English

Egy nap a városban

Riboud-kiállítás: időutazás az ötvenes évekbe

Magyarósi Csaba 2014 április 24.

Ismered Marc Riboud-t.

Mondom ismered:

Marc-Riboud_Vietnam_1975.jpg

Na ugye. A huszadik század egyik legjobb fotósa, akinek a neve itthon kevesebben rémlik, mint Capáé, például azért, mert kicsit sem volt magyar, de attól még tele van remek, világhírű képekkel a fickó. Főleg háborúellenes képekkel. Beutazta a világot, bensőséges érzékenységgel ragadta meg a pillanatokat és konzerválta őket olyan hitelesen, hogy még évtizedekkel később és illatosak-szagosak, témától függően. És most itthon is megnézhetsz néhányat a képeiből, a Mai Manó Házban.

DSC01558.JPG

DSC01556.JPG

A Keleti utazás című kiállítás Riboud-nak azt a három évét foglalja össze, amikor kicsit megroppanva a háborúktól és barátja, Capa halálától úgy döntött, hogy nagy utazásra indul. És tényleg nagy lett: 1955-től 1958-ig bejárta Törökországot, Afganisztánt, Pakisztánt, Indiát, Kínát és Japánt, és közben végig fotózott.

DSC01557.JPG

DSC01565.JPG

DSC01567.JPG

A képek nem bravúros beállításoktól, vagy az extrém helyszínektől érdekesek, hanem attól, ahogy képes volt megragadni egy korszak hangulatát. Emiatt lehetett olyan nagy sztár belőle az ötvenes években, de pont ez az oka annak is, hogy most még többet érnek a képei. Mert aki volt már ezekben az országokban, vagy legalább látott híradásokat róluk, nagyjából tudja, hogy mi most a térségben a helyzet, a végpont, Riboud képei ott vannak kiindulási pozíciónak, és remek móka a változást egy koordinátarendszerben elhelyezve keresni a trendeket.

Hogy miként viszonyul a mostani Afganisztán ahhoz a másikhoz, az amerikai és szovjet háborúk előttihez, a tálibok előttihez. Vagy hogy milyen volt India nem sokkal a britek kivonulása után, amikor még alig 400 millióan laktak ott, szemben a mostani 1,2 milliárddal.

Vagy hogy milyenek voltak Le Corbusier munkái frissen: ahogy Lucien Hervé, úgy Riboud is ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy lefotózza a kor sztárépítészének munkáit, Indiában, frissen felhúzva, és Riboud képen tényleg őrületesen izgalmasak ezek a házak.

A kiállítás legjobb része viszont mégis a Kína-Japán-tengely. Az ötvenes évek közepében járunk, alig tíz évnyire a második világháborútól, ami annyira megfektette a japán gazdaságot, hogy az a negyvenes évek végére az egy főre eső GDP-t tekintve elkezdett vészeden közeledni Kína felé. Néhány évvel később aztán már javában dübörgött a gazdasági csoda, így 1959-re a japán gazdaság ereje elérte az 1939-est, még tíz évvel később ennek kábé a tízszeresét és így tovább, míg Kína a nyolcvanas évekig nem mutatott életjeleket.

És ennek a gyökeresen eltérő pályának a kezdetén találjuk magunkat Riboud képein. Ott van a kommunista, szürke, önmagába roskadt, kiút nélküli Kína, a szétmálló falakkal és a kőkorszaki eszközökkel dolgozó parasztokkal (pont ilyeneket fotóztam Kínában három éve), miközben Japán hagyományait megőrizve nyitott a világra és megkezdte őrületes fejlődését, aminek a végén Japán már azt jelentette, amit ma is.

DSC01586.jpg

DSC01589.JPG

Riboud képein csodásan kirajzolódik ez a két út, és az összehasonlítást segíti, hogy az ügyesen megálmodott kiállításon még rímel is egymásra néhány kép: van például vonaton utazó nő Kínából és Japánból is, és micsoda őrületes különbség van köztük!

DSC01584.jpg

DSC01587.JPG

Ha a Nagymező utcában jártok, ugorjatok be a Mai Manó Házba, izgalmas, jó móka a Riboud-kiállítás, ami sokat mond el nemcsak az ötvenes évekről, de segít felrajzolni azt is, hogy honnan indultunk, amiből talán jobban kiderül, hogy merre tartunk.

Mai Manó Ház
Riboud-kiállítás
március 28-május 18
Hétköznap: 14-19
Hétvégén: 11-19

süti beállítások módosítása