Sorozatunkban most egy fiatal gyógyfürdőt látogatunk meg: a Dagályt 1948-ban alapították, és csak 1970 óta minősül gyógyfürdőnek.

Egy előttem fekvő 1980-as kiadású könyvben Budapest leglátogatottabb gyógyfürdőjének nevezik, ahová nemcsak nyáron, a téli hidegben is özönlenek az emberek. Itt egy kép a Fortepanról, 1969-ből, amikor ennek nyilván minden sora igaz volt:

Mivel hatalmas alapterületű a komplexum, mind  teljes ingatlan alapterületét, mind a medencék négyzetméter-adatait vizsgálva, így aztán kíváncsi voltam, mi most a helyzet.

Tömeggel már nem találkoztam. Viszont békével igen. Itt sikerült konzerválni egy kis darabot abból a világháborúk előtti, őszinte nyugalomból.

“Hová tetszik sietni? Miért nem hagyja, hogy öltözzek nyugodtan?” “Jön a fiam.” “Na és? Van kulcsa, tudja hol a hűtőszekrény, nem igaz?” Ilyen párbeszéd zajlik az öltözőknél, ami a bejárat után zsilipként zárja el az utunkat a szekrények felé. Bemész az egyik oldalon, magadra csukod a mögötted és az előtted lévő ajtókat, lehajtod a pad fedelét. Ezzel a szellemes megoldással meg is akadályoztad, hogy rád nyisson valaki. A pad kopott. Átöltözöl, kezedbe veszed a ruháidat, a táskádat, felhajtod a padot (már csak lábbal megy persze, tele a kezed), kimész a másik oldalon, a szekrényekhez. Így oldották meg, hogy ne kelljen külön öltözőkabin, meg férfi-női részleg.

Az épületen az elhanyagoltság jelei mutatkoznak több helyen, ráadásul építészetileg sem kimondottan a kedvenc korszakomban került a tervezőasztalra. A rozsdafoltokkal együtt vizsgálva öregebbnek tűnik, mint a Király. Pedig az még Buda török megszállása idején épült, ez meg abban az évben, amikor a magyar országgyűlés is elfogadta a nők egyenjogúsításáról szóló törvényt.

Érdekes átjárók és látvány fogad minket, ha sétálunk egy kört a fürdő falakkal fedett részében, meglátogatjuk mondjuk a szaunákat, a gőzfürdőt vagy a merülőkádat:

De nem is ezért járnak ide az emberek, hanem a hatalmas park és a tíz darab nagy medence miatt. Egyébként is ritka, hogy a gyógyfürdő mellé erdőt kapjunk, itt viszont tényleg nem látni el a hátsó kerítésig. Én tegnap voltam, délután, olyan meleg volt, hogy fürdőnadrágban sétáltam is egyet. Két dolgot tapasztaltam: 1. az egyik medencén épp nagyon dolgoznak, 2. a virágágyásokra sokkal több figyelmet fordítanak, mint az épületre. Kezdett összeállni a fejemben a dolgok itteni rendje, a park és a medencék mindenek feletti fontossága.

Az évnek ebben a szakaszában azért nem sok mindent látni a parkban. Csak az épület mögötti termálmedence működik, meg a fedett úszómedence, ami kívülről legalább olyan különös, mint belülről:

A szabadban idős bácsik és nénik fordítják a Nap felé az arcukat, élvezik a tavaszt. Mindenki nagyon lassan, és nyugodtan beszél, megrágja a szavakat, mint aki ráér holnap is befejezni a mondatot, ha épp úgy tartja kedve.

Nyárra nyilván megtelik élettel a környék, úgyhogy érdemes egyszer kipróbálni, milyen fürdőgatyában és papucsban slattyogni unottan, miközben az Árpád hídra menő dugót nézzük a nyugalom szigetén.

Az összes kép a galériában:

Dagály fürdő
Felnőtt belépő, szekrény használattal 2400 Ft
Gyerek (3-14), diák és nyugdíjas 1900 Ft
2 órás úszójegy (Hétfő 06:00 órától szombat 12:00 óráig vásárolható) 1400 Ft

Disclaimer: a Budapest Spa az Egy nap a városban blog partnere.