Szent István mellett augusztus 20-án az Új Kenyeret is ünnepeljük. Ennek apropóján pékműhelyes Józsi versenyt szervezett, amivel végre úgy tiszteltük meg a kenyeret, ahogy illik. Nem óriáskenyeret sütöttünk, nem szalagokat aggattunk randa veknikre, hogy átvágja az államtitkárúr, hanem megkértünk mindenkit:
süssetek olyan kenyeret, amire igazán büszkék vagytok.
A versenyen profi pékségek és otthonsütők egyaránt indulhattak. Az esemény ötletéről és a verseny szabályairól itt írtam bővebben. Most inkább képekkel mutatom be, milyen volt a tegnapi nap.
A Margitutcakilenc remek helyszín volt. Szellős, sokan elfértek, és az egésznek van egy falusi vásár hangulata.
A szervező osztotta a croissant-jait. Az egész rendezvényre jellemző, hogy senki sem kér pénzt semmiért: nincs nevezési díj, a helyszín, a zenészek, a műsorvezető Tilla, a kávékat kínáló Casino Mocca és a borokat ingyen öntögető Bortársaság is ingyen vállalta be a részvételt.
A szitár hangja különös atmoszférát teremtett, a hiányos vakolat vizuálisan volt kielégítő.
Olyan kaját főztek a Margitutcakilencesek, hogy leestünk a székről. Hagymás velőben főtt belsőségek és hasonlók. Fantasztikus volt a harmadik kiló kenyér elfogyasztása után.
Paraszti idill Budán.
A zsűri nagyon komolyra sikerült. Voltak itt hivatásosok, úgy mint a rögtön zsűrielnökké választott Molnár B. Tamás vagy a Bocuse d’Or Akadémiáról Vomberg Frigyes, még hivatásosabb séfek; Varju Viktor “Vili”, Sárközi Ákos és Huszár Krisztián, ott volt Kurunczi Anikó a Bortársaságtól és persze a bloggerek: Libor Mária a Limara Pékségétől, Jókuti András a Világevőtől, Bíró Csaba a Boldog Brióstól és az Egy nap a városban képviseletében ott ültem én is.
És szagoltunk, és téptük, és tapogattunk. Pontoztuk a kinézetet, a héjat, a bélzetet, az illatot és az ízt. A verseny menetét menet közben megváltoztattuk, jövőre már simábban megy majd minden. Ja, és a zsűri - a mennyiség miatt - csak a profikat pontozza majd, az amatőr indulókat a pékségek fogják díjazni.
A közönség is kóstolhatott, miután a zsűri végzett.
Józsival interjút készíteni könnyű feladat. Nem kell sokáig várni olyan kijelentésre, ami akár a cikk címében is elfér.
A legjobb fehér-félbarna kenyér kategória amatőr győztesei. Bátorítottuk őket, hogy nyissanak pékséget, mert három szuper lelőhellyel gazdagodna Budapest. Ők pedig tutira jól megélnének ebből: a város felszívja a jó kenyeret, azonnal.
Ennyi izgalmas kenyeret egy rakáson én még nem láttam, mint tegnap a Kenyér lelke versenyen. Fantasztikus volt látni, kóstolni, hogy végre nem egy élelmiszeripari tömegterméket kell tapogatnunk, aminek a silányságát silányságpótló porokkal próbálják meg kiiktatni, sikertelenül. Ezeket a kenyereket úgy készítették, ahogy minden kenyeret kellene: odafigyeléssel, gondossággal, vagy ahogy Józsi mondja mindig: szeretettel.
Az összes képet megtaláljátok a galériában:
A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.