A Budapest legszebb lépcsőházai sorozat kapcsán három éve jártam itt utoljára, a Kossuth Lajos utca 14-ben. A Wagner-ház udvara gyönyörű, lélegzetelállító, és tökéletesen halott volt. Az udvar közepén, egy meglepően odaépített fémlépcsőn pózoló két, zöldes árnyalatban játszó szobor viszont annyira feldobta az egészet, hogy a látvány bevonzotta az arra járókat. Pedig nem volt bent semmi, csak egy cipész, egy műszövő, egy táskaüzlet meg egy könyvárus.
Valamikor ez az egész udvar, pontosabban annak alsó két szintje egy üzletház része volt. A kilencvenes években még olyan menő volt állítólag, hogy kutyás őrt kellett az üzleteknek közös pénzből felbérelni karácsonykor, hogy ne rabolják ki a boltokat. Úgy hívták: Paloma üzletház.
Aztán ez az intézmény tönkrement, és a ház elnéptelenedett. Csak a lakók jártak haza a varázslatos vaslépcsőkön, aztán már ők sem, inkább a liftet vagy az oldalsó lépcsőházakat használták. Kezdtek szétrohadni ugyanis a lemezek.
Aztán tavaly nyáron Kárpáti Zsuzsanna, akkor még a KREA Kortárs Művészeti Iskola kommunikációs vezetője gondolt egyet: lehetne hasznosítani ezeket az elhagyatott bérleményeket. A Dizájn Hét alkalmával az V. kerület egyébként is átmenetileg átengedett üres területeket a dizájniskoláknak, ekkor került kapcsolatba Zsuzsi (és ötlettársa, Zanin Éva) az önkormányzatnak egy aktívabb csoportjával, akik láttak fantáziát a Kossuth Lajos utca 14. újrahasznosítására. Végül vállalták, hogy ők felújítják a rohadó lépcsőt, és rendbe rakják a mosdókat, kapcsolataikkal, tippjeikkel segítik az ügyet, cserébe a többit pedig intézze az új bérlő.
És ebben a pillanatban a Paloma újraéledt. Zsuzsi ugyanazt a nevet választotta, mint ahogyan korábban az üzletközpontot is hívták. Csak épp az elképzelés teljesen más: dizájnereknek, művészeknek adja bérbe a helyiségeket olcsón (nincs titok, mondja, egy kisebb szoba 43.000 forint rezsivel), céges rendezvényeket, bemutatókat fogad be, megpróbálja önjáróvá tenni a Palomát. Életet lehelni a félemeletbe, rávenni az embereket, turistákat, hogy bejöjjenek, vásároljanak, vagy csak nézegessék az éppen aktuális kiállítást:
Látogató egyébként már most is van, dacára annak, hogy a molinók még nincsenek kint, és a lépcsőt hegesztő munkások látványa sem épp barátságos. Egy külföldi úr például egy elsőkiállításos grafikus egyik képét vásárolta meg. De nem az ilyen véletlenül beesett megrendelők jelentik a fő forgalmat majd: mindenféle workshopokat, előadásokat szerveznek, gasztro programokat is szeretnének, hogy legyen pörgés. Itt, a Rákóczi út vonalán, ahol mostanában inkább csak az autók kerekei pörögnek.
Ők jelenleg a bérlők, akik nagyjából a jövő héttől már aktívan ott ott lesznek:
EOSine (nyitott műhely) facebook.com/eosine.bags
Pankotai (nyitott műhely) pankotai-bormuves.hu
Mimi events with love (workshopok,események) facebook.com/mimieventswithlove
Kooperoo (textil nyomatok)
Timarcs (ruha) timarcs.com
Rikov (ruha, ékszer) facebook.com/Rikovi
Ditta (ruha) facebook.com/dittafelt
Kristyle (lámpa) facebook.com/hangulatlampa
Norsy Design (újrahasznosított táskák, ékszerek) facebook.com/norsy.taskak
Fanori Ékszer (újrahasznosított ékszerek) facebook.com/FanoriEkszer
Vadjutka (ékszerek) facebook.com/vadjutka.design - május 17-től jön
Vakondgyár (retro grafika pólókon - újratöltve!) facebook.com/vakondgyar - június 15-től
Schall Eszter (grafika) facebook.com/pages/schalleszter - június 15-től
Fontos látni, hogy itt egyértelműen kisberuházásról van szó: ha nem nézzük az önkormányzat felújítását, valójában csak néhány millió forint elköltésével lehelnek ismét életet az udvarba, amit Zsuzsa a saját pénztárcájából rántott elő. Ez nagyjából a takarítást, festést, kisebb javításokat tette eddig lehetővé. Az állítólag az itteni hostelből az udvaron randalírozó vendégek károkozását például már nem tudják kijavítani - ők ugyanis ledöntötték az udvar díszeit jelentő női szobrokat, amik így több helyen is eltörtek. A hostelt láthatóan nem érdekli a dolog (nem is bizonyítható, hogy az ő vendégei voltak), a turisták hazamentek, Zsuzsáék valamennyire helyreállítják őket, amennyire szívességi munkából ez telik, de lehet, hogy a kiálló fémmerevítések mostantól részei lesznek a kőalakoknak.
Szóval kis pénz, kis renoválás, de ez is jobb, mint az eddigi, “párizsi udvaros” enyészet. Így néz ki minden alulról jövő, pályázati és hasonló pénzekkel nem gazdálkodó civil kezdeményezés, ahol a lelkesedés sokkal több, mint a tőke. Ami sok szempontból jót tesz az egésznek: szerethető lesz a dolog, és csakis attól függ a túlélése, hogy mi mennyit járunk oda. Ha sokat, lesz pénz a további felújításokra, és kinőheti magát a dolog egy Il Bacióvá (haha). Ha nem, újra az enyészetbe süllyed az egész.
De legalább van még egy dobása. Ennyit bőven megérdemel ez a ház, ami szépségével, építészeti változatosságával önmagában egy látványosság.
A soron következő események a Paloma Facebook-oldalán találhatóak.