Váratlanul a nyakunkba szakadt egy rakás kiállítás: ott van a dada a Nemzeti Galériában, Toulouse-Lautrec a Szépművészetiben és már Szentendrére sem mehetsz el anélkül, hogy bele ne futnál egy Czóbelbe. Oké, ebből a szempontból Szentedre mindig is problémás hely volt, augusztus 25-ig viszont egy olyan alapos életmű-gyűjteményt tudsz megnézni, mint soha korábban.

És érdemes. Mert talán nem is tudtad, hogy szereted Czóbelt, de szereted. Hidd el. Bejön a huszadik század első felének festészete? Kedveled az impresszionistákat, a nagybányaiak plein air képeit, az expresszionistákat, rajongsz a vadakért, vagy csak az egyedi, semmivel össze nem téveszthető stílus tud izgalomba hozni? Bingó, Czóbel hosszú alkotópályája során szinte minden irányzatot kipróbált, talán csak képregényt nem rajzolt, meg bűnügyi fantomképet. és mindezt olyan lendülettel, fantáziával tette, ami ritkán volt jellemző az itthoni festőkre.

Nem csoda, Czóbel élete jelentős részét Párizsban töltötte, ahol olyan festőkkel haverkodott, mint Matisse meg Modigliani, első kézből találkozott a nagy nemzetközi újításokkal, sőt, alakította azokat, majd hazatérve bemutatta a magyar festőközösségnek is: igazi nagyköveti munkát végzett, még ha egy-egy hosszabb párizsi kaland után kerek szemmel néztek is rá a hazaiak, hogy mi ez a baromság már megint, amit a Czóben megpróbál hazacsempészni. Hát például az expresszionizmus.

Czóbel képeit olyan jó nézni, hogy a szentendrei kiállítás nekem simán volt olyan szórakoztató, mint amit tavaly láttam Bécsben, pedig oda az összes fauve-ot elcipelték Matisse-tól Rouault-ig, de ahogy a cikk elején is írtam már, itt az se baj, ha ezt a korszakot pont unod, mert van még egy rakás másik is. És mindezt elegánsan, átláthatóan, szellősen, szép térbe rendezve mutatják be Szentendrén, szóval már csak ezért is megéri ellátogatni a településre, ha az amúgy hangulatos belvárosi utcák és vásárok miatt nem tennéd:

Szóval, Czóbel-kiállítás Szentendrén, egészen pontosan itt, augusztus 25-ig.