A hétfői madridi városnézésünk után lássunk rögtön egy budapesti ebédet attól a séftől, aki nemrég a Vodafone nyerteseként velünk tartott feleségével a spanyol fővárosba.
Tényleg!
Ugyanis az utazás során kiderült, hogy utastársunk, Jani a Castro Bistro séfje, amitől úgy elsőre nem nagyon jöttünk lázba, hiszen a Castro a fejünkben az esti laza sörözés és a délelőtti kávézás helyszíne, kilátással a Madách térre, kaját magunktól legfeljebb akkor kérnénk itt, ha nagyon éhesek vagyunk, és nincs erőnk tovább sétálni.
Aztán Jani Madridban elkezdte sorolni a heti menüt, és elkezdtünk kissé kikerekedett szemeket mereszteni egymásra Csabával. Ilyeneket hallottunk.
- Gyömbéres, habart sóska jalapenós búzakásával
- Szarvasbikapörkölt tőzegáfonyával borókásan főzve ruccolás burgonyaropogóssal
- Kurkumás zöldspárgafelfújt parajos barnarizstekerccsel meleg ananászos fehértea mártással
- Jércemellszalagok kesudiós-tökmagos kenyérmorzsában sütve görög parasztsalátával ropogós héjas újburgonyachipssszel
- Tonhalfilé aszaltparadicsommal-balkánsajttal göngyölve caprijusben párolva koranyári kevert salátával pisztáciás basmati rizshalommal
Értitek, ezek a déli ebédmenük főételei, három fogás 1200 forintos kategóriában. Röpködtek a különféle nemzetek, földrészek fogásai, mindezt olyan étvágygerjesztő és konyhai fantáziát feltételező kifejezésekkel, hogy rögtön éhesek lettünk, és csak egy tapasbárban nyugodtunk meg végül.
További enyhe kétkedéssel ültem be az utazásunk utáni héten a Castróba - Janinak nem szóltam - és kértem egy ebédet. Ez volt a kínálat:
- Erdeigombacappuccino tökmagos haséval
- Csirkecombfilé törökolivával-vöröslencsével együtt pirítva, lestyános túrógombóccal színes borsos brie-szósszal
- Epres crepe mangóshodóval
Ezeket hozták ki:
A hangzatos és nevek mögött azért ismerős ízekre és állagokra lelünk, a cappuccino jelen esetben a levesre mutat, a haséra nyugodtan ráfoghattuk volna, hogy egy - egyébként jóféle - rongyoskifli sarka, és a crepe sem különbözött nagyon a magyar palacsintától, ahogy egyébként sem nagyon különbözik (kicsit persze igen). Viszont itt nagyságrendekkel jobb volt, mint amit Montmartre-on árulnak az utcán 2-3 euróért.
Szóval a leves hibátlan, Jani pontosan tudta, hogy a krémnek kell egy kis ropogós tökmag, de még itt sem állt meg, és megfejelte az egészet egy jó minőségű tésztadarabkával. A főételnél külön öröm, hogy a nagy sajnálatomra elhanyagolt műfajt, a csirkecombfilét felélesztette, és nagyon ötletesen tálalta. Kis koszorút formáztak a konyhán a combdarabokból, a gombóc és a beletöltött vöröslencse is kitűnő kísérő volt. A palacsinta pedig méltó lezárása volt az egésznek.
Szóval a fejemben található ebédmenü-térképen a Castro ezzel a menüvel nemhogy egy pislákoló fény, de egy kisebb világítótorony lett. Itt most nem arról beszélünk, hogy Jani lenyomja a legjobb éttermeket, de az is biztos, hogy ilyen áron, ennyire kellemes környezetben ilyen ötletes fogásokat nem nagyon kapunk máshol.
Castro Bistro
Cím: 1075 Budapest Madách Imre tér 3.
Nyitva: H-CS 11:00 - 00:00, P-SZ 11:00 - 01:00, V 11:00 - 00:00
Aki megnézné a séfet városnézés közben is, megteheti itt: