Nem tudom, ti hogy vagytok vele, az én emésztésemnek kell egy teljes január, hogy visszaálljon a normális ritmusba. A töltött káposzták, halászlevek, rántott akármik és cukortól csillogó bejglihegyek után nagyon tudom értékelni az egyszerű gasztronómiai örömöket. A nyers sárgarépát mondjuk, vagy a sima zöldséglevest. Bármit, amitől a gyomrom nem sajátítja ki magának az erőforrásaim jelentős részét.

Az a tapasztalatom, hogy a húsmentes étkezéseket pontosan erre a célra találták ki. Nem nehezülsz el, teletömheted a hasad anélkül, hogy a hagyományos teltségérzet akár csak megkörnyékezne. Pontosan addig eszel, ameddig rágsz. Nézzétek mondjuk a zsiráfot:

Egész nap képes erre a mutatványra. Egykedvű, nyugodt, boldogan őröl.

Nézzétek meg a húsevőket:

Féktelen kedvvel zabálnak, aztán elfekszenek valahol, és kipihenik a kajálás fáradalmait, meg azt a negyed bölényt, amit betoltak.

Ugyanezt a különbséget érzem, amikor húsmentes napokat, heteket tartok időnként. Az evésnek, az ízeknek nem lesz túl nagy jelentősége, rosszabb esetben akár infúzióról is mehetne be a kaja, beleegyeznék. Táplálkozom. Töltöm az akksit. Nem feledkezem el magamról, nem verem az asztalt örömömben, mint egy véres hússzelet láttán. Viszont evés után frissebbnek érzed magad, mint előtte. Ez azért rohadt jó benne. Úgy érzem magam, mint egy perpetuum mobile.

Így aztán ezt a hónapot erre is szánom: megkeresem azokat a helyeket, ahol húsmentes kaját adnak, és reménykedem benne, hogy azért valahol mégiscsak sikerül egy emlékezeteset ennem. Ha ezt tudom egyesíteni az étkezést követő örömökkel (amiben szerintem a vegák állnak jobban), akkor már elégedett leszek.

Elsők között meg kell említenem a Napos oldal nevű helyet, mint a vegák mekkáját Budapesten. Tizenhárom éve a Jókai utcában vannak, nyers és vegán salátákat árulnak, meg mindenféle egészséges izét: fehércukrot, fehérlisztet alig találunk az ételekben, szeitánban viszont állítólag verhetetlenek. Ez más néven búzahús, amit itt kirántanak, vagy gyrost készítenek belőle, meg amit akartok.

Délben menüztetnek, úgyhogy be is ugrottam egyik nap. Francia hagymaleves volt, és sütőtökös lencseragu jázmin rizzsel. És kihozták. És ettem.

A zöldségeket szétfőzték (ezt máskor is tapasztaltam itt), viszont mindent jól megfűszereztek, hogy meglegyen az ízhatás. Nem volt kifejezetten rossz, elrágcsáltam, és a tömény lencsekrém el is telített. Kis adagot kértem (ezer forint körül van a kis menü), ezt is vagy húsz percig ettem. Miután feltöltöttem az elemeket, úgy éreztem, még valami hiányzik. Kértem egy cukormentes répatortát.

Nem ez hiányzott, az biztos. Azóta bátran kijelenthetem, hogy a répa nem képes helyettesíteni a cukrot egy tortában. Meg úgy általában: semmi.

Ami miatt mégis benézek ide néha, az a hely hangulata. László például, az üzletvezető, aki tíz éve dolgozik itt, és egészen barátságos hangulatot tud varázsolni már egy egyszerű mellénnyel is:

Mindenki nagyon kedves, nyugodt, mosolygós. Itt fél óra alatt te is lelassulsz, átmész zsiráf üzemmódba, és így próbálod folytatni a napodat. Ami nekem jól jön így, januárban.

Napos oldal
Cím: 1066, Budapest, Jókai u.7.
Nyitva: hétfőtől péntekig 10:00 - 20:00, szombat: 10:00 - 14:00