Ez a poszt egy hamburgerről fog szólni. Nem tűnik izgalmasnak, igaz? Csak idén több tucat hamburgerről írtunk már, miért lenne ez az egy olyan különleges?

Elmondom. Nekem ez a hamburger nagyon szép lezárása ennek az évnek. Sőt a legjobb alany arra, hogy az év utolsó gasztroposztja legyen itt, az Egy nap a városban blogon. Ugyanis a streetfood forradalom új szintre lépését jelentette nekem.

Nem a hús, a sajt vagy a zsemle kiválósága miatt. Hanem azért, mert a Bajor sörözőben, egy enyhén büdös tucatkocsmában lehetett kapni, ami tényleg csak egy fokkal nézett ki jobban, mint ahová reggel hétkor beülnek az akkor már órák óta pihent májú alkoholisták, hogy a napi indítást megadják maguknak.

Az asztalok és a hely egyébként tisztának tűnt, de belépés után egyből megcsapott egy különös szag. Mint amikor hat részeg embert altatsz egy szobában, és reggel sehogy sem tudod kiszellőztetni a gőzeiket. Az asztalok egyébként tiszták, a sarokban egy utcai kuka van betolva, kapható a Keserű Méz. Egyveleg.

Egzotikus kíváncsiságtól vezérelve kértem egy hamburgert. Ajánlották mások, meg amíg hezitáltam, egy srác jött be az ajtón, és elvitelre kért egyet előttem. "Ennyire jó?" "Nem tudom, nekem is mondták, hogy ide el kell jönni. Remélem."

Kihozták:

Mellé bájosan letettek egy fél tekercs konyhai törlőkendőt (isten áldja meg őket érte), meg egy üveg ketchupot. Heinz márkajelzésűt, jelezve, hogy nem szarral dobálóznak.

A hús jó, kicsit túlsült, túlfűszerezett. Viszont a környezethez nagyon illik, és jól is esik. Sörhöz álmodni sem lehet kiválóbbat, rögtön inni akarsz rá egy kortyot. A majonézes szósz nagyon jól enyhít ezen a fűszerezésen, a cheddar sajt ízletes, a zsemle kicsit száraz, de rendben van. Ezt érzed az első falatnál, aztán ahogy belejössz, egyre kevésbé figyelsz az összetevőkre, csak harapdálsz, mert azt érzed: rohadt jó. Boldogan tolod be mellé a héjában sült krumplit, amit láthatóan kézzel vagdostak össze, és ami szintén olyan szinten fűszerezett, hogy a hallottam sikítani a hasnyálmirigyemet. Mégis teli vigyorral tömtem.

És pont annak örültem, hogy ezt a Bajor sörözőben kaptam, a Karinthy Frigyes úton. Egy kiskocsmában. Nem egy újonnan nyílt, simára gyalult asztalokkal, szuper világítással megnyílt helyen, a kezdő vállalkozók csillogó szemével kísérve, akiknek az üzleti tervében a legújabb szoftverek háromdés grafikonjai látszanak. Szinte vállat vonva kaptuk, hogy na tessék, az csinál jó kaját, akiben megvan a szándék.

Legyen ez tehát az év tanulsága. Írjuk fel ezt egy táblára, és akasszuk a Duna fölé.

Hogy senki ne akarjon többé szart adni nekünk csak azért, mert egyébként sörözni ültünk be elsősorban, és esetleg meg is ittunk már vagy ötöt. Akkor is ehessünk jót. Akárhol, akármikor ehessünk jót.

Pár éve még nagyítóval kellett keresnünk azokat a helyeket, ahol így vélekednek a tulajdonosok. Mára sorra nyílnak az új típusú kajáldák, amikben az üzletvezető hisz magában. Ezt neveztük el forradalomnak: a korábbi, közönyös szemétárusítás helyett egyre többen voltak ők. A második fázis, a totális uralom akkor lesz, amikor nem tudsz beülni egy olyan helyre, ahol kifejezetten rossz a kaja. Hiszen annyira elterjed a minőség, hogy gyorsfagyasztott-mikrózott csirkefej-darálmányt már senki sem mer majd árulni, mert az arcába vágják.

Utópia, de a Bajor söröző nekem egy határozott lépés volt ebben az irányban.

Bajor Söröző
Cím: 1111 Budapest, Karinthy Frigyes út 12
Nyitva: minden nap 12:00 - 00:00