Az először a hetvenes években megjelent útikönyv és annak online verziója még ma is az egyik legfontosabb turisztikai forrás, éppen ezért nagy jelentősége van annak, hogy a lonelyplanet.com beválasztotta Budapestet a tíz legfontosabb európai úticél közé.

Naná.

A lista Európa méltatásával indul: területe alig harmada Afrikának, negyede Ázsiának, mégis úgy szívja fel a világ turistáit, mint szivacs a nedvességet. A lap elismeri, hogy vannak örök slágerek, amiket kérdés nélkül is felkeresnek a turisták, van viszont néhány olyan hely is a kontinensen, amik csak mostanában váltak kötelező programmá. Éppen ezért összefogtak a lap szerkesztői, szerzői, és Európa-szakértői, hogy a tíz legmenőbb hellyel gazdagítsák a listát.

Amivel egyébként nehéz vitatkozni, aki járt már az ajánlott városokban, tudja, miért jó Porto, Bern, Maseille, vagy az olasz Cinque Terre partszakasz. Azt meg igazán jól tudjuk, mi a jó Budapesten.

A felsorolásban a második helyre került magyar főváros a Lonely Planet szerint kihagyhatatlan a romkocsmák, és az olyan izgalmas hotelek miatt, mint a Bródy House. Aztán ott vannak a termálfürdők, egyebek közt a talán újranyíló Rácz, amit erősen ajánl a lap (azért még ne rohanjon senki), ahogy a régi hangulatú kávézók és rusztikus étkezdék felkeresésére is erősen bíztatnak.

Nincs ebben semmi új, ez már a sokadik lista, amelyik a legjobb helyekre hozta Budapestet, és a kötelező programok is mindig ugyanazok. Romkocsmák, fürdők, éttermek, nyilván nem az összes. Viszont érdemes elgondolkozni a jelenségen: hogy nem a(z elmaradó) milliárdos állami beruházások, polgármesterek fejéből kipattanó, erősen felülárazott felújítások azok, amik végül megszerettették Budapestet a turistákkal, hanem olyan kényszerből kinövő remek ötletek, mint a romkocsmák. Több mint tíz éve néhány bölcsészféle úgy döntött, hogy érdemes kocsmát nyitni egy romos pesti házból (Szimpla Kert), most meg a Lonely Planet nem bír olyan listát készíteni, amiről le merné hagyni Budapestet. És a kettő erősen összefügg.

Sokan hajlamosak apátiába esni és azt hinni, hogy a dolgok csak úgy megtörténnek velünk, pedig ezer példa bizonyítja, hogy egyéni kezdeményezésekkel is lehet bármin változtatni. Akár egy város rossz imázsáról beszélünk, akár kézzelfoghatóbb, ellenszenves jelenségekről.