Szombaton rendezi meg a Dreher sörgyár először a Dreherfeszt nevű sörfesztivált, hol máshol, mint a budapesti, Jászberényi úti gyárának hatalmas udvarán, ahol folyamatos malátaillat terjeng a levegőben, és minden percben érezni az idén épp 160 éves múltat. Ennek örömére minket is végigkalauzoltak a gyáron, így a 32 kilométer hosszú barlangrendszerben én is megértettem, hogy a “nagyüzemi” is tartogathat annyi izgalmat, mint a “kézműves”.
A Dreher sörgyár Budapest egyik fontos látványossága, rendszeresen fogadnak turistacsoportokat, akik kisvasúttal járják körbe a területet, és benéznek mindenhová. De ez mégsem egy múzeum, hanem a mai napig működő, hatalmas gyártelep: a Dreher, az Arany Ászok, a Kőbányai, a HB a Kanizsai meg még egy csomó kisebb márkanév alatt készülnek itt sörök (a Kozelt például licenc alapján szintén itt készítik).
Hatalmas a terület: 500-szor 900 méteres telek már a belépéskor lenyűgöz, a hordófejtő gépgyár, a Hetes telep (a csomagolástechnológiai részleg itteni neve), a főzőház, a fermentációs tankok, hatalmas silók vesznek minket körbe, és akkor még nem is láttuk a teljes képet.
Az elsőre látható falak mögött ugyanis fantasztikus, de teljesen elhagyatott épület, a volt Királyi Serfőzde árparaktára is felfedezhető, az udvarra kipakolt rekeszek pedig akkora területen állnak, hogy egy kisebb repülőgép kifutópályájára bőven elég lenne a placc.
A falakon belül pedig még ezeknél is izgalmasabb dolgokat mutattak, itt például 300 ezer literes sörös medencék láthatóak egy hatalmas teremben, bennük a hűtésre szolgáló csövek. A nyitott rendszer helyett persze mára már inkább zárt tartályokban készítik a söröket, ezt csak akkor vetik be, ha a zárt rendszer nem bírja már kinyomni magából a kellő mennyiséget. Melegebb augusztusokban például.
Itt pedig az 1995-2002 között felújított főzőház, számítógépes vezérléssel, a modern és a hagyományos keveredik a szemünk előtt a hatalmas rézüstök, az ide-oda rohangáló sörgyári dolgozók, valamint a középen elhelyezett terminál, és az előtte ücsörgő sörrendszergazda együttes látványával.
Kísérőnk pedig bombáz minket a számokkal, információkkal. A gyár egy óra alatt 57 ezer üveget, 300 darab 50 literes hordót, 15 ezer kétliteres műanyag flakont és 45 ezer dobozt tud kinyomni magából, ez összesen, ha jól számolom, 124.500 liter sör óránként, full kapacitáson. De olyan érdekességeket is hallunk, mint hogy a magyarországi sörfőzés első írott emlékét Gyöngy asszony végakarata tartalmazza 1152-ből, amely arról rendelkezik, hogy halála után „serestor tartassék”. A XIV. századig a sörfőzés egyébként a nők dolga volt, a jó sör minősítette a ház asszonyát.
A sört az épületek közötti pincékben, csöveken keresztül szivattyúzzák, a telepen végig láthatóan hatalmas szellőzők, amik az összesen 32 kilométernyi barlangrendszert ellátják friss levegővel. Kőbánya szőlőhegy volt, bányászott mészkőpincékkel, és akkor jött jól igazán először, amikor a tatárok felégették Pestet. Egymillió köbméter követ bányásztak itt ki, hogy abból megépülhessen a Kiskörúton belüli városfal és a belvárosban egy csomó lakóház. Ahol vegyes kő-tégla falazatot látunk, az nagy valószínűséggel innen kapta a mészkövet.
A lámpánkkal bevilágítunk a járatokba, egyes helyeken a víz is áll az alacsonyabban fekvő termekben. A minket kísérő főépítész mindenhol maga elé enged minket, egyfolytában létszámot ellenőriz, egyszer ugyanis barlangászokat kísért le, akik szép lassan elszállingóztak a járatokban jobbra-balra, sé a túra végére feleannyian voltak, mint amikor lementek.
A sörgyári múzeumban a Dreher család történetét ismerhetjük meg közelebbről. Röviden: a család minden tagja nagyon ügyesen bővítette a rá bízott hagyatékot, egyenként is remekül bántak a vagyonnal, de együtt, egymás után pedig igazi sikertörténetet vittek végbe. Franz Anton Dreher 1796-ben megvásárolta a Klein-Schwechati Városi Serházat, fia, I. Dreher Antal a mesterséget már mesterektől tanulta, és kifejlesztette az első lagersört. A komoly konkurencia ellenére tartotta magát, vásárolgatott sörgyárakat, de ezt igazán az ő fia, Ifjabb Dreher Antal járatta csúcsra. Az ország legnagyobb sörgyárává vált a Dreher. Fia, Dreher Jenő sorra részesedést vásárolt a versenytársaknál, 1933-ban létrejött a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt., ami mintegy 70 százalékban uralta a piacot. 1992-ben a Kőbányai Sörgyár részvénytársasággá alakult, 1993-ban a South African Breweries tagja lett. Az SAB egyesítette a Kőbányai és a Kanizsai Sörgyárat, ezzel létrejött a mai Dreher Sörgyárak Zrt.
Szombaton délután kettőtől pedig Dreherfeszt lesz a gyár területén, olyan söröket kóstolhatunk, amiket máskor nem. Lesz szűretlen Dreher, nitrogénes Dreher Bak, vagy a hidegkomlós sör, ami már a kézműves sörök összetettebb ízvilágát idézi meg. A sörgyári munkások saját kedvencét, a Rigót egyébként otthon is ki lehet keverni: egyharmad Bak, kétharmad Classic keverésével állítható elő, a műszak után a kollégák korlátlan mennyiségben csapolhatnak maguknak a dolgozói kantinban. Be lehet járni a hatalmas telket, vezetett túrákon is részt lehet venni délután fél ötig (ezek rövidített túrák, és csak a főzőházat érintik), 16:30-tól pedig színpadon játszanak a zenekarok, többek között a Carbonfools vagy az Intim Torna Illegál. A belépő 1000 forint.
A Dreher az Egy nap a városban hirdetője.