A Könyves blogon olvastam erről a helyről (kösz, Kriszta), úgyhogy megvártuk a megfelelő alkalmat és lecsaptunk rá. Érted: könyvek mindenhol, plusz a heti ebédmenü, amit valamelyik híres regény ihletett. Múlt héten az Indul a bakterházat lehetett megenni, most a Szürke ötven árnyalata volt a soron, nyilván egy rakás afrodiziákummal.

Úgymint:

- kaviár
- pezsgő
- garnéla
- vágykeltő tea

És a társaság. A hely hangulata szenzációs, bár a hangsúlyok kicsit talán máshol vannak, mint a Könyves blog alapján gondoltam volna: a cikk olvasása közben azt hittem, hogy ez egy olvasószoba, ahol enni is lehet, de kiderült, hogy ez egy étterem, ahol sok a könyv. Persze bármelyiket leemelheted a polcról és elkezdheted olvasni, bár a hátsó fal legnagyobb részét olyan kötelezők teszik ki, mint a Kőszívű ember fiai, amit 1921 óta nem fogott a kezébe senki önszántából, meg ott van a teljes Tarzan sorozat, a Panoráma harmincéves útikönyvei (ha érdekel, milyen lehetett Párizs a hetvenes években, nyomás), de akadnak igazán jó regények is, például kutatsz kicsit, és előbukkan a Szerelem kolera idején, életre szóló üzenetekkel.

Na de: ha nem olvasószobaként, hanem étteremként kezeljük a helyet, akkor nyilván magasabbak is az elvárások az ételekkel szemben, úgyhogy két fokkal szigorúbban néztem a kaviárkrémre, amin még a fogás mellé adott pezsgő sem tudott sokat enyhíteni. De feleslegesen keménykedtem, mert az előételbe nem lehetett belekötni. Egyedül talán a paradicsom a tányér szélén volt csárdásan felesleges, de a krém hibátlanra sikerült, ritkán találkozol ilyen izgalmas starttal.

A fokhagymás-tejszínes-garnélás szürke tészta vizuálisan elég punk, illetve némi képzelőerővel simán bemagyarázhatod magadnak, hogy földigilisztákat eszel, ha boldoggá tesz az ilyesmi:

A fogás egyébként valamivel izgalmasabban néz ki, mint amilyen az íze. Nem mintha rossz lenne, sőt, jók az arányok, nem nyom agyon mindent a fokhagyma, a tészta főzési idejét ügyesen eltalálták, de ha nem vagy tökéletesen tehetségtelen és otthon nekiállsz az étel nevében szereplő alapanyagokból főzni valamit, szinte biztos, hogy nagyon hasonló végeredményt kapsz majd, mint a Könyvbárban. Nem rossz ez, sőt, jó, csak a fenti alapanyagokból kihozni a fenti végeredményt, nem olyan nagy kunszt.

Ja, és erre a tányérra már paprika is került a paradicsom mellé, amit tényleg csak azzal tudok magyarázni, hogy valaki a konyhában egy vidéki csárdában nőtt fel a nyolcvanas években.

Na de: a hely dizájnja sokkal érdekesebb, mint az utóbbi időkben nyílt éttermek többségéé, a könyvvonalra érdemes lenne minél alaposabban ráfeküdni, felolvasóestekkel egybekötött hangulatos vacsorák helyszíne lehetne a Könyvbár, olyan decens események csomópontja, amik túlmutatnak az étterem konyháján. Nem mintha utóbbival bármi baj lenne, mert a nagyon kedves és figyelmes kiszolgálással együtt egyértelműen bent tartják a fogások az embert, csak egyelőre még inkább az alapkoncepció az, ami behúzhat minket, éppen ezért érdemes lenne azt minél alaposabban kiaknázni.

Könyvbár & Restaurant
Dob utca 45.
06209227027
H-Sz: 11-01
V: 11-03

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!