Amikor a Karcsikám-sorozat elindult, pont az olyan helyek megtalálása volt a cél, mint a Rosenstein. Mára már intézménnyé vált éttermek, amik átvészelték a gasztroforradalmat, és noha a konyhájuk hagyományos értékeket képvisel, mégis tele vannak vendégekkel. Ezeket a helyeket vettük célba, és továbbra is arra a kérdésre keressük a választ, hogy miként lehetnek tele? Mit szeretnek azok, akik ide járnak?
A helyzet az, hogy még soha nem voltam ilyen távol a megoldástól, mint a Rosenstein esetében.
Mert tényleg, Karcsikám-faktorokban elég erős a hely, de egyikben sem kiemelkedő. Vegyük csak sorra.
Adott egy ilyen név, mint Rosenstein. Rosenstein Tibor.
A 80-as években az Akácfa utcai Kispipa vendéglő kialakításában vett részt, innen 10 év után megalapította saját éttermét. Egy olyan figura, aki ha megjelenik az éttermében, mindenki rá néz. Véletlenül sem tévesztenéd össze a pincérekkel, a tartása, az arckifejezése, a közvetlensége mind ordít: én vagyok a tulajdonos, remélem mindennel elégedett voltál.
Adott a Rosenstein étterem is, ami nem egyből lett egy nagy és sikeres vállalkozás. Tégláról téglára, fokozatosan növekedtek, ami szimpatikus mindenki szemében. Először egy kifőzde, aztán megvettek egy földszinti lakást, és néhány asztallal megnyitottak. Aztán még egy lakás, és még egy. Ma a Rosenstein lebontott falak és szobányi termek labirintusa, és jól áll neki. Nem beszélve arról, hogy ez a lassú gyarapodás mennyire emberi léptékűvé teszi a helyet.
Adott egy filozófia: "az étterem nemcsak lakomahely, hanem a lélek és a szellem feltöltődési helye is egyben. Ezért egy vendéglátóhelynek a békesség szigetének is kell lennie." - mondja Rosenstein Tibor. Ez pedig megvalósul itt, ez elvitathatatlan, a régi polgári étterem hangulat, a pincérek és a közönség ünnepélyes lazasága tipikus törzshelyet varázsol az étteremből. És ezzel meg is lehetne a válasz a miértre. Egyszerűen ahová jó elmenni a családdal, oda sokszor járnak az emberek.
De valahogy úgy érzem, hogy ez kevés. Ez önmagában nem lehet a megoldás.
Mert a konyha ugyan jobb, mint az átlagos, de olyan nagyon sokkal azért nem. Az étlap annyira változatos, amennyire egy ilyen - optimális - méretű menü esetében ez fizikailag lehetséges. A szárnyasok sült libacombbal indítanak, de gyorsan átcsapnak a libamájszeletek különféle elkészítési módjaiba. Van borjúbécsi, de ugyanilyen természetességgel van odavetve az őzszelet, vadnyúlcomb vagy szarvasfilé is. A 2000-3000 forintos tételektől egészen a 12.500-as angol bélszínig tart az árban is csapongó étlap, amin itt-ott szalontüdőt, kakastöke pörköltet vagy borjúlábat is találunk.
Kulináris kakofónia.
Kóstoltuk a lecsót. Tökéletesen hozza az egyszerű, otthoni ízeket, ha valaki ezeket keresi egy étteremben, ebben az ételben tuti megtalálja.
De ez igaz a többi fogásra is. A borjúbécsire, aminek a panírja jó, a hozzá adott öt darab kis burgonyakísérő jó, a citrom jó, a petrezselyem jó. Mi mást lehetne tenni ebben a műfajban, teszi fel a kérdést a séf, és igaza is van.
A sült libacomb párolt káposztával szintén egy klasszikus, a madár kicsit száraz lett, és nem ugrottam ki a bőrömből az ízkavalkádra, amit okozott a számban.
A pontyhalászlé friss halból készült, a leve pont annyira sűrű, hogy már épp ne legyen híg, de bőségesen ellátták a tányért filével. Egy kissé íztelen filével, de azért tele van.
Vega szekciónak a szokásos lehetőség: rántott camembert salátával.Az adag itt sem volt óriási, a hölgy éhesen maradt.
Desszertre lehetett kérni madártejet - pont mint ahogy édesanyánk készíti -, valamint Rosenstein pálcikás jégkrémet. Ez így fest:
Belül izmos mangós jégrém, kívül elég jó csokoládé. páncélja elég vastag, ezáltal sajnos a csoki a hideg miatt rágósabb masszává áll össze a szájban. De a házi jégrémeknél ez mindig elő szokott fordulni otthon. Ez meg ugye már annyira otthon van, hogy jobban nem is lehetne. Egyébként nagyon szép a tálalás, remek ízek, és az 1800 forintos ár mutatja, hogy mennyit dolgoztak rajta. Meg kell fizetni a vért-verejtéket.
A vacsora minden egyes alkatrésze boldogan rántotta magára az átlagos jelzőt. A konyhán becsülettel dolgoztak, kimaxolva a házias ízek fogalmát, sem túl keveset, sem túl sokat nem költve az alapanyagokra. Mégis, tapasztalatom szerint a Karcsikám-helyek között ez az eredmény már kiemelkedő, hiszen ennél kisebb ügyességgel és kedvvel szoktak Budapesten a műfajban alkotni.
A háznak nincs saját söre, bora, ház boraként Kovács Nimród palackjait kínálják. Az italok egyébként nem olcsóak, a sörök már 0,33-as kivitelben is bőven elhagyják az 500 forintos szintet. Van viszont Rosenstein szilvapálinka, 900 forintos áron: a "pult alól előkapott házipálesz" hangulata tehát megvan, még ha itt tökéletesen NAV-kompatibilisen, a menün is szerepeltetik ezt a lehetőséget.
Természetesen van élőzene, ottjártunkkor egy tangoharmonikás járt fel-alá. Egy ilyen zenész megjelenése tapasztalataim szerint kiélezi az emberek fülét: az egyre hangosodó zene hallatán meredten partnerükre vagy a tányérjukra néznek, nehogy egy figyelő tekintettől a zenész felbátorodjon, és elkezdje elhúzni a nótájukat, megakadályozni a további kedélyes magánbeszélgetéseket.
A pincérek kifogástalanul látják el a munkájukat. Egy cérna nem lóg ki a ruhájuk varrásából, a stílusuk tökéletesen passzol az étterem filozófiájához.
A Rosenstein töretlen sikerét mindenesetre nagyon nehéz megmagyarázni. A konyha az átlagosnál valamivel jobb, az adagok átlagosak vagy az alattiak. Az árak az átlagostól egészen az alsó csúcskategóriáig érnek. Mindenesetre az étterem a Karcsikám-sorozat gyöngyszeme: a régi, polgári hangulat, az eseményszámba menő étterembejárás, a törzshely-érzés mind olyan értékek, amik sokakat vonzanak. Olyanokat, akiket a laza bisztrósodás, kísérleti konyha vagy az ismeretlen vidékek gasztronómiájának felfedezése nem annyira vonz. Inkább ünnepként elmennek a Rosensteinbe, ahol segítenek megélni ezt az ünnepet, és a végén sem a környezet, sem a számla végösszege nem okoz disszonanciát.
Rosenstein
Cím: 1087 Budapest, Mosonyi utca 3.
Nyitva: hétfő - szombat: 12:00 - 23:00
Megszokott ízek 5/5
Minőség 3/5
Ár 2/5
Adag 4/5
Úri pincérek 5/5
Otthonosság 5/5
Extrák, specialitások, hungarikum! 3/5
Ház bora, söre, pálinkája 3/5
A sorozat alapötletét itt olvashatjátok.
A pontozási rendszerről itt írtam bővebben.