English

Egy nap a városban

Budapest éjszaka: Atomháború után

EKÁ 2011 november 07.
Címkék: szórakozás ek

Újra Esti Kornél bőrébe bújunk, hogy felfedezzük magunknak a budapesti éjszakát.

A főváros, amikor megjön az ősz, egy pillanat alatt kiürül. Nem tart ez sokáig, csak amíg az emberek megszokják a hideget, meg előkaparják a vastagabb ruhákat, kabátokat, sapkákat. Az átmeneti időszak viszont olyan, mintha atomtámadás érte volna a várost: a roskadásig megtelt helyek kiürülnek, ahol máskülönben oda sem férsz a pulthoz, hogy egy jó sört kérj, ott az északi szél fújja át az ördögszekereket. Esti Kornél valami szalonképtelent mormolna ilyenkor magában, ezért én is azt teszem.

A helyzetet ráadásul tovább súlyosbítja, hogy a magas szállópor-koncentráció miatt ködszerű lett a városkép, tagadhatatlanul itt van tehát az alkonyzóna. Az igazi pofon viszont csak akkor ér, amikor belépek valamelyik kedvenc helyemre, például az Ellátókertbe.

Sehol a tömeg. Sehol a barátok. Sehol az ismerős arcok.

 

Ott balra, a sarokban mesélt nekem Feri az angliai kalandjairól, arról, hogy a főbérlője nem akarta visszaadni a 300 fontnyi kauciót kiköltözéskor, mert porosak voltak a bútorok. Kíváncsi vagyok, mit szólt a fickó, amikor néhány héttel a lakás visszavétele után megtalálta a szőnyeg alatt a rohadó májdarabokat.

A játékgép is üresen áll. Egyszer vagy ötven percen keresztül játszottunk itt Jánoskával. Jánoska lány és geek. Amikor azt hittem, értek a kütyükhöz, készségszinten bánok a számítógépekkel, okosmobilokkal, megismerkedtem Jánoskával. Nincs az életének olyan része, amit ne nyomna ki Twitterre. Állandóan a telefonját tapogatja, kisebb közvetítést adott a flipperjátékról is. Jó csaj, de szerintem nincs szexuális élete, mert nem írt róla még a Twitteren. Ha lenne, írt volna róla.

Nem gyűjti senki a csocsóra sem az ötveneseket, én sem játszom az asztalnál. Egyébként komoly szabályok vannak: amelyik csapat nem lő gólt, az mászik. Át kell mászni az asztal alatt. A pszichológiai hadviselés jegyében ezzel mindig megfenyegetem az ellenfeleimet, aztán rendszerint a játék vége felé inkább rám nehezedik a mászás veszélye. Nem vagyok egy nagy csocsójátékos, de ismerek valakit, aki képes dekázgatni a műanyaglabdával.

Átnézek a pulthoz, ahol egyszer egy kisebb társasággal úgy lerészegedtünk, hogy igazából csak a körülöttünk hömpölygő tömött sorok miatt nem estünk el, ők tartottak minket a helyünkön. Valaki meg is jegyezte Tibinek, hogy inkább betámasztja a sarokba, mint valami növényt. Most nehéz zsákként zuhannánk el, egy lélek sem vár az italára.

Elnézek a hátsó pulthoz, a táblára krétával felírt akció: Margarita, Mojito, Cuba Libre 990. Mindez két lendületes csíkkal áthúzva.

Visszamegyek a bejárati pulthoz, megkérdezem a pultoslányt, hogy mi történt az emberekkel. Korán van még, mondja. Ránézünk az órára, tényleg, még csak hat körül jár, de már mélyen sötét van. Átvert minket az óraátállítás. Később állítólag jönnek még, de hát csütörtök délután ne várjon semmi jót az ember. Nem nyár van és nem este.

A posztot Esti Kornél támogatta.

süti beállítások módosítása