A Gellért-térnél, a rakpart töltésoldalában különös alakzatokra lehetünk figyelmesek:
Ahogy ránézünk, máris tudjuk, mik ezek: ülőalkalmatosságok. Betonból. Borzasztó egyszerű és még annál is borzasztóbban praktikus megoldások arra, hogy kiülhessünk a Duna-partra. Mert a helyzet az, hogy Budapesten még mindig fájdalmasan kevés helyen tehetjük ezt meg, a Margit-sziget, a Kopaszi-gát, a Lánchíd budai hídfője vagy a Fellini után pedig itt van a legújabb lehetőség. Nem került pénzbe, nem adták át szalagátvágással, csak úgy ott lett.
Az alkotás az idén ötödször megrendezett BETON kurzus részeként valósult meg. Olyan alkotások mellett, mint az akadálymentesített Braille-graffiti látássérülteknek vagy az újragondolt Demszky-karók, ezek a betonsámlik segítettek megismerkedni 60 egyetemistának a beton kreatív felhasználási módjaival. Építészek, mérnökök, forma- és bútortervezők, valamint képzőművész hallgatók álltak össze, hogy az S’39 Hibrid Design Manufaktúra tervezőinek segítségével megvalósítsanak olyan projekteket, amik jót tesznek a városnak, és egy kicsit más perspektívából láttatják a megszokott felületeket.
A képeken látható ülőkék Varga Dávid építész szakmai mentorálásával készültek, ő az elmúlt években több folyóparti közösségi tér kialakításában vett részt a VaLyo Csoporttal. A projekt neve "Ficcenés" és a helyszínválasztás sem véletlen: Gellért fürdő Dunába ömlő csatornája mellett egy kicsit el lehet vonulni, ennek ellenére kihasználatlan terület, és nem kimondottan kényelmes találkahely. Most már egy fokkal jobb.
És hogy hol készülnek ezek? Tavaly készítettem pár képet a főhadiszálláson:
Kicsit szomorú vagyok, hogy a 2011-ben óriási port kavart, nagyjából teljes Budapest támogatását élvező rakpart-beépítési terv helyett ilyenekkel kell beérnünk, de azért örülök, hogy lelkes civilek kevés pénzből azért ráveszik a várost, hogy időnként észrevegye a folyót, ami keresztülszel minket.