Két cikkre is akadtam a közelmúltból, ami egy-egy újságíró kalandját írja le a fővárosban. Szeretek ilyen anyagok után kutatni, mert ezek segítségével friss szemmel nézhetek Budapestre. A mindennapok és az utóbbi évek, évtizedek emlékei rányomják a bélyegüket a tekintetünkre, és sokszor észre sem vesszük, milyen klassz helyet csináltunk a városunkból. A külföldről érkezett emberek élménybeszámolójának szubjektivitása pedig nem hátrány, inkább előny. Megadja az élmény mélységét.

Az egyik cikk, Vivian Norris írása a Huffingtonpostban jelent meg. Vivian globalizációval kapcsolatos doktori tanulmányai miatt gyakran utazik, ezúttal egy romantikus hétvégét akart eltölteni Budapesten, ami az utolsó pillanatban meghiúsult. Egyedül érkezett a városba.

Nem bánta, mert tudta, hogy egészen más így idegen hellyel ismerkedni. Az ember figyelő szemmel jár, mélyebben éli meg az élményeket, nyitottabb és spontán döntések alapján választja ki, mit akar csinálni.

Ha valaha írok Budapest útikalauzt, a használati utasításba ugyanezeket írom majd, rögtön a legelső oldalra. Nyitott szem és spontaneitásra való erős késztetés, ezek nélkül nem érdemes a várost járni. Ezekkel viszont Budapest olyan meglepetéseket tartogat, mint kevés nagyváros.

Vivian tehát jól ráérzett, és írása szerint fantasztikusan érezte magát. Nem kereste a Michelin kalauz által ajánlott éttermeket, és a turistakopasztó helyeket is szerencsésen elkerülte, beült oda, ahová tetszett neki. A párizsi árak harmadáért evett jókat és ivott finom magyar borokat, a Gellértben fürdött, Budapestre költözött britekkel haverkodott, akik lakásokat vásároltak itt, és hosszabb tartózkodásra kiadják turistáknak. Kiemelte azt a vendégszeretetet, amivel itt találkozott, magyar részről is. Sokat sétált, vásárolt, és ugyan nem találta meg a legjobb helyeket, de így is várakozásán felül teljesített a magyar főváros.

A másik írás a maláj The Starban jelent meg, Budapest az ételek szerelmeseit csábítja címmel. Egy gyors összehasonlítással kezd Béccsel és Párizzsal, majd kijelenti: Budapest a gasztronómia fellegvára, mindenféle náció jellegzetes ételei megtalálhatóak itt. Az olasz, japán, kínai éttermek mellett a nemzetközi gyorséttermek szóba sem jöhetnek, írja. Mi tudjuk, hogy Budapest az elmúlt években kivívta magának ezt az elismerést, számos olyan éttermünk van, ami miatt érdemes hozzánk látogatni, mégis jó ezt olvasni maláj tollból.

Szóba kerül persze néhány tipikus magyar étel is, a gulyás, a hortobágyi palacsinta, a meggyleves, fatányéros és a tradicionális magyar tojáskávé...

A híres magyar tojáskávé? Az meg mi?

Ha ti tudjátok a választ, írjátok meg, én még soha nem hallottam ilyenről. Utánanéztem, és tényleg több helyen hivatkoznak a Hungarian Egg Coffeera, még egy receptet is találtam June Meyer könyvéből. Mások norvég vagy vietnami forrásokra emlékeznek, de őket leintik a jól értesültek: ez magyar cucc. Tojássárgáját és -fehérjét kell kávéval összekeverni, aztán kifőzni, de még a tojáshéj is megy bele a főzetbe. Ez a massza tisztább szűrést tesz lehetővé - sogenannte derítés -, legalábbis tisztábbat annál, mintha egyszerűen a vízbe szórnánk az őrölt kávét.

Neki is állok, megnézem, mit isznak ezek a magyarok egyfolytában. Nemsokára bemutatom, mit sikerült kihoznom a receptből.

(A posztban látható Budapest-fotó Farkas Márton munkája)