Seth Kugel, a New York Times Frugal Traveler nevű sorozatának szerzője izgalmasan utazik: kiválaszt magának egy várost, meghatároz egy napidíjat és megpróbálja jól érezni magát belőle. Budapestre is napi 100 dollárt, 23 ezer forintot szánt, annyit, amennyiből Londonban csak egy hostelt meg egy seggberúgást kaphatna.

Magyarországon ezzel szemben az Andrássy úton szállt meg, és királyként élt. A cikk egyébként ezen a ponton mutat némi párhuzamot a Eurotrip kelet-európai képsoraival (3:45 körül jön a vonatkozó rész):

És erre emlékeztet a szerző felvezetése is, amiben leszögezi, hogy Budapesten nyilván nem érhetik hasonlóan jó élmények, mint Londonban, de legalább betyárosan olcsó minden.

Szóval kivett egy szobát napi 14 ezer forintért a Mamaiosban, vett egy heti BKV-bérletet 5 ezerért, így maradt 6100 forintja minden egyes napra, amit Magyarországon töltött. Lássuk, hogy érezte magát ennyiből:

A megmaradt pénzből a szerző elment fürdőzni, ahol óriási élmények érték 2800 forintért, aztán beugrott az Operába, ahol 4500 forintért vásárolt jegyet egy egészen jó helyre Strausstól a Denevérrel. A nézőtér félig üres volt, a szerző szerint azért, mert a magyaroknak még ezek az olcsó jegyek is túlságosan drágák, így egy ajtónálló segítségével átült egy sokkal jobb helyre. Egész jól érezte magát a zsöllyében, és bár itt-ott beszól az előadásra, boldogan gondol arra a 70 ezer forintra, amit megspórolt a londoni opera jegyáraihoz képest.

Ezután elmentek a Szimpla Design Shopba meg néhány régiségkereskedőhöz, vásároltak pár csodálatos vackot, aztán felkerestek egy hegedűkészítőt a Népszínház utcában, majd kipróbálták a magyar konyhát a Frici Papa Kifőzdéjében. Állítólag 33 ezer forintot fizettek, elképzelni sem tudom, hogy mennyi főzeléket kellett kirendelni ekkora számlához, gondolom Kugel meghívta az összes vendéget az alacsony árak láttán. Vagy rossz helyre írta a tizedesvesszőt és inkább 3300-at fizetett. Mindenesetre elégedett volt.

Másnap a Kádárban kajáltak, ahol megint csak megdöbbent az adagokat és a végösszeget látva, aztán elszórakozott azon, hogy a pincérnőnek előre kell odaadni a borravalót, fizetnie meg a tulajdonosnál tudott, önbevallásos alapon, a bejáratnál.

Borozgatott még, ellátogatott a Szimpa Kerbe, ahol remekül érezte magát, aztán valahogy eljutott a Morrison's Ligetbe is, ahol meglepődött, hogy rajta kívül milyen ügyesen kigyúrta magát mindenki, majd némi táncikálás után elégedetten távozott az országból.

A kommentekben megjegyzik, hogy a cikk után kedvet kaptak ellátogatni Budapestre, hogy a budapesti Opera igazából szenzációs hely, csak az előadások valaki szerint gyengék, hogy a zsinagógák fantasztikusak, és hogy kár volt kihagynia a kihagyhatatlan lángost.