Épp fagyasztott sült krumplit és egy elég íztelen rántott húst tömtem a számba Frankfurt harmadik legjobb éttermében, amikor elkezdtem komolyan kétségbe vonni a Tripadvisor toplistáját. Pedig az elképzelés hibátlan: mindenki pontozza a helyeket, majd a közönség eldönti, hogy melyik a jó, és melyik szörnyű. Így legalább nem kell bizonytalan toplistákba és a hülye szakértők véleményébe kapaszkodni. Rágtam a jó szándékú, de alapvetően semmilyen vacsorát a sok amerikai turista közt (ugyanazt a listát nézzük) és elhatároztam, hogy hazaérkezés után kipróbálom Budapest legjobb éttermét.
Íme:
A hely az Izabella utca 36-ban van (köszönjük Editkének is a tippet), kicsit kiesik, de valahogy csak idetalált az ezer értékeléshez elég külföldi, és ha már eljutottak idáig, maradtak is: kedd délben főleg ázsiai és amerikai turisták ültek a hangulatos, barátságos belső térben, ahol ceruzák vannak az asztalon, hogy kedvedre rajzolgathass, amíg vársz, és ahol szenzációsan jó fej a személyzet. Tényleg, mielőtt belemerülnénk, gyorsan vegyük át: ilyen kedvesen érdeklődő, folyton felbukkanó és tisztes távolból figyelő felszolgálókkal ritkán találkoztam. Tovább javított a hangulaton a köszöntőként kihozott bodzás pezsgő, aztán hogy jött üdvözlőfalat is, vaj és friss kenyér:
A varázslat a kóstolóig tartott, ugyanis sem a vaj, sem a kenyér nem volt különösebben izgalmas. Sebaj. Ingyen vót.
Aztán jó tempóban megjött az első fogás, és tovább feszengtem: ez a szarvasgombás leves volt a legsótlanabb étel, amit életembe ettem, és a halmazba néhány desszertet is nyugodtan értsetek bele. Ezen a problémán még könnyen lehetett segíteni, de sózás után sem volt forradalmi, vagy lehengerlő a leves, viszont tisztességes darab volt és ezzel a Zeller máris nyerésre állt a frankfurti étteremmel szemben: felvillant némi eredetiség a fogásban. De ennyi.
A leves után jött egy hosszabb szünet, biztos azért, hogy én is elkezdjek rajzolgatni az elém rakott papírlapra, de nem törtek meg, feszülten vártam, hogy sikerül-e szépíteni a helynek. És szerencsére a kolozsvári káposztás malac császárnak összejött:
Ez ugyanis tényleg egy remekül összerakott fogás, 2200-ért meg különösen. Mondjuk a császár is sótlan volt, el sem tudom képzelni, hogy ezt milyen eljárással sikerült elérni, biztos van egy sólepárló valahol hátul, és abba dobálják bele az ételeket, de ezen megint tudtam segíteni, ráadásul a karakteres káposzta ügyesen ellensúlyozta ezt a szépséghibát és összességében remekül működött a fogás: a császár alul zsíros volt és puha, felül ropogós, szerethető, jó darab.
Búcsúzáskor még ajándék desszertet is kaptam, ráadásul 35 00-ból megúsztam a kalandot, szóval az árazás is korrekt. Hogy ez Budapest legjobb étterme? Dehogyis. Szerintem a tulajdonosok sem törnek ilyen babérokra. De a Zellernek határozottan vannak erősségei, és ha az itt tapasztaltak alapján ítéli meg valaki a magyar konyhát, akkor nem nagyon lesz miért szégyenkeznünk.