A napokban a belvárosban sétálva a szokásosnál jobban megnéztem magamnak az amerikai nagykövetséget. A Szabadság térnek a követség felőli oldalát tökéletesen lezárták, van ott kerítés, fekvőrendőr, fém- és betonakadályok, mindenféle védelmi berendezés. Ne vitassuk el, hogy erre szükség van: a világ egyetlen szuperhatalmaként a követség dolgozóira reális veszély leselkedik minden olyan helyszínen, ahol nem biztosítják a megfelelő védelmet. Ha Budapesten kevésbé biztosítanák a területet, mint mondjuk Párizsban vagy Fokvárosban, akkor nálunk támadnák meg a követséget. Azt meg senki sem akarja (a képen a követségnek hátvédként szolgáló, lényegében üres épület).

Szóval kezeljük evidenciaként, hogy védik az épületet, nekem nincs ezzel semmi bajom. Ellenben nagyon érdekesnek tartom azt a kis mikrokozmoszt, ami létrejött a rácson túl.

Ott ugyanis egy csodálatosan felújított utcarészletet találunk, mindennel, ami ilyenkor elvárható:

Vannak padok, vannak zöldfelületek, vannak díszburkolatok:

Csak emberen nincsenek természetesen. Arrafelé ugyanis nem lehet csak úgy sétálgatni, legfeljebb a követség dolgozói mászkálnak néha a kihalt utcákon, de ez kevés ahhoz, hogy valódi tömegérzetünk legyen.

Az utca tehát lényegében teljesen kihalt, de jó hír, hogy ilyen terhelés mellett akár évszázadokig meg tudja őrizni jelenlegi állapotát komolyabb felújítás nélkül.

És ha nemcsak kihalt utcákat, hanem Budapest legszerethetőbb környékeit, boltjait, éttermeit is meg szeretnéd ismerni egy tökéletes napba foglalva úgy, hogy estére jobb lesz az angoltudásod, mint valaha, vegyél részt az Egy nap a városban blog szuper egynapos nyelvtanfolyamán.