Hónapok óta minden alkalommal, amikor elsétálok az Andrássyn a Miniversum előtt, lefotózom a bejáratot: a hét elején a fényképeket átnézve állítom össze a programomat, a tesztelendők listáját. De hiába készült a hétköznaponként egyébként sokszor üres Miniversumról sok fotó, csak múlt hétvégén néztük meg Annával, a hároméves lányommal, és akkor szembesültünk azzal is, hogy rajtunk kívül valószínűleg már mindenki volt itt: akkora tömeg van szombaton, hogy nehéz beférni, top látványosság a Miniversum, aminek nem kell a plusz promó, most mégis kap egyet.

Röviden: odabent egy terepasztalt találsz, vagyis nagyon sokat, maketteket, magyar, osztrák és német településeket kicsiben, ismerős épületeket, ezek közt 1,2 kilométernyi pályán közlekedő vonatokat és őrületes mennyiségű geget.

És hogy ez milyen jó!

Amikor belépsz, még csak az ismerős helyszíneknek örülsz meg, a Hősök terének, a Nyugati pályaudvarnak, ami az egész komplexum legnagyobb épülete, meg annak, hogy végre pont ugyanannyira köt le téged valami, mint a gyereked. Harminc év különbséggel is hasonló móka várni a vonatot, megismerni a településeket, vagy belesni egy bánya apró kis járatába.

Aztán jön az első löket, amikor rájössz, hogy ez a hely sokkal nagyobb, mint elsőre gondoltad. Aztán jön az, hogy elkezded nyomkodni a pálya szélére kirakott gombokat és keresed a hatást, ami szintén remek játék: van, hogy egy vonatot indítasz el, máskor tüzet oltasz Győr belvárosában, van, hogy az árnyékszéket nyitogatod, máskor a domb oldalában dolgozó kombájnt kezeled.

És miközben keresed a gombnyomás hatását, felfedezed, hogy micsoda szeretettel, aprólékos odafigyeléssel alakították ki ezt a világot: gyönyörű Magyarország a Miniversumban, de felismerhető és valóságos is, mert olyan mennyiségű kidolgozott apró részlettel találkozol, kezdve az itt-ott betört betonkerítéstől a kempingben sátrazó trabantosokig, hogy rájössz, akik ezt építették, azok nem munkát végeztek, azok imádják a terepasztalt.

És töprengés közben hirtelen észreveszed a gegeket. A tüntetőket az utcán:

A Pannonhalma előtti rétre leszálló űrhajót:

Az emberevő T-Rexet Sopron egyik belső udvarában:

És innentől kezdve már nemcsak egy kellemes gyönyörködés a program, hanem gegkeresés, gombnyomogatás, hihetetlenül szórakoztató az egész. Aztán a terem végére érve megállapítod, hogy az életkortól függően 1300-1900 forintos jegy az utolsó fillérig megérte az árát, mert ebbe a helybe annyi munkát fektettek, annyi örömöt okoz, olyan hosszan köt le, hogy nincs is több kérdés, akkor veszed észre, hogy még csak a Miniversum felénél vagy, mert van még jó három terem hátra Ausztriával, Németországgal, plusz egy játszóház tényleg színvonalas játékokkal és könyvekkel (olyan jó a válogatás, hogy kaptam is néhány tippet otthoni beszerzésre), plusz egy büfével, ahol teljesen normálisak az árak: hot-dog 350, palacsinta 250, mozzarellás-paradicsomos-rukkolás, sonkás-sajtos, kolbászos-sajtos melegszendvics 350, szóval ha egyszer beszabadulsz egy gyerekkel, úgy tudsz eltölteni bent 3-4 órát, hogy végig jól szórakozol, és még az ételre sem fizeted ki a gatyád.

Nagyon ajánlott program a Miniversum, a szerethetősége ugyanis abban van, hogy egyáltalán nem üzleti vállalkozásnak tűnik, hanem szerelemprojektnek, és ez mindenben visszaköszön: az elfogadható árakban, az alaposságban, abban, hogy mindenre jó ránézni és leginkább a mindent átható játékosságban. Három év fölött már biztosan nagyon élvezhető és legalább 33 éves korig az is marad.

Miniversum
Andrássy út 12.
V-Cs: 9-19
P-Sz: 9-21
2-14 éves korig: 1300 Ft
14 éves kor felett: 1900 forint
Két felnőtt, három 14 év alatti gyerek: 4900 Ft