Mit szóltok, ha azt mondom, hogy Budapesten lehet csónakból nézni az EB-t? Már hogy konkrétan ringat a víz, előtted-feletted egy óriási kivetítőn rúgják a bőrt, miközben a háttérben egy vár ablakairól csillan meg a lemenő nap fénye. Tökéletes, igaz?

A titkos hely pedig itt található:

A Műjégpálya épülete körül jócskán megnőtt a forgalom az utóbbi hetekben. A tó közepén áll ugyanis egy kivetítő, rajta az EB-meccsek mennek, ami szinte magához szippantja az embereket a városból. Ennek megfelelően a kijelző felé sörasztalokkal megpakolt stéget húztak, ezek mögött egy csomó kaja- és italárus kínál bort, sört, rántott húst, fisendcsipszet és hasonlókat, de a tó partján van étterem is, ahol - a fesztiválhangulatot zárójelbe téve - pincérek szolgálnak ki.

A sörasztalok azonban szinte egytől egyik le vannak foglalva a következő meccsre. Mi is telefonálhatunk, és foglalhatunk asztalt, de mi van, ha mondjuk csak ketten-hárman szeretnénk eljönni? Vagy ha a párunkkal szeretnénk eltölteni egy romantikus estét, aminek - kapaszkodjunk meg, durvát mondok - része a meccsnézés is?

Elmondom a tökéletes receptet. Idejön az ember hat-hét körül, amikor még rendesen süt a nap. Beül a zöldbe, az árnyékba, és kortyolgat valami hideg italt.

Ez lehet sör, de remek kézműves borokat is árulnak itt (közöttük a Váli pincészet palackjait, amiről tapasztalatból tudom, hogy szuperek, ráadásul csodálatos környezetben és nagy odafigyeléssel készültek). Lehet enni is, leginkább salátákat és leveseket, itt van például egy grillezett csirkemell steak:

Nem mondom, hogy a hely kifejezetten olcsó, de adnak a minőségre: a rozéfröccsöt például a Vylian pincészet borából készítik (a hosszúlépés 650 forint), a fenti étel - ami egyébként teljesen rendben van, de semmi extra -, 2390 forintba került. Csaba mangalica steaket evett, ami viszont szerinte kifejezetten jól sikerült: szaftos, puha volt belül, kívül pedig szépen sült, ízletes - 2790 forint. Aztán körülnézel, és azt mondod, hogy oké, most nyaralunk. Mert olyan, basszus.

Na de mondom tovább a programot: fél kilenckor lemész a csónakkölcsönzőbe, és kikérsz egy hajót. Itt nincs tolongás, alig egy-kettőt bérelnek ki ilyenkor, az óránként 1500 forintos ár most nekünk jól jön. Nyolc-tíz izmos evezőcsapással máris a tó közepén találod magad, a sörös asztalok és a kivetítő között. Az első sorban.

Megérkeztél. A vízhatlan hátizsákodból ásd elő az erre a másfél órára szánt csemegét, ételt, italt (amiket szigorúan vásároltál persze), és élvezd a meccset.