Ez nem egy örökzöld sláger refrénje, bár akár az is lehetne. Ez a poszt most nem egy jó helyről fog szólni, hanem egy olyanról, amit érdemes nektek is elkerülni. Ilyenekről ritkábban írunk, de ha belefutunk, mindenképpen megtesszük, hogy ti már ne dőljetek be a hírnévnek, meg a nagy és csillogó épület látványának.
Érden jártam nemrég, és ha már ott, akkor a Pataki cukrászdát is kipróbáltam (a fotók minőségéért elnézést, csak a mobilom volt nálam). A cukrászdaalapító idősebb Pataki János óta már a harmadik generáció foglalkozik a süteményekkel, a cukrászdát pedig nagy érdeklődés övezi azóta. Ez látszik is az épületen: hatalmas, kivilágított belső tér, látszik, hogy nem kifejezetten csak Érd lakosságát célozzák meg az édességekkel.
Kikértünk egy csokitortát, és egy Sacher-tortát, egy-egy két decis ásványvízzel. 1600 forint. Ezen picit azért csodálkoztam, önmagában még nem feltétlenül lenne baj, ha előttem a világ legfinomabb tortái lennének, és a könnyem kicsordulna, ha belekóstolok. Akkor valahogy elnézném az 500 forintos árat egy szelet tortára.
Átlagon aluli volt mindkettő. Az itteninél rosszabb Sacher-tortát még nem ettem, száraz, vastag piskótatészták közé kent, baracklekvárból összekutyult, kellemetlen ízű csiriz egyáltalán nem Sacher-torta. Még akkor sem, ha szép, finom, ébenfekete csokoládét kevertek ki, és azt kenték a tetejére, meg egy csokoládétáblácskára ráírták az édesség nevét. Mert ez így, táblácskával felvezetve már inkább átverés.
A csokoládétorta még rosszabb volt, igaz, itt már el sem akarták adni a süteményt, olyan világos színű volt a tészta és a krém, hogy szégyenkezett az elnevezésen.
Ezekért a süteményekért 200 forint is sok lenne, úgy is csak olyan vendégeknek lehetne odaadni, akiket az életben nem látunk többet. 500 forint viszont rablás ezért. Pont.
Elnéztem az embereket, ahogy bejönnek, rendelnek, és esznek. Látszott rajtuk, hogy valójában nem ízlik nekik. De ez a Pataki, biztos jó. Régen jó volt. A poszt pedig emiatt jött létre: ennek nem szabad bedőlni. Tessék kipróbálni a többi cukrászdát, keresgélni. Ha pedig rosszat kapunk, továbbmenni, és vissza sem nézni. És azon nem kell felháborodni, ha drága valahol a sütemény, azon viszont kötelező, hogy emellett pocsék. Mert az olyan, mintha a cukrász kiröhögne.