Voltam néhányszor az elmúlt hétvégéken a belvárosban, és csoda, hogy épp bőrrel megúsztam. Remek rendezvények, helyszínek, vásárok vannak a Vörösmarty tér környékén, viszont akkora a tömeg, hogy egy váratlan leárazás hírére máris összetaposnak. Ugyanebből az okból nem járok már egy ideje a bécsi adventi vásárra sem. Persze valójában ott is elsősorban magyarok közt nyomorog a turista.

Szóval nagyrészt kimaradtam az adventi hangulatból, egészen tegnapig. Felfedeztem ugyanis közel a lakásomhoz, a Ráday utcában, egészen pontosan a Bakáts téren a Ferencvárosi Advent eseménysorozatot, ami igazából már csak néhány esemény, hiszen december 24-én véget ér. Addig viszont még néhány napig tömegnyomor nélkül lehet élvezni a karácsonyi vásárok jóságait.

Az esemény nem nagyszabású, már abban az értelemben, amivel a Vörösmarty téren találkozunk, szóval aki lézershow-ra, hatalmas, felfújható Jézuskára vágyik, amiben ugrálni is lehet, az kerülje el a Bakáts teret, ahol inkább valami békebeli, múlt század eleji hangulatot próbáltak megteremteni.

Minden erről szól. Például az is, hogy nem karácsonyfa van, hanem adventi piramis.

Ez itt:

Az adventi piramis a karácsonyfa elődje volt a magyar és a német területeken is, sokáig ilyesmiket állítottak itthon december 24-én. Persze nem feltétlenül olyan hatalmas piramisokat, mint amilyet az újrahasznosítással foglalkozó nonprofit csapat, a Medence csoport készített a Bakáts térre, inkább akkorákat, amik elfértek egy virágcserépben.

Aztán a piramis az 1700-as évek közepén megindult a karácsonyfásodás útjára, mégpedig úgy, hogy gallyakkal kezdték el díszítgetni. Aztán Ádám és Éva emlékére lecserélték a piramist almafára (ugye tudjuk, Paradicsom, kígyó, alma), amit néhány tehetősebb polgár üvegházakban virágoztatták ki, hogy a karácsonyt virágos fákkal várják. Aztán jött a karácsonyfa, ami a 19. század végén, a 20. század elején hozzánk is eljutott. Addig viszont ilyen piramisaink voltak.

Az esemény egyébként nagyon meghitt. Vasárnap volt gyertyagyújtás, kórus, kis beszédek, szaloncukrot osztottak, aztán misére mentek a polgárok. Mint száz éve, vagy mint egy békésebb vidéki kisvárosban. Közben szól a zene a régi verkliről, nagyon hangulatos az egész:

A téren egyébként van műjégpálya is, ami valójában nem az, mert a jégnél biztonságosabb spéci műanyagokon siklanak a gyerekek:

És van ajándékszán is, aki meg akarja lepni a rászorulókat, ide hordhatja még néhány napig a meglepetéseket, miközben elfogadható áron lehet forralt bort, forró csokit, meg hasonlókat enni.

Aranyos rendezvény ez a Bakáts téren, kár, hogy nem találtam meg előbb, de az aranyvasárnapon, meg a többi vásárlós őrületen túlesve bárki megteheti, hogy az ünnepeket már nem a legnagyobb forgatagban, hanem egy békésebb helyen várja.