English

Egy nap a városban

Három Olympus gépet próbáltunk hat hétig

Hirdető 2013 október 31.

Hirdetőnk az Olympus, akiknek a fényképezőgépeiről most jól elmondjuk a véleményünket.

Bizonyára ti is észrevettétek, hogy nagyjából hat héttel ezelőtt, a vidámparkos videóval elindítottunk egy Olympus kampányt a blogon. A kampány lényege az volt, hogy a kezünkbe nyomtak néhány kompakt gépet, hogy ismerkedjünk velük. Ez alatt az idő alatt csaknem mindegyik posztunkba ezekkel készültek a képek, ahol nem, ott általában nem is volt fotóillusztráció.

Most, ennyi idő után elmondjuk a véleményünket a gépekről. Nem tesztet írunk, azt megtették helyettünk mások már korábban, mi inkább azokra a benyomásokra koncentrálunk, ami a mindennapi használat során egy laikusnak feltűnnek.

Ideális tesztalanyok vagyunk: mindig is kompakt gépekkel dolgoztunk. Egy olyan megoldásra volt szükségünk ugyanis, ami könnyű, kis helyen elfér, és mindig velünk lehet. Hiszen nem csak akkor futunk bele poszttémákba, amikor kifejezetten keressük azokat: akkor jönnek szembe a legnagyobb meglepetések, amikor nem is számítanánk rá. A méret ráadásul azért is fontos, mert ha elkezdünk egy tükörreflexes géppel bűvészkedni egy étteremben a tányér felett, azonnal látszik rajtunk, hogy valójában tesztelni jöttünk. Azt meg nem szeretjük.

Adná magát, hogy a telefonunkat használjuk - mindketten iPhone 5-össel mászkálunk -, ami viszont nem minden helyzetben jó. Nappal, sok fény mellett első ránézésre például már alig van különbség a telefonnal és egy jó kompakttal készített épületfotó között, ha azonban elkezdünk zoomolni, meg a zoomolt képből kivágni, mert a posztba például a homlokzat díszítése vagy kopott felülete a téma, kilóg a lóláb (a lenti fotók a két készülék maximális felbontása mellett készült képekből lettek kivágva úgy, hogy az eredeti fotók ugyanazt a homlokzatrészletet jelenítették meg):

1_ copy.jpg

2_ copy.jpg

Alkonyatkor, vagy egy félhomályos helyiségben pedig még jobban elbillen a mérleg nyelve egy kompakt javára. De nem is kell várni estig: az éttermek nagy részében nincs elég fény egy szép ételfotóra. Vagy totál félhomály van, mint mondjuk a Savannah-ban, de olyan is előfordul, hogy ugyan jól megvilágítják az asztalt, de minden egyéb része az étteremnek totál sötét, mint mondjuk a Nobu esetében. Ne is beszéljünk a színházakról, lépcsőházakról. Ilyenkor a mobilos fotóink élvezhetetlenül zajosak, és kell valami olyan filtert rakni a képre a telefonon, ami próbálja feledtetni a minőséget. A blog viszont nem Instagram, az éjszakai életet bemutató képeket leszámítva szeretünk természetes színekkel bemutatni azt, amit láttunk.

magic_1.JPG

Három gépet mutatunk be tehát, és kezdjük rögtön a legkülönösebbel, a TG-2-vel.

Ha a másik nevét elárulom, mindenkinek leesik, mi a különleges képessége. Tough. Bizony, ezt le lehet ejteni betonra két méterről, bele lehet ejteni a vízbe, bármit, ami egy Duna partján épült aszfaltrengetegben csak előfordulhat. Erről egy videót készítettünk, hogy lássátok, miről szól a dolog:

Hozzám végül az Olympus XZ-2-es csúcskompakt került állandó munkatársnak. Ez egy masszív, fémházas dög, érezni, hogy benne van az anyag. Általában full automata beállításokkal használom a kompakt gépeket, mert nincs sok idő fotózni, így az XZ-2-est is sokáig csak így használtam. Fürge volt: gyorsan mért fényt, távolságot, ha nyomva tartottam az ujjam az exponálón, akár sok képet is lőtt egymás után. Ez jól is jött, mert akármilyen nagy is az LCD kijelzője, ekkora felbontásnál nem látni elsőre, bemozdult-e a kép, vagy épp tűéles. Mindenről készítettem két-három felvételt, biztos ami biztos.

Az LCD-t egyébként két dolog miatt szerettem: egyrészt döntögethető, ha a fejem felé emelem, vagy csípőből tüzelek, akkor is tökéletesen látom, mi lesz a fotón. Másrészt érintőképernyős, ha belezoomolsz a képbe például, ujjal tudod a kívánt képrészletre irányítani a tekintetedet. Tetszett az is, hogy már a fotó készítése előtt jelzi a gép, hol lesz kiégve, vagy hol túl sötét a tartalom, ilyenkor átgondolhatod még egyszer, hogy inkább az élet napos vagy árnyékos oldalára koncentrálsz.

PA030059 copy_1_1.jpg

Aztán ahogy egyre több időt töltöttem a géppel, elkezdtem kipróbálni a manuális funkcióit, mert van egy pár. Olyan beállításokat is lehet vele tenni, amit egy kompakttal általában nem. Az expozíciót is állíthatod manuálisan, hangolható a fénymérés, élőben dobja rá a szűrőket a képre, és még lehetne sorolni a képességeit, elég hosszú a lista. Elegáns volt az is, hogy a lencse körüli tekerő mozdulattal lehetett beállítani a rekeszértéket.

Ja és még egy, ami a videózásnál jött nagyon jól: adapterrel külső mikrofont, mikroportot is lehet kötni a gépre, így kameraként is kiválóan megállja a helyét, lásd a vidámparkos videó:

Megszerettem az XZ-2-t, noha először idegenkedtem tőle - megszoktam a sajátomat. Aztán a végére megláttam, miben tud többet, mikor lehet jobban bízni benne, és mikor hogyan kell hozzányúlni. Ilyenkor kezd el kialakulni a jó munkaviszony, és szerintem a posztokban látható képeket elnézve jól összecsiszolódtunk a végére.

PA170465_1.JPG

Ahogy láttam a legjobb ajánlatokat kereső oldalakon, a készülék legalacsonyabb ára az utóbbi hónapokban sokat esett, így már akár 100 ezer forint alatt hozzá lehet jutni egy ilyen géphez.

Csaba egy jóval olcsóbb és jóval könnyebb kompaktot használt a hat hét alatt, az XZ-10-est. Első ránézésre lebecsültük - ha valami ilyen kicsi és könnyű, biztos rossz képeket készít. Aztán kiderült, hogy az egyébként nagy fényerejű optikával szerelt minisárkány mégis tud meglepetést okozni. És noha a szenzora kisebb, mint az XZ-2-esnek, sokszor nem tudtuk eldönteni, melyik képet melyik gép készítette, ha egymás mellé kerültek a fotók a blogon.

P9290075_1.JPG

Csaba véleménye:

Tetszett a gépben, hogy könnyű és jó a fogása, még a leghülyébb helyzetekben is tudtam képet készíteni vele, pedig ilyesmire elég sokszor került sor az egynapos római túrám alatt. A kijelző minősége jó, bár előfordult, hogy már csak a számítógépen vettem észre, hogy egy fotó homályosra sikerült - ez főleg a makróképeknél fordult elő, közelre valahogy nem fotóz olyan szívesen. Az éjszakai képek viszont várakozáson felül jók lettek, nem zajosak, szépek a színek, ráadásul még rossz fényviszonyok mellett is jól reagált a bemozdulásra a kis Olympus, kézből is szép képeket készítettem, akármennyire sötét volt.

Kábé 75 ezer forinttól már lehet venni egy XZ-10-et.

olympus posztala_3.jpg

süti beállítások módosítása