Nemcsak Budapesten, a város körül is érdekesebbnél érdekesebb helyek várnak a felfedezésre, csak tudni kell, hol keressük őket.

Mondjuk ha az M3-ason 50 kilométert haladunk kelet felé Budapesttől, találunk egy eldugott kincset. Nemrég erre jártam, a turai kastélyban, és bár akkor nem éreztem, de a látogatásnak mély hatása maradt bennem. Visszanézve a képeket grandiózus, félelmetes, egyben békés érzések jutnak eszembe, ahogy ott sétáltam. Valamiért ez lett a legmeghatározóbb kastélyélményem, ha létezik egyáltalán ilyen kategória. Ha nincs, akkor most én megalkottam.

A bejárattól távol esik az épület, a buja növényzet közül egyszer csak előbukkan ez a számtalan kupolával, toronnyal, kéménnyel tagolt francia reneszánsz kastély kovácsoltvas díszrácsokkal, csúcsdíszekkel, tetőablakokkal, körülvéve egy tíz hektáros kastélyparkkal.

Közelebb lépve, az épületben a felújítás nyomai látszanak. De nem is olyan régen halotti csend volt itt, az elhagyatott kastélyba nem szedtek belépőt, teljesen magára volt hagyva az épület. Az lehetett az igazán romantikus élmény, aki járt itt akkor, úgy érezte, maga talált meg egy elveszett ékszert. De a kiállított fotók, makett és hasonlók, meg az építészeti anyagokat hirdető, itt-ott felbukkanó takarófólia sem zavarhatja meg igazán azt az elemi hangulatot, ami itt ránk tör.

Zárt ajtókat próbálunk nyitogatni, hol sikerrel, hol nem. Közben eljutunk a kastély legszebb pontjához, a leginkább kápolnára hasonlító pálmaházhoz:

aztán átmegyünk az épület másik részébe. Útközben láthatjuk, hogy a korabeli üvegtáblát valamikor az átkosban cserélhették ki új üvegre, ez egy kissé elcsúfítja a képet, de ez sem tudja megtörni a hangulatot.

Az épületet egyébként Ybl Miklós tervezte, a kastély építtető Schossberger Zsigmond Esterházy Miklóstól vásárolt turai családi birtokára a visszafogott nagyúri élet igényeinek megfelelő tervek alapján, neoreneszánsz stílusban. 1883-ban készült el az Operaház kistestvéreként is emlegetett épület. A kastély honlapján ezt olvashatjuk:

Az 1930-as évektől a család vagyoni helyzete hanyatlani kezdett, a több ezer hektáros birtokból először házhelyeket, majd a megélhetéshez szükséges mezőgazdasági területeket kényszerült eladni, átengedni.

(Schossberger) Viktor halála után két gyermeke, Viktor és Klára örökölte a vagyont. Viktor a II. világháború ideje alatt munkaszolgálat közben halt meg, Klára 1945-ben Angliába költözött, ahol Sir Tangye Bazil felesége lett; 93 éves korában halt meg.

A magára maradt kastélyban a II. világháború ideje alatt szovjet katonai szállást, majd kórházat rendeztek be.1946-tól 1973-ig a község általános iskolájaként működött, 1980-2003 között több tulajdonosa is volt az épületnek.

Az kétségtelen, hogy az épület felújításra szorul, végstádiumban van. Ahogy azonban jártam a falai között, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha a mostani kinézete lenne az alap, az idő nyomait konzerválnák a falakon, és ez alapján rendeznének be itt egy egyébként műszakilag kifogástalan épületet. Nemcsak arra gondolok, hogy nekem így tetszene, hanem arra is, hogy bármilyen célra fel lehetne használni egy romosságot megtartó dizájnt, egyedülálló múzeumnak, különleges szellemszállodának, akárminek. Nézzétek meg a képeket, őszintén: nem gyönyörű így?