A Rumbach Sebestyén és a Dob utca sarkán két különös épület áll. Az egyik az Elműé, és pontosan úgy fest, mint a Star Wars IV epizódjából a robotkereskedő jawák járműve:

Nekem legalábbis mindig ez ugrik be:

Szembe vele a gigantikus téglafal minimalizmusának teljes ellentéte:

Ha nem nézel felfelé, észre sem veszed az épület különlegességét. A kapualjat ugyanis agyongraffitizték, és egy rakás hirdetőtábla csúfítja tovább a képet.

A magyar népi motívumokat idéző tulipános díszítés mellett egy nyelviskola, egy kutatóintézeti könyvtár és egy kesztyűs szövetkezet táblái sorakoznak, ezek mellett egy másik a hóomlásra figyelmeztet (ma ez különösen fontos), de van egy tábla, ami kiemelkedik a többi közül:

Szóval felőlem lehet hivatkozni az épületre Glücksmann-házként, ami tavaly lett pontosan száz éves. Lehet mondani, hogy Román Ernő és Román Miklós építészek szecessziós remekműve, de nekem tutira az a ház marad, ahol Dodó és Ubul először csókolta meg egymást. Nekik ezúton is gratulálok, isten éltessen titeket.

A másik, ami eszembe jut a házról ezentúl, ha elmegyek mellette, a bejárat melletti kék csempe. Ezt már az ajtón belül találjuk, és olyan színes, meg olyan szép és ötletes mintával törték meg, hogy többé nem felejted el, ha látod.

A képeket Anita készítette, a CheckMyBudapest fotósa

További izgalmak is várnak a lépcsőházban, például a különleges vonalú boltívek, a növényi motívumokat továbbvivő korlát, amihez az egyik lakó a házhoz passzolóan merész színezésű kerékpárt láncolt. Tökéletes installáció (vigyázat, a saját képeim következnek).

Maga a lépcsőház már szűkösebb, helytakarékos, és felújításra szorul. De így is nagyon különleges, díszekben tobzódó kialakítással találkozunk, ha engedünk a homlokzat vonzó hatású saroktornyainak, loggiáinak, magyaros-szecessziós motívumainak, és bekérezkedünk a kapun, bent is bőven tartogat meglepetéseket az épület.