom a pizza.

Pontosabban ettől is. A pizzatészta is nagyon jól sikerült, a feltétek pedig épp olyan mennyiségben és minőségben vannak jelen, hogy élmény legyen enni. 

Fontos még megemlíteni a feltéteket, amikről így írnak a tulajdonosok:

Hawaii, songoku meg magyaros helyett inkább krumplis-rozmaringos, szarvasgombás, sütőtökös, cukkinis és hasonló itthon még aliennek számító fajták lesznek. 

Én kipróbáltam az észak-olaszt és a szarvasgombásat, utóbbival kapcsolatban instant függőségem alakult ki. A mérettel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy ha tényleg éhesen érkezünk, két-három szelet lecsúszik simán, és darabjáért kábé 400 forintot kérnek.

A hely tulajdonosai azonban leszögezik, hogy nem fancy étkezdét nyitottak, hanem egy olyan kajáldát, ahol jól lehet lakni mondjuk egy ezresből, olyan cuccot rágva, amiért egyébként "kénytelenek lennénk a csizma csücskéig utazni".

Igen Itália
Cím: 1075 Budapest, Madách Imre út 5.
Nyitva: V-Cs 11:00 - 00:00, P-Szo 11:00 - 02:00

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk ,a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk.