Már régóta érdekelt, hogy mik a titkai a város legidősebb ikerpárjának. Most, hogy eltűntek az építőállványok és újjászületik az ikerpár egyik tagja, úgy érzem, épp ideje hogy szétnézzünk kicsit a paloták múltjában.

A tér csak az Erzsébet-híd elkészülte után kapott jelentőséget. A mai Ferenciek terét akkor még Eskü térnek hívták. Azt a területet, ahol ma a paloták állnak, Habsburg Klotild Főhercegné (becses nevén: Koburg Klotild Mária Amália) szerezte meg a projektnek,  aki egyébként József főherceg felesége volt. Egy impozáns térről álmodott, ami méltó kapuja lesz az Erzsébet hídnak, és amin az ikerépületek kecses hölgyként üdvözlik a hídra lépőket.

A pályázatkiírással nem cicóztak sokat, a megbízást Korb Flóris és Giergl Kálmán kapta. 1899. május 15-én kapták meg az engedélyeket, és megindult az eklektikus ikerpaloták építése, 1902-ben pedig már be is fejezték a munkálatokat. Az egész beruházás költsége 840 ezer forint volt, ezt azonban felesleges bármilyen mai összeghez hasonlítani: az inflációkalkulátorok is csak az ötvenes évekig nyúlnak vissza (ami 1950-ben 840 ezer forint volt, az ma 67 milliót ér), ráadásul amiről beszélünk, az még osztrák-magyar forint volt, a jelenlegi forint és a korona előtti időkből.

Az ikrek nem a megszokott módon épültek: vasszerkezetűek voltak, amit faragott kőburkolattal takartak el. Érdekesség még, hogy Budapesten az elsők között ebben az épületben volt lift, és a gyártócég még ma is aktív: a most épülő plázákba is ők szállítják a mozgólépcsőket. Az üvegablakok meg ugyanannak a Róth Miksa műhelyének a munkáját dicsérik, aki a Parlament építésénél is közreműködött.

A déli épület, a Matild, ami a híddal szemben állva a baloldalt látható, valamivel előbb kezdett el épülni, mint az északi Klotild. A két, egymással szemben álló tér teljesen szimmetrikus, a két palota tükörképe egymásnak.

A két torony 48 m magasan áll, tetejükön a főhercegi korona másolata látható. Belső elrendezését tekintve a földszinti részen presszók, üzletek, galériák kaptak helyet. Az első emeleten egyesületek számára alakítottak ki nagyobb helyiségeket, a fölsőbb emeleteken lakások voltak.

Szegény Klotild főhercegné azonban nem sokáig érezhette sajátjának az ikreket, hiszen 1917-ben eladták a palotákat egy magyar földbirtokosnak, háborús nehézségekre hivatkozva. A második világháború során aztán súlyosan megrongálódtak az épületek, amiket az ötvenes években állítottak helyre valamelyest. A rendszerváltás után a Posta kezébe került az északi palota, Klotild, amin máig nem tisztázott körülmények között adtak túl 2002-ben, ami az épület szempontjából azonban mindenképp szerencsés volt: az új tulajdonos felújításba kezdett, és várhatóan 2012. februárjában meg is nyílik itt az ötcsillagos Buddha Bar Hotel.

Klotild számomra mindig különleges volt. Sokszor éreztem úgy, hogy az egykor elegáns hölgyként tündöklő palota az évtizedek alatt elhagyatott, magányos vénlánnyá vált, aki szomorúan várt a megújulásra. Most, hogy végre sor kerül erre, már csak abban reménykedem, hogy egy nap testvére is megújul majd, hogy újra olyan szépek legyenek, mint egykor voltak.

Erre azonban még várni kell: Matild ugyanis továbbra is az önkormányzat kezében van, felújításáról egyelőre szó sincs. Az épületben egyébként sokáig az 1900-ban alapított Belvárosi Kávéház üzemelt, ami ma már kaszinóként működik.

Bár a funkció megváltozott, a forma nem: az új bérlő betartotta a műemlékvédelmi előírásokat, és helyrehozatott minden festést, stukkót, ami az évtizedek alatt lepusztult.