A bolhapiac megosztja az embereket, hiszen pont az az intézmény, ami a legérdekesebb és a legunalmasabb tud lenni egyszerre. Lehet találni kincseket, de egy rakás olyan bóvlit is árulnak, amiről nem lehet elképzelni, hogy élő embernek szüksége van rá. Nekem a mélypont Lisszabonban volt, ott egy árus használt, feslett alsónadrágokat terített ki a napra, hátha elviszi valaki. Már hogy pénzért.

Épp ezért csodálkoztam, amikor megpillantottam a Bolhapalota üzletet az általában leginkább üresen kongó Anker közben, benne, körülötte a Király utca forgalmát megszégyenítő mennyiségű emberrel. A kis utcácskáról, ahol Hofi Géza lakott sokáig, mindig azt gondoltam, hogy többre érdemes, izgalmas dolgokkal kell megtömni. Például ilyenekkel.

A következő elven működik az üzlet: bárki bérelhet polcot, értékesebb cuccoknak vitrint, ruháknak válfát, otthonról odaviszi a már felesleges kacatokat, esetleg értékesebb anyagokat, beárazza, és várja, hogy elvigyék. A bérlet egy héttől több hónapig terjedhet, de nyilván az eladó sem akar úgy fizetni bérleti díjat, hogy senki nem vesz tőle semmit. Így aztán az ő érdeke, hogy jó áron pakoljon ki jó cuccokat.

Legalábbis ez az elv. A gyakorlat nem mindig ezt mutatja, legalábbis nem a jó ár irányában.

De a bolt hangulata utánozhatatlan. Egyrészt tele volt, amikor én jártam bent, a turisták izgatottan fogdozták a kopott holmikat, az izgalom pedig mindenkire átterjedt. Másrészt olyan mennyiségben sorakoznak a polcokon egymás mellett az eladásra kínált tárgyak, hogy ha egy helyben állsz, akkor sem unatkozol vagy egy órán keresztül.

Mutatok néhány példát:

Kedvencem a gyermekkorom játékai szekció, megunt Pókember figura, amiért tíz évesen valószínűleg bármelyik családtagomat eladtam volna, most meg rámosolygok, és elmegyek mellette.

Basszus, Pókemberért visszamegyek jövő héten.

De nem adok tippeket, nyilván mindenkinek más a favorit, valakinek Korál bakelitek a legjobb dolgok a világon, megint másoknak egy rozsdás húsdaráló is remek lakásdísznek számít 2200 forintért. Az árak, ahogy az előző példából is látszik, inkább a turistának szólnak, de egy kincskeresést mindenkinek megér benézni. Izgalmas hely, na.

Felhívás!

Nemzetközi blogversenyen veszünk részt. Segíts minket abban, hogy az Egy nap a városban blog megnyerje a 11 ország 33 blogjának közreműködésével rendezett versenyt! Ha van szabad 0,8 másodperced (ugye van ‹szépen néz, mint Shrek féle kandúr›), kattints rá itt a szívecskére, vagy nyomj egy szívecskét/vote-gombot ezen az oldalon az Ádám & Csaba-névvel jelzett posztok alatt. Köszönjük!