Három hete volt egy posztsorozatunk az Egy nap a városban blogon Budapest 2020-címmel, amiben a BKK-tól kiszivárgott terveket ismertettük. Ezek mind a tömegközlekedés megújításáról szóltak, kezdve a gödöllői HÉV és a 2-es metró összekötésével az 5-ös metrón és a villamoshálózat megújításán át egészen a kisföldalatti átalakításáig.
A kisföldalatti szerelvényei látszólag jó állapotban vannak, mert a kilencvenes években felújították őket, de az évtized végére már veszélyesen elöregednek, ezért mindenképp gondoskodni kell az utódról.
Arról persze nincs szó, hogy ezeket már gyártanák, vagy akárcsak felrajzolták volna a terveket, de akadnak olyanok, akik már javában gondolkoznak Budapest jövőjéről. Például Kukorelli Péter dizájner, akitől a posztsorozat megjelenése után kaptunk levelet a következő évtized kisföldalattijával kapcsolatban.
Hobbiból készítette el rajzait a járműről, ami szerinte nemcsak egy közlekedési eszköz, hanem a városélmény alakítója, éppen ezért a Világörökség részét képező útvonal megérdemel egy dizájn-oldalról is alaposan átgondolt szerelvényt. Olyat, ami illeszkedik a környezetébe, kapcsolódik a múltjához, ugyanakkor modern.
Éppen ezért felhasználta az eredeti, 1895-ben tervezett Siemes-kocsik formajegyeit, ahogy tették azt a jelenleg is használt, az 1970-es években vásárolt Ganz-szerelvények is.
Kukorelli Péter nem állítja, hogy az ő terveinek kell megvalósulnia, de szerinte fontos lenne, hogy a kocsik kialakításánál aktív párbeszéd alakuljon ki, hogy hazai formatervezők a múltra építve, saját ötleteikkel támogassák meg az évtized végén érkező szerelvények tervezését. Mindenesetre felvázolta, hogy ő milyen kocsikat képzelt el, hátha ezzel inspirálja az ötletrohamot.